Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-18

162 18. országos ülés 1905 pénzügyileg teljesen vigasztalan helyzet káoszába. (Igaz! ügy van! jobb felől. Nagy zaj bal felöl. Felkiáltások: Önök idézték elö!) Rátkay László: Becsületbeli dolog, hogy mentül előbb elhagyja azt a helyet! Hadd dol­gozhassunk! Tessék elmenni! (ügy van! balfelöl.) Posgay Miklós: Ahhoz mégis csak magyar türelem kell, hogy megtörténhessék, hogy egy megbukott miniszterelnök ilyen szemtelenül visel­kedik ! (Nagy zaj és mozgás a ház minden oldalán.) Elnök (csenget): Posgay képviselő urat ezért a kifejezéséért rendreutasítom! Csendet kérek! (Folytonosan tartó zaj.) Gajáry Géza: Azt mondta, szemtelenül viselkedik ! Utasítsa rendre ! Elnök: Már rendreutasítottam ! (Zaj.) Molnár Jenő: Nem Magyarország miniszter­elnöke, csak Ausztriáé! (Folytonosan tartó nagy zaj a ház minden oldalán.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. kép­viselő urak, mert különben kénytelen leszek az ülést felfüggeszteni. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Kérem Lázár Pál képviselő urat, tessék helyét elfoglalni. Tessék engedelmeskedni az el­nök intézkedéseinek. (A jobbóldalra mutat.) Ezen az oldalon is kérem a képviselő urakat, foglal­ják el helyeiket. Kérem Sándor Pál képviselő urat, foglalja el helyét. Csendet kérek a ház minden oldalán. Méltóztassanak a szónokot meg­hallgatni. (Miksa Imre, majd lolónyi Géza többszőr közbeszólanak. Szűnni nem akaró zaj a ház minden oldalán.) Az ülést felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést ujból megnyitom. A mi­niszterelnök urat illeti a szó. (Halljuk! jobbfelől. Mozgás a baloldalon.) Olay Lajos: Elég volt a császári beszédből! Menjen innen ! (Nagy zaj a baloldalon. Kálijuk! Halljuk! jobbfelől. Felkiáltások a baloldalon: Nem hallgatjuk meg!) Nem hallgatjuk meg a császári beszédet! Gyalázat! (Zajos felkiáltások jobbfelöl: Gyalázat, a mit müveinek! Hol a szólásszabadság? Halljuk! Folytonos nagy zaj a ház minden oldalán. Elnök csenget. Felkiáltá­sok: Halljuk az elnököt!) Elnök: A parlamentarizmus alapelve köve­teli, hogy méltóztassék a szónokot meghallgatni! (Folytonos zaj a baloldalon. Halljuk! jobbfelől.) Nagyon kérem a képviselő urakat, hogy, miután Magyarországon különösen nagy fontossággal bir a parlamentarizmus és a szólásszabadság, (Elénk helyeslés a jobboldalon. Halljuk! Hall­juk ! bal felöl) méltóztassék ezt szem előtt tartva, mindenkit és a miniszterelnök urat is meghall­gatni. (Helyeslés a jobboldalon. Zajos felkiáltások a baloldalon: Nem lehet! Nem hallgatjuk meg!) Olay Lajos: Mint képviselő beszélhet, de mint miniszterelnök nem! {Nagy zaj.) május 5-én, pénteken. Elnök: T. képviselő urak, bocsánatot kérek, de ha az én felszólításomnak és felhívásomnak épen azok részéről nem lesz eredménye, a kiknek bizalmából foglaltam el ezt a helyet, úgy kény­telen leszek a konzekvencziákat levonni. (Helyes­lés a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Olay Lajos (a teremből távozva): Nem hall­gatjuk meg, hagyjuk itt! (Felkiáltások jobbfelöl: Egyedül ment ki! Nagyon helyes!) Elnök: Csendet kérek ! Méltóztassék a minisz­terelnök urat meghallgatni, (Halljuk ! jobbfelől) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Legyenek róla meggyőződve a t. képviselő urak .. . (Mozgás balfelöl.) Rátkay László : Tisza István képviselőt meg­hallgatom ! Gr. Tisza István miniszterelnök: .. . hogy nekem legkellemetlenebb . „. (Zajos felkiáltások a baloldalon: Akkor menjen innen, miért ül itt ? Zaj. Halljuk! jobbfelöl.) Posgay Miklós: Menjen Gesztre szónokolni! Ki húzza ide fülénél fogva ? (Zaj a baldoldalon.) Elnök: Posgay Miklós képviselő urat kérem, ne méltóztassék folytonos közbeszólásaival a szó­nokot zavarni. (Halljuk! jobbfelől) Gr. Tisza István miniszterelnök: Nekem a legkellemetlenebb, és én sajnálom legjobban, hogy még mindig erről a helyről vagyok kény­telen beszélni. (Mozgás és derültség a baloldalon.) Láthatták a t. képviselő urak, hogy én a ház tanácskozásaiban azon a kereten túllépve egyáltalában nem vettem részt, nem is fogok résztvenni, mint a mennyi a vitában való rész­vétel szempontjából megillet. Én magamnak semmi olyan szerepet, a mely egy kisebbségbe jutott és lemondott kormányt meg nem illet, nem arrogálok. De ha a t. képviselő urak szemrehányást tesznek nekem azért, hogy még itt vagyok, hát én egész tisztelettel kérem, hogy csak egy kö­rülményt gondoljanak meg. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) Kossuth Ferencz t. barátom azt mondta tegnap, hogy senkisem kénytelen miniszterelnök lenni. Ez annyiban igaz, hogy senkisem kény­telen a miniszterelnökséget elfogadni. De ha egyszer a miniszterelnökséget elfogadta, akkor igenis .. . (Nagy zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Gr. Tisza István miniszterelnök :.. . akkor, igenis, kénytelen azon a helyen megmaradni addig, míg végleges felmentése meg nem tör­tént . . . Egy hang: A nemzet bizalmából és nem a császár akaratából! (Felkiáltások a jobboldalon: Hiszen már lemondott!) Gr. Tisza István miniszterelnök:... és kény­telen a folyó ügyek vitelét teljesíteni . . . (Nagy zaj a baloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom