Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-20
20. országos ülés 1905 május 8-án, hétfőn. 203 deni kénytelen különleges aspirácziókkal szemben. Ismétlem, ez a felirat önmagában fényes védelem mi mellettünk, annyival is inkább, mert az első nemzetiségi képviselő, Miháli Tivadar, a ki felszólalt, épen a legutóbbi kormányt rótta meg azért, hogy szakítva az eddigi gyakorlattal, az erőszakos magyarosítás terére tért át. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon). És ha azt méltóztatik mondani, hogy a nyelvüket nem adják nekünk, arra csak az a feleletem, hogy nem is akarjuk. Tiszteljük és becsüljük a tradicziókat minden irányban, de engedelmet kérek, a midőn azt látjuk, hogy a gazdag, a hatalmas és nagy és egynyelvű Poroszország mily erőteljes akcziót visz végbe nyelve védelmére — méltóztattak a lapokból olvasni a Pozenben történteket — akkor ez a szegény, gyenge Magyarország hogy ne védekezhetnék az önök partikuláris törekvéseivel szemben! Pop Cs. István: Nincs semmi partikuláris törekvésünk! Dési Géza: Nem támadás ez a mi részünkről, hanem legszentebb érdekeink védelme! (Élénk helyeslés és taps). Azt méltóztattak mondani múlt alkalommal b. Bánffy Dezső felszólalására, a midőn azt mondta, hogy csak nemzeti államok állhatnak fenn, hogy: jogállam! Méltóztassanak körültekinteni széles e világon: értelmezik-e az államok ugy a jogot, hogy mindenkinek joga legyen ellene törni, de az államnak ne legyen joga védekezni? (Zaj a közép hátulsó padjain.) Elolvasva a nemzetiségi feliratot, megvallom, hogy, bár elismerem, igen magas színvonalon tartott és igen ügyesen megfogalmazott általános szólamok vannak benne, de ezeken kívül speeziálisan megjelölt panaszokat nem tudtam találni. A mit felhoznak különösen az igazságszolgáltatás tekintetében, hogy maga az igazságszolgáltatás is szenved, a mennyiben a tolmács-intézmény alkalmazása által a közvetlenség és szóbeliség elve illuzóriussá válik, aláírom magam is. Mint ügyvéd tapasztaltam, milyen szegénység és nyomorúság az, mikor az a szegény ember odajön, különösen bűnügyi tárgyalásoknál, a mikor szabadságáról, esetleg életéről van szó és nem képes védekezni. De ebből nem az következik, hogy állítsunk román, szerb, tót bíróságot, hanem az, hogy tanuljanak meg magyarul! (Helyeslés és éljenzés.) A magyar állam akkor követne el hibát, bűnt és akkor tehetne joggal szemrehányást neki a haza minden polgára, ha nem adna alkalmat arra, hogy megtanulják azt a nyelvet, a mely belevisz az összes jogok egyenlő élvezetébe, (Igaz! Ugy van!) és ha önök, igen t. képviselő urak, igazán szivükön viselik nemzetiségük érdekét, akkor önöknek arra kell törekedniük, hogy a nemzetiséget belehozzák a művelt magyar nemzet egész kötelékébe, összes jogainak tényleges élvezetébe. (Igaz! Ugy van! jobb felől. Felkiáltások balfelöl: A magyar vezényleti nyelvről beszéljen! Zaj. Elnök csenget.) Azt mondja az igen t. nemzetiségi felirat, hogy politikai perek és politikai üldözések szakadatlan lánczolatában élünk. /Igaz! Ugy van! a közép hátulsó padjain.) Én e tekintetben nem osztom előttem felszólalt igen t. képviselőtársamnak, b. Dániel Ernőnek azt a nézetét, hogy a magyar állam ellen intézett támadások az utóbbi időben csökkennek, mert az a körülmény, hogy a nagyszebeni programmot méltóztattak megcsinálni és mint külön nemzetiségi párt jöttek a magyar országgyűlésre, (Zaj.) nem csökkenti a magyar nemzet ellen intézett támadásokat; ez önálló támadás, a mely oka és forrása lesz a jó egyetértés megszűnésének. (Ugy van! jobb felől. Zaj a közép hátulsó padjain. Elnök csenget.) Ha azt méltóztatnak akarni, hogy a politikai perek lánczolata megszűnjék, ugy méltóztassanak eltérni attól, hogy lánczszemeket illeszszenek be ebbe a lánczba. Azt mondom erre, a mit a halálbüntetés eltörléséről mondott egy nagy államférfi: kezdjék meg az igen t. gyilkos urak eltörölni a halálbüntetést, akkor el fogjuk törölni mi is! Méltóztassanak a politikai támadá-.októl tartózkodni, akkor nem az üldözések, hanem a politikai védelem szempontjából nem lesz szüksége a magyar államnak, hogy önök ellen védekezzék. (Helyeslés.) Nem akarnám még a látszatát sem felkelteni annak, hogy a mikor első szerény felszólalásomat kegyesek voltak nagybecsű figyelmükre méltatni, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) visszaélnék hosszasabban becses idejükkel és megtisztelő figyelmükkel. (Halljuk! Halljuk!) Csak röviden kénytelen vagyok jelezni azt az álláspontot, hogy a szabadelvüpárt miért nem tesz eleget annak a felhívásnak, a melyet a koaliczió köréből, különösen a sajtóban, hallottam, hogy miért nem lép be a szabadelvűpárt akár a koaliczióba, akár a koalicziónak egyes t. pártjaiba. (Zaj a baloldalon.) Hencz Károly: Nincs szükségünk rája! Vészi József: A »Budapesti Hirlap« azt kívánja, az »Alkotmány« nem! (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget); Csendet kérek ! Dési Géza: A szabadelvűpárt az idők egész során arra törekedett, hogy lépésről-lépésre, a lehetőség politikájának határain belül, megvalósítsa azt az ideált, a melyre minden pártnak, a mely Magyarországon tisztességes és komoly pártszámba akar menni, törekednie kell, hogy megépítse a magyar nemzeti szuverén államot. (Felkiáltások balfelöl: November 18!) Méltóztatnak látni, t. képviselő urak, hogy a midőn a szabadelvűpárt a lassú, óvatos haladásnak, (Félkiáltások balfelöl: November 18-nak !) volt a híve, akkor azzal a váddal méltóztattak illetni, hogy a szabadelvűpárt megalkuszik, hogy a szabadelvűpárt akadálya annak, hogy a nemzeti ideálok teljesüljenek és sokszor hangoztatták, hogy a szabadelvűpárt Bécs óhajával szemben meghajol. Mi mindig hangsúlyoztuk, hogy más 26*
