Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-23

254 "J3. országos ülés 1905 május 11-én, csütörtökön. T, ház, azt mondhatná erre valaki, hogy nem a szövetkezett balpárt dolga más párt bajaival törődni, de az ország ügyeiben, azt hiszem, hogy 6z igenis kötelessége minden pártnak, különösen akkor, ha sérelmekről van szó és itt nem tehet különbséget az, hogy azon ügyek esetleg egy más párt érdekében intéztetnének el. Nemrég történt meg Londonban, hogy a kormány betiltott egy munkásgyülést. Az illető munkástöredéknek nem volt képviselője az országgyűlésen, azonban mégis megtörtént, hogy a szabadelvűpárt emberei sorban felkeltek és tiltakoztak az önkényeskedés ellen; sorompóba lépett a sajtó, a közvélemény ós kierőszakolták a kormányon, hogy a munkásokon ejtett sérelmet orvosolja. (Mozgás.) A félintézkedésnek és a fóligazságszeretetének bizonyos jelét látnám abban, hogy ha ez a t. ház nem erre az álláspontra helyezkednék. Engedje meg, t. ház, hogy most már magával a felirattal foglalkozzam. Előre is kijelentem, hogy ha mi nem értünk egyet a felirati javaslattal, ennek oka nem az, a mi esetleg a felirati javaslatban benne van, hanem az, a mi benne nincsen. Mindenekelőtt sajnálattal tapasztalom, hogy a választői jog kérdésében a felirati javaslat egy meglehetősen keveset mondó mondattal elégszik meg, midőn egyszerűen a választói jog kiterjesztéséről beszél. En nem tartó n elegendőnek a választói jog olyan reformját, a mely labilis, nem állandó jellegű, nem maradandó. Tudjuk mi azt nagyon jól, hogy annak egyedüli ellenszere, hogy a választói jog labilis ne legyen. De mi ugy vagyunk ezzel a választói joggal, hogy a választások alkalmával róla nagy hangon szónokolunk, a mikor pedig bekerülünk az országgyűlésbe, akkor róla már csak suttogva beszélünk, mikor pedig arra kerül a sor, hogy egy okirattal vallomást tegyünk meggyőződésünkről, akkor megelégszünk egy olyan kevesetmondó mondattal, a mely bizonyára nem fogja kielégíteni a választói jog reformjának barátait. (Zaj halfelöl.) Én épen a függetlenségi politika szempontjából is föltétlenül szükségesnek ismerem az általános választói jog behozatalát; hiszen épen a függetlenségi párt volt az, mely mindig hangoztatta az általános választójogot oly párttal szemben, mely törekvéseinek következetesen útját állotta. Ez okból felteszem a függetlenségi pártról, hogy most, a midőn alkalma van régi óhajának érvényesítésére, ezt az alkalmat elszalasztani nem fogja. Felteszem ezt annál is inkább, mert az utolsó választások tanúságai nevezetesen abban csúcsosodnak ki, hogy a választóközönség nagy többsége épen azokat a pártokat tüntette ki bizalmával, melyek az általános választói jog behozatalára nézve kötelező Ígéreteket tettek. Már pedig én azt hiszem, hogy ha szent az adott szó uri emberek között, akkor még inkább szentnek kell lennie az adott szónak és ígéretnek politikai tekintetben ott, a hol arról van szó, hogy a nép megismerje jövendőbeli politikai képviselőit. Fontosnak tartom a választójognak ilyen rendezését, reformálását más szempontból is, még pedig Ausztriához való viszonyunk rendezése szempontjából. 1867-ben, a mikor a kiegyezésben ez a viszony rendezve lett, az az országgyűlés ugyancsak nem az általános választói jog alapján tette meg intézkedéseit, és ha időközben kitűnt, hogy az akkori országgyűlésnek a munkája nem bizonyult teljesen tökéletesnek, hát ennek én egyik okát abban is látom, hugy akkor sem nyilatkozhatott meg a nemzet a maga egészében, hanem akkor is csak a nemzetnek egy töredéke érvényesítette akaratát. Azt hiszem, mindenkinek érdeke az, hogy Ausztriához való viszonyunk rendezése különösen ezúttal a lehető legbiztosabb alapokra fektettessék, (Helyeslés a baloldalon.) és akkor el kell fogadnunk azt is, hogy ezt a biztos alapot garantálnunk kell az által, hogy az általános választói jog alakjában alkalom adassék ez ország népe minden rétegének arra, hogy véleményét és óhajtását kifejezésre juttassa. Mindaddig, mig olyan labilis lesz a választói jog, mint a milyen eddig volt, mindaddig ki leszünk majd téve annak, hogy mindig találkozik majd ebben a házban kisebbség, a mely több-kevesebb joggal azt fogná magáról állithatni, hogy voltaképen nem a többség képviseli az egész nemzetnek igazi akaratát, hanem hogy a kisebbség a nemzeti bizalom letéteményese. Végül, t. ház, szükségesnek tartom a választói jognak általános alapon való rendezését nemcsak a mi szempontunkból, nemcsak az országgyűlés szempontjából, hanem szükségesnek tartom magának a dinasztiának a szempontjából is. Mert ha nekünk érdekünk az, hogy a viszony, mely közöttünk és Ausztria között fennáll, maradandólag rendeztessék, akkor ez az érdek bizonyára a dinasztiára nézve is fennáll. Engedje meg a t. ház, hogy szóljak egy pár szót arról a kérdésről, mely az elméket most leginkább foglalkoztatja: ^államunk önálló gazdasági berendezkedéséről. És itt engedjék meg, hogy miután én kivételes helyzetben vagyok, a mennyiben kötelességemnek tartom nemcsak a magam véleményét elmondani, hanem a mások véleményét is, a kik csak épen erőszak következtében, mondhatnám, választási vis major következtében nem juthattak be a házba, (Mozgás e's felkiáltások: Milyen vis major?) Igenis, vis major következtében. A szabadelvűpártnak erőszakossága vis major volt velünk szemben. A szabadelvűpárt, a mint azt nagyon jól kifejtette tegnap Suciu János t. barátom, saját párturalmi szempontjából erőszakkal, morális alap nélkül lefoglalta kerületeinket. Mondom t. ház, szíveskedjenek megengedni, hogy az ország önálló gazdasági berendezkedése kérdésében ós az ezzel összefüggő kérdésekben felolvassam egy kiváló politikusunknak a véleményét, a ki ebbeli véle-