Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-18

160 18. országos ülés 1905 május 5-én, pénteken. Gr. Tisza István miniszterelnök: Higvjék meg nekem, t. képviselőtársaim, hogy a magyar parlamentre nem vetne jó világítást és a kor­mány kézbevételére hajlandó koalicziós többség­nek felfogását jellemezné sajátságosan, ha egy valóban aktuális, nagy közérdekű, tehát objektív megvitatást tennének lehetetlenné. (Zaj balfelöl.) Én azt hiszem, bogy a felirati javaslatnak egyik kardinális pontja a külön vagy közös vámterü­let és igy egyenesen a vitához tartozik e kér­désnek részletes taglalása. (Zaj balfelöl.) Vészi József: Különben is hány elnöke van a háznak? (Nagy zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! A helyzet az, hogy a közös vámterület, a mint beszédem előző részében is előadni iparkodtam, tett lényeges szolgálatokat a magyar mezőgaz­daságnak azon rendkívül súlyos ár-depresszió alatt, a melyet a 90-es évek első felében ész­lelhettünk. Most a magyar és osztrák kormányok között, még hivatali elődeim és az osztrák kor­mány között, letárgyaltatott egy kiegyezés, a mely . . . (Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek, ne méltóztassanak folytonosan társalogni! Gr. Tisza István miniszterelnök: ... a mely a status-quót lényegesen javítja és a mely a kö­zös vámterületben rejlő előnyöket a magyar mezőgazdaság szempontjából biztosítja. Az ország választhat egy, a mainál sokkal jobb kiegyezés alapján álló közös vámterület fentartása és a külön vámterület felállítása közt. Nekünk azon­ban erős meggyőződésünk az, hogy a közös vám­terület fentartása ily szerződés alapján a nem­zetnek gazdasági erősbödésére vezet, a külön vámterület felállítása pedig a mai viszonyok közt. mig a világ-konjunktúrák meg nem változnak, az országnak légéietbevágóbb, legfontosabb köz­gazdasági érdekeit teszi mélyreható megrázkód­tatásoknak ki, a miért is mi nem csatlakozha­tunk a felirat azon passzusához, a mely mint végczélt^ a külön vámterület felállítását állapítja meg. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Búza Barna: Mit szól ehhez Vészi?! Sándor Pál: Tudják, mit kérdezik?! Gr. Tisza István miniszterelnök: De, t, ház, bármennyire kímélni kívánom is a t. háznak igy is soká igénybevett türelmét, (Halljuk! Rali­juk!) a kérdésnek egy oldala van, a mivel, azt hiszem, okvetlenül szükséges foglalkozni, (Sáli­juk ! Halljuk! jobb felölj. A felirati javaslat ezen végczélnek elérését kellő előkészítéshez és kellő előfeltételekhez köti. Engedjék meg nekem szembenülő t. képviselőtársaim, hogy én arra kérjem önöket, hogy az ország legfontosabb ér­dekei szempontjából legyenek szívesek preczi­zirozni egy kissé azt, hogy mi az a kellő elő­készület és mik azok a kellő előfeltételek ? Lázár Pál: Ha nem fogadja el, mi köze hozzá! (Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) B. Vojnits István: Mindig csak Polónyi fog beszélni? Polónyi Géza: A választási kasszáról akar talán nyilatkozni? (Zaj.) Elnök: Vojnits István és Polónyi Géza képviselő urakat kérem, végezzék el ezt a házon kivül. (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Én azt hiszem, hogy azok a t. képviselőtársaim, a kik a külön vámterület elvi alapján állanak. . . . (Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak he­lyüket elfoglalni! Gr. Tisza István miniszterelnök:... de ezzel a kérdéssel azzal a komolysággal foglalkoznak, a melyet készséggel teszek fel róluk, kellő elő­feltételek között elsősorban azt fogják kon­templálni, hogy a külön vámterület alapján való berendezkedéssel kapcsolatos összes fontos kér­dések Ausztriával megoldassanak a kölcsönös érdekeknek lehető tekintetbevétele mellett és hogy a külön vámterület alapján a minket közelebbről érdeklő külföldi államokkal olyan szerződések köttessenek, a melyek a mi érde­keinknek lehetőleg megfelelnek, mert nem kép­zelhetek magamnak embert, a ki az országot a külön vámterület esélyeinek kitenni akarná más­kép, minthogy ugy az osztrák piaczon, mint — miután az osztrák piacz ugy sem lesz abban a mérvben a mienk, mint eddig volt — fokozot­tabb mérvben, mint eddig, a ránk nézve fontos külföldi piaczokon, elsősorban a német piaczon a magyar kiviteli érdekeket biztosító lépéseket tehessenek. Már most a kérdés az: — ha ezt értjük előfeltételek alatt, pedig azt hiszem, ezt kell alatta érteni — minő kilátások vannak ma ezeknek az előfeltételeknek elérésére? Ma, midőn semmi egyébre nem tekintünk, a bennünket közelebbről érdeklő összes külföldi államok vagy befejezték, vagy csaknem befejezték az egymás közötti kereskedelmi tárgyalást. A német vám­tarifa és azzal kapcsolatos szerződések / 1906. márczius elsején életbe fognak lépni. És itt engedje meg Kossuth Ferencz t. barátom, hogy egy tévedésére és egy ahhoz fűzött meg nem érdemelt vádjára figyelmeztessem. T, képviselőtársunk szemünkre hányja azt, hogy az ország ilyen zavaros viszonyai között felmondottuk a külföldi szerződéseket. Méltóz­tassék azonban nekem megengedni, felmondatott legelőször, már régen, az olasz szerződés a borvám­klauzula miatt. Azt hiszem, nem érdemlünk azért szemrehányást, hogy ez megtörtént. Azután a mi részünkről nem mondatott fel szerződés, hanem igenis, a mikor a német Reickstag le­tárgyalta a német egész szerződési komplexumot, Németország felmondta a maga szerződését mindenkivel szemben, felmondta tehát velünk szemben is. Mikor azután bekövetkezett a német szerződésnek felmondása, akkor mi is mondtunk fel szerződéseket, mert engedelmet kérek, annak

Next

/
Oldalképek
Tartalom