Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-19
19. országos ülés 190J május 6-án, szombaton. 183 vámterület megteremtésével elérni vélnek, olyan biztosan látják-e elérhetőnek? Mert, t. képviselőház, azt állítják mindig, hogy az önálló vámterület felállításával az ipar fejlődése olyan lendületet nyerne, hogy ha esetleg a gazdasági czikkekben bizonyos károk elő is állanának, azok az előnyök, a melyeket az iparfejlesztés utján az ország nyerne, azokat a károkat bőven fedezni fogják. Ezt az okoskodást, t. képviselőház, nem látom beigazoltnak. Mert ha én elismerném is azt, hogy a vámok felállítása, különösen a prohibitiv vámok felállítása az ipari fejlődésre nézve bizonyosan csak jótékony hatással bir, de azért azt hiszem, mégis csak nagy tévedés azt hinni, hogy tisztán a vám felállításával már építeni, teremteni, alkotni fogunk az országban. (Felkiáltások a baloldalon: Hiszen ezt senki sem mondotta! Ez csak élőfeltétel.) Ha, t. képviselőház, ez igy volna, akkor sehol sem lehetne nagyobb az ipar, mint Szerbiában, vagy Bulgáriában, vagy Romániában. Moinár Jenő: Miért nem mond nagyobb államokat ? B. Dániel Ernő: Ott prohibitiv vámokkal az ipar annyira meg van védve, hogy rendkívül fejlettnek kellene lennie, ha t. i. csakugyan magától a vámtói függne a dolog. Thaly Kálmán: Ezt senki sem mondta! Babó Mihály: Itt a bibi! B. Dániel Ernő: Nagy tévedés azt hinni, hogy ezt a vámok okozzák. (Mozgás a haloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Mindenesetre szükséges még ezenkívül a szakértelem, betanult munkásosztály és különösen a vállalkozási kedv. Hogy a tőke nálunk nincsen olyan bőviben, azt tudjuk. Szakértelem sem igen van, de a mi leginkább hiányzik, t. képviselőház, az a vállalkozási szellem — és ezeket a vám felállítása sem teremti meg. T. képviselőház! Egy nagy nemzeti tőke fekszik parlagon nálunk, a mely a közgazdaságra teljesen elvész; ez pedig abban rejlik, hogy az egyéni tehetség, az egyéni képesség nincs kellően kihasználva a közgazdasági előnyök előteremtésére. Pedig ne méltóztassék ezt a körülményt nagyon kicsinynek venni. Azt'látjuk a történelemből, hogy mindazon országok, a hol a vállalkozási kedv nagy volt, a hol az egyének teljes tehetségüket, teljes képességüket a közgazdasági érdekek előmozdítására fordították, azok nem csak közgazdaságilag indultak nagy felvirágzásnak, hanem egyúttal a közgazdaság felvirágzása folytán roppant politikai súlyra is emelkedtek. Krasznay Ferencz: Mert nem voltak megkötve. B. Dániel Ernő: Legyen szabad e tekintetben hivatkoznom Anglia példájára, az EgyesültÁllamok példájára; hivatkoznom arra, hogy egy sajátságos és nagyon tüneményes összeesése a körülményeknek az, hogy Poroszország hatalma azóta kezdett jelentőssé lenni, a mióta a nantesi ediktum megszüntetése következtében az a kiváló, franczia népességű iparosság, a mely nagy szorgalma és vállalkozási kedve által tűnt ki, t. i. a hugenották, Francziaországból kivándoroltak és Poroszországban találtak elhelyezést. Ez nem véletlen találkozása az eseményeknek, ennek megvan a maga magyarázata. Azóta emelkedett Poroszország hatalomban, mióta egyúttal ipara is fejlődött, ós azóta vált kétségtelenül olyan nagy hatalommá, a milyennek ma látjuk. Ugyanezen tüneteket látjuk mindazon országokban, a hol az egyéni tevékenység a közgazdasági téren mindinkább hátra szorul; azok egyúttal politikai szempontból, politikai tekintetből is a sülyedés felé mennek. Különösen feltűnő példa e tekintetben Spanyolország, a mely azóta, mióta a moreskókat, a kik legszorgalmasabb eleme voltak az országnak, az országból kitiltotta, . . . Vészi József: Ez tetszett Ballagi Aladárnak! B. Dániel Ernő: ... iparilag sohasem tudott fejlődni, közgazdaságilag mindinkább háttérbe szorult, daczára azoknak a nagy kolóniáknak, a honnan az aranynak és ezüstnek véghetetlen tömege vándorolt az országba. Azt hiszem, t. képviselőház, hogy a legnagyobb szolgálatot az tenné ennek az országnak, a ki egy üdvös lökést adna az egyéni tehetségek ós kéjsességek kihasználására nézve. Csakhogy erre nem elég ám az, hogy törvényeket hozzunk, erre szükséges egyúttal a közigazgatásnak, a bíráskodásnak pontos kezelése és pontos működése is; de szükséges főleg — és ezt elsősorban említem — a társadalom részé ről sok mindenféle intézkedés, és különösen az, hogy változtassunk azon nevelési rendszeren, a melyben eddig a serdülő ifjúságot részesítettük. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) B. Kaas Ivor: Vámvédelem! B. Dániel Ernő: A társadalomnak az volna a feladata, hogy azok, a kik közgazdasági téren működnek, épen olyan tiszteletben részesüljenek, mint az egyéb foglalkozási ágakban működők. (Helyeslés jobbfelől.) A felirat e passzusát is tehát lehet igy értelmezni, de lehet máskép is, és épen ez mutatja, hogy e felirati javaslat a preczizitás szempontjából igen sok kívánni valót hagy maga után. Krasznay Ferencz: Hogy lehet máskép értelmezni ? B. Dániel Ernő: Itt van továbbá a katonai kérdések csoportja. (Halljuk! Halljuk!) Hát, t. képviselőház — úgymond a javaslat — e pártok egyetértenek abban is, hogy a a magyar hadseregben, a mely az egész hadsereg kiegészítő részét képezi, a nemzeti jelleg nyelvben és jelvényekben kidomborittassék. Ezt a passzust, ugy a mint itt szövegezve van, teljes mértékben magamévá teszem. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Csodálom, hogy ez meglepi a t. képviselő urakat. Hiszen azok, a kik a múlt országgyűlésnek tagjai voltak, emlékezhetnek még arra, hogy