Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-21
21. országos ülés 1905 mújus 9-én, kedden. 221 állók ebben a házban még mindig többségben vannak. A másik tény pedig, a melyet felemiit, az, hogy a koalicziónak nincsen, nem is lehet kormányzati programmja, mert nem lépett ilyennel a választók elé. Ezzel kapcsolatosan Dániel Ernő t. képviselőtársam a szabadelräpártnak helyzetét abban fejezi ki, hogy ez a párt, mely kisebbségbe jutott a választásokon, elfogadja, levonja a választásokból a következtetést, nem aspirál arra a jelenlegi parlamenti helyzetben, a mint hogy nem aspirálhat mint kisebbség arra, hogy a hatalom birtokába jusson, hanem mint kisebbség ellenőrző hivatását fogja gyakorolni, a mint ez minden parlamentáris változásból következik. Az, t. ház. a mit most legutoljára idéztem Dániel Ernő t, képviselőtársam beszédéből, igen helyes teoretikus álláspont volna. így beszélhet pl. egy angol tory vezér, hogy ha valamely adóreform kérdésében vagy ehhez hasonló kérdésben a választásokon kisebbségbe jutott és átadja a kormányt a liberális pártnak, vagy pedig megfordítva. De, t. ház, a helyzet, a melyben mi egymással szemben állunk, nem ugyanaz; a t. szabadelvűpárt helyzete nem ugyanaz é3 bár nekem igen kellemetlen, de miután a túloldalnak t, szónokai saját pártjuk valódi helyzetével, ugy látszik, nincsenek tisztában, én leszek kénytelen azzal foglalkozni (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) az előzményeknek alaj>ján és kutatni,vájjon levonják-e tehát a konzekvenciát azokból az előzményekből. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A mi önöket kisebbségbe hozta, az nem volt egyszerűen valamely politikai kérdésnek, valamely kormányzati iránynak, valamely törvényhozási iniciativának a választók részéről való dezavuálása. Önök nem normális parlamentáris módon akarták hatalmukat gyakorolni és hatalmukat megerősíteni. (Élénk felkiáltások a baloldalon : Ugy„ van! Zsebkendövéi! Mozgás és zaj jobbfelől.) Önök a jogrendnek megtámadásával, az alkotmány egyik biztositékának megsértésével, (Ugy van! balfelöl.'' törvénytelenül kimondott állítólagos határozatokkal, (Ugy van! balfelöl) s ásóknak fizikai erőszak utján való keresztülvitelére irányuló kísérlettel végezték be pályafutásukat, az utolsó országgyűlésen és önök a választókat nemcsak arra nézve kérdezték rneg, a mi felett a választóknak nem is volt joguk dönteni, hogy a törvénytelenség fennállhat-e vagy nem, de — az önök álláspontjára akarok helyezkedni — arra kértek a választóktól felhatalmazást, hogy a törvénytelenül kimondott u. n. uj házszabályt az uj országgyűlésen karhatalommal keresztülvihessék. (Ugy van! a baloldalon.) Más szavakkal, ha győztek volna: minket innen karhatalommal kidobattak volna. (Taps és félkiáltások a baloldalon: Meg is mondták! Katonasággal! Csakhogy nem sikerült! Mozgás és éllenmondások a jobboldalon.) Polónyi Géza: Hát a bűnpereket nem indították már meg? (Zaj. Halljuk! bal felöl.) Gr. Apponyi Albert: Vegyük csak emberi szempontból a dolgot. Igen bajos, hogy addig, mig az a politikai alakulat velünk szemben áll, a melyből nem az akarat, hanem csak az erő hiányzott arra, hogy a parlamentnek egyik faktorát törvénytelen rendszabályok erőszakos keresztülvitelével meggátolja törvényhozói kötelességének teljesítésében . . . (Egy hang jobbfelöl: Hát az obstrukczió? Mozgás a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőtársamat, a ki ezt, ugy látszik, tagadja, s a ki talán egyénileg más álláspontot foglal el, mert az utolsó országgyűlésen nem volt hozzá még szerencsém, emlékeztetem arra, hogy a miniszterelnök ur az utolsó országgyűlés záró ülésében nagyon világos szavakkal elmondotta, hogy mielőtt a legdrasztikusabb, a legvégső eszközökhöz nyúlna, annak a bizonyos állítólagos határozatnak keresztülvitelére, előbb meg akarja kérdezni a nemzetet, hogy megadja-e hozzá a felhatalmazást. Olvassa el ez a tisztelt képviselőtársam (Zaj. Halljuk! Halljuk! balfelöl.) a szabadelvűpártnak a választókhoz intézett proklamáczióját, melyben nem a népiskoláknak nemzeti irányban való fejlesztéséről szól, (Taps és derültség balfelbl. Halljuk! Halljuk!) hanem hosszasan bár, csak egy gondolat volt kifejezve, egyetlenegy kérdés intéztetett a választókhoz: helyeslik-e azon erőszakos eljárást, melynek a formai jogba ütköző voltát önök sem tagadták solia? Gr. Tisza István miniszterelnök: Hogyne, világos! Gr. Apponyi Albert: Nyilt ajtó betörésének nevezte a t. miniszterelnök ur annak bizonyítását, hogy ez a nyilt formai jogba ütközött és ennek keresztülvitelére, mert máskép, mint erőszakosan soha keresztül nem vitték volna, kértek felhatalmazást a választóktól. Engedelmet kérek, ezek az előzmények nem alkalmasak arra, hogy mikor a dolog nem sikerült, akkor azt mondjuk, hogy tegyünk ugy, mintha semmi sem történt volna, tanácskozzunk megint, vegyük fel a fonalat ott, a hol elhagytuk november 18-án. De ha itt csak emberi vonatkozásokról volna szó, akkor azt mondnám, hogy: jó, feledjük a multat, végre is annyi nemzeti feladatunk van, hogy ezt a multat igazán múltnak és eltemetettnek tekinthetjük, tehát legyen, erre is fátyolt borítunk. Da ennek a dolognak alkotmányjogi oldala is van. Egy párt, a mely a maga alkotmányos küzdelmeiben megszakította a törvényességnek fonalát, a mely a maga hatalmának tentartását államcsínyre akarta helyezni, (Élénk helyeslés és taps bal felől.) az a párt, mint párt, —• hangsúlyozom, nem az egyes képviselő urakat értem — többé alkotmányos hivatással nem bírhat. (Ugy van ! balfelöl. Taps.) Államcsinyeknek sikerülniük kell. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Az államcsíny va banque, a ki odateszi a bankot a kártyára, annak a bankot tartani is kell.
