Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-23

23. országos ülés 1905 május 11-én, csütörtökön. 257 vájjon ellenzékiek vagy kormánypártiak voltak-e a választók, 16 korona, illetve 1 korona 50 fillér volt a czenzus. (Zaj.) Ezt a választási rendszert a hatalmon lévő párt csinálta, még pedig azért, hogy ezekben a nemzetiségi kerületekben saját párturalmát biztosithassa, mert nagyon jól tudta azt, hogy annak a politikának a fajmagyar vidékeken hosszú jövője nem lehet. (Ugy van! Ugy van! bal felöl.) Tapasztalásból tudjuk azt, hogy a szabadelvűpárt évtizedes uralma alatt épen a nemzetiségi vidékeken levő választó közönséget a politikai prostitucziónak legförtelmesebb piszkába sodorta. Épen a szabadelvűpárt volt az, a mely megingatta azt az erkölcsi alapot, amelyet én elengedhetetlennek tartok, különösen akkor, mikor a nemzetet a felől kérdezzük meg. mit gondol a nemzet az őt érintő államjogi ós alkotmányjogi kérdésekről? Nálunk — és ezt szükségesnek tartom különösen ezen választások után felemlíteni, a melyekről az általános hit az, hogy tiszták voltak, de legfeljebb csak a magyar vidékeken voltak tiszták, nálunk nem — a népet ígéretekkel elkábították, ott, a hol ígéretekkel elkábítani nem tudták, pénzzel dolgoztak, a hol nem használt a pénz, ott fenyegetéssel terrorizálták a népet és a hol mindez nem használt, ott a politikai perzekuczió egész poklát zúdították a választókra. (Nagy zaj.) Vlád Aurél: Bebörtönözték a jelöltet! Hodzsa Milán: Egy kerületben a jelöltnek, egy 70 éves öreg embernek beverték a fejét, más helyütt a jelölt, a kinek a többsége nyilvánvaló volt, kénytelen volt életbiztonságáról gondoskodni. Ez mind a szabadelvűpárt választási rendszerét illusztrálja. Én egyszerű aritmetikai példának tartom a függetlenségi politikának fokozatos fejlesztését és a nemzetiségi kérdés fokozatos megoldását, mert a milyen arányban a nemzetiségi jogok megadatnak, a milyen arányban a nemzetiségi politikusok érvényesülnek, ugyanolyan arányban fogy a száma azoknak, a kik bár egyénileg, elismerem, korrekt úriemberek, de politikában nem válogatnak az eszközökben és a politikában útját állották ugy a függetlenségi, mint a jogos nemzetiségi ideálok megvalósításának. Különösen szükségesnek tartom felhozni azt, hogy mintegy már szokássá vált minálunk a választások alkalmával a pénzzel való dolgozás. Nagyon veszedelmes preczedenst látok én ebben. Mert ha egyszer tény az, hogy a nép erkölcsi érzéke meglazul; ha tény az, hogy a néphez hozzá lehet férni pénzzel, nem te3zszük-e ki magunkat azon veszedelemnek, hogy egyszer, Tomié Jasa szavaival élve, majd jön valaki, a kinek több pénze lesz, a kinek nem öt vagy nyolcz, hanem 20, 30 vagy 50 milliója lesz, a melylyel megveszi a népet és az egész országot a saját politikai czéljaira használja ki. Bár azt sem lehet tagadni, hogy találkozott a magyar poliKEPVH. NAPLÓ. 1905—1910. I. KÖTET. tikusok sorában nem egy, aki ugy a régi, mint az uj rendszernek oszlopa akar lenni, a ki öt millióval már csinált tatárjárást az országban. (Zaj a Jcözéjpen.) Én nagyon kérem a t. képviselőház azon tagjait, a kik komoly politikusok és a kik komolyan akarnak munkálkodni az ország ügyeinek előbbrevitelén, hogy különösen a nemzetiségi kérdésekben magukat sem informácziók hiánya, sem a rosszakarat által félrevezettetni ne engedjék. Mert itt már szokássá vált az, hogy akárkicsoda, ha nem is ért a nemzetiségi kérdéshez, egyszerűen lehordja a nemzetiségi képviselőket. Gál Sándor: Ne leczkéztesse a házat! Hodzsa Milán: Az a felfogás érvényesül, hogy a nemzetiségi képviselők ezen az országgyűlésen a városligeti pofozógép szerepét töltik be, a melyen minden jött-ment suhfincz kipróbálhatja az erejét. A tegnapi napon is szemünkre hányták, hogy nem szeretjük és nem ragaszkodunk a magyar hazához. Hát az ilyen természetes dolgokat nem kell mindig hangoztatni. (Felkiáliásolc a bal- és a jobbóldalon: Dehogy nem!) Engedelmet kérek, a ki szükségesnek tartja ennek a folytonos hangoztatását, az nagyon hasonlít ahhoz a tisztes leányzóhoz, a ki a napnak minden órájában szükségesnek tartja magáról kijelenteni azt, hogy kérem: én tisztességes leány vagyok. (Derültség a közép hátsó padjain.) Volt a t. miniszterelnök urnak is egy olyan megjegyzése, a melyet szó nélkül nem hagyhatok. Azt mondotta ugyanis, hogy a nemzetiségi képviselők félreértik fajuk érdekeit akkor, a midőn külön nemzetiségi csoportba tömörülnek. Hát erre nézve először is kijelentem gróf Tisza István miniszterelnök úrral szemben, hogy nem azért jöttünk ide, hogy csak a saját fajunk érdekeit hozzuk tisztába, hanem hazánk minden polgárának az érdekében, tekintet nélkül arra, vájjon tót, magyar, szerb vagy román-e az illető. (Helyeslések.) Ez az egyik. A másik pedig az, hogy az országgyűlés sok tagjának az ajkairól ugy a múltban, mint a nemrég múltban is nem egyszer elhangzott az az óhajtás, hogy a nemzetiségi politikusok ne ott künn végezzék munkájukat, hanem hogy ide, erre az egyedül kompetens helyre, ide a házba jöjjenek. És hogyha most egy külön pártcsoportba való alakulással ezen czélunkat el akarjuk érni, hogy ha a nemzetiségi politikusok ide jőve, nem tolakodnak be settenkedve más pártba, a melyek programmjukba még nem vették fel amúgy sem azokat a követeléseket, a melyeket mi vallunk, akkor én különösen Tisza Istvánnak azt az eljárását ezen óhajjal szemben olyannak látom, mint hogy ha az országgyűlés ama más tagjainak óhaját a hipokrizis világításába akarná helyezni. Már pedig nem szeretném hipokrizisnek venni, hogy ha valaki azt kívánja, hogy jöjjünk be az országgyűlésbe és itt dolgozzunk közösen. 33