Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-22

22. országos ülés 1905 tőkepénzzel is birnak, de általában a közép- és kisgazdának személyi hitele nincs, holott a magyar törvényhozásnak törvényben gyökerező joga a mai osztrák-magyar bank keretében is ugy intézkedni, hogy a czenzurában ne csak merkantilis urak üljenek, hanem mezőgazdák és iparosok is. Méltóztatik nagyon jól tudni, hogy Magyarországon 870.000 hl. szeszkontingens van forgalomban. Mire való a szeszgyár? Ugy-e bizony arra, hogy egy rossz birtokot lehetőleg jóvá tegyen. Ha ma egy közepesen rossz birtok tulajdonosa, a ki keservesen tudja még az adót is kipréselni, szeszkontingensért folyamodik, ezt azért teszi, hogy talaját javítsa, munkájával nyerjen valamit, de egyúttal nemzetgazdasági missziót is teljesít, mert munkásoknak ad kenyeret. Hogyan kap ma és kapott eddig valaki szeszkontingenst? Azt mondták, hogy majd kap, ha a mostani szeszkontingenssel bíró ipari szeszgyárosok elhalnak, vagyis 40 — 50 év múlva. Közben azonban a gazda kénytelen eladni birtokát, földönfutó lesz és kivándorol. Törvényben, szabályrendeletben van, hogy hektoliterenként havonta 12 korona bonifikáczió jár a gazdának, de ebből csak 10 korona lesz neki kifizetve, a megmaradó 2 koronából lesznek az ipari szeszgyárak beváltva. Mit ér ez? Adják a 12 koronát legalább, a mi évente 9—10 millió koronára rug, tőkésítve, ép ugy, mint az italmérés kártalanításánál, az ipari szeszkontingensek megváltására, így lehetne gyorsabb tempóban a mezőgazdasági szeszgyárakat szaporítani. Az ipari szeszgyárak nem teljesítenek olyan nemzetgazdasági feladatot, mint a mezőgazdasági szeszgyárak, és pedig azért nem. mert azt a tengerit és azt a nyersterményt, melyből a szeszt főzik, nem is Magyarországon adják el, hanem Németországba szállítják állathizlalásra. Ezek olyan rekompenzácziók, a melyeket szerencsém volt nagy általánosságban vázolni a mezőgazdaság előnyére, hogy ha ezeket a gazda tudja, akkor nem fél és nem fázik az önálló vámterülettől, hanem azt mondja, hogy csak jöjjön minél előbb. Azt mondta gr. Tisza miniszterelnök, hogy a második sarkalatos feladat ipart teremteni és fejleszteni. Könyörgöm alássan, hogy két összevisszaházasodott kormánynak, mint az osztrák és a magyar, az egyik része, a magyar kormány, igy beszél, az természetes, de az osztrák gyárosok, kik milliárdnyi vagyonnal birnak és valószínűleg befolyással is, a saját kormányuknál, elképzelhetni, hogy ott mennyit sirnak és rínak, hogy ők tönkre mennek, ha meglesz a magyar ipar, mert kellemetlen nekik az áthurczolkodási költség. Csak jöjjenek mielőbb; ha itt lesznek, lesznek jó hazafiak és lesznek magyarok és a mi népünknek adnak kenyeret; ha pedig az ipari munkásnak kenyere van, hitele is lesz. Ha a mi parasztgazdánknak 3—4 gyermeke van, azt mondja, hogy nem tud megélni. Az osztrák május 10-én, szerdán. 245 ipartelepek mellett lévő parasztnak, kinek sokkal kevesebb földje van, a Karszt szikláin, a hol alig tud megélni néhány kecskéje is, kéthárom gyermekével együtt a gyárba megy dolgozni. Nálunk 3—4 hold föld hozama mondjuk: 200 vagy, ha maga a tulajdonos dolgozik, 300 forint. Ebből megél az apa, az anya és mondjuk: 3 — 4 gyermek. Ausztriában, az ipari államban az apa, anya és három gyermek is megkeresi a 25 krajczárt, az 50 krajczárt, a forintot is, s nemcsak az a 300 forintja van egy esztendőben a földje után, hanem 3—4 ember után járó keresetösszege; a kinek pedig exisztencziája, keresete van, az nem fog krumplit enni, hanem húst is eszik, s ott könnyebben telik búzalisztre, mint nálunk daralisztre. Én azt hiszem, ezzel a rövid pár mondattal elég világosságot vetettem arra, hogy a magyar mezőgazdának abszolúte nem kell félnie az önálló vámterülettől. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nem akarom a vitát húzni, (Helyeslés.) Nagyon sok mondani valóm volna erről a száraz témáról, a mi azonban igazság; de nem beszélek erről, okosabbnak tartom nemzetünkre, hogy ez az áldatlan vita mielőbb végződjék és meghallgassanak bennünket, (Helyeslés a középen.) Az 1904, november 18-iki provokálásra az 1905 januári választások megadták a választ. A nemzet ítélt, a nemzet elitélte a szabadelvűpárt 37 éves gazdálkodását, (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én arra kérem gróf Tisza Istvánt jelenlegi ügyvezető miniszterelnök urat, legyen szives ezt a felszámolást elég gyorsan megcsinálni, hogy maradjon a jövendő kormánynak ideje a sürgős és szükséges intézkedéseket megtenni, hogy egy kis aktiv vagyon maradjon a nemzeti politika javára, A javaslatot elfogadásra ajánlom és magam is megszavazom. (Elénk helyeslés balfelöl.) EÍnÖk: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) ESnök: Az ülést újra megnyitom. Szólásra fel van irva? Zboray Miklós jegyző: Suciu János! Suciu János : T. ház! Mint uj tagja e háznak, nem tagadom, azon aggodalomtól áthatottan emelkedem fel szólásra, vájjon tiszta meggyőződésből eredő kijelentéseim nem fognak-e a türelmetlenség vagy pláne a lappangó ellenszenv bizonyos nemével találkozni. (Halljuk! Halljuk!) Tartanom kell attól, hogy nemzetiségi elfogultsággal fognak vádolni és ez alapon kétségbe fogják vooni, hogy fejtegetéseim során képes vagyok figyelemmel lenni az állam, a nemzet érdekeire. Ezért eleve kijelentem, hogy az állam érdeke lesz iránytűm és a nemzetiségek érdekeit csak ott és annyiban fogom érinteni, a hol és a mennyiben ez az államnak és a politikai magyar nemzetnek jól felfogott érdekeivel nem-