Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-18

160 18. országos ülés 1905 május 5-én, pénteken. Gr. Tisza István miniszterelnök: Higvjék meg nekem, t. képviselőtársaim, hogy a magyar parlamentre nem vetne jó világítást és a kormány kézbevételére hajlandó koalicziós többségnek felfogását jellemezné sajátságosan, ha egy valóban aktuális, nagy közérdekű, tehát objektív megvitatást tennének lehetetlenné. (Zaj balfelöl.) Én azt hiszem, bogy a felirati javaslatnak egyik kardinális pontja a külön vagy közös vámterület és igy egyenesen a vitához tartozik e kérdésnek részletes taglalása. (Zaj balfelöl.) Vészi József: Különben is hány elnöke van a háznak? (Nagy zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! A helyzet az, hogy a közös vámterület, a mint beszédem előző részében is előadni iparkodtam, tett lényeges szolgálatokat a magyar mezőgazdaságnak azon rendkívül súlyos ár-depresszió alatt, a melyet a 90-es évek első felében észlelhettünk. Most a magyar és osztrák kormányok között, még hivatali elődeim és az osztrák kormány között, letárgyaltatott egy kiegyezés, a mely . . . (Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek, ne méltóztassanak folytonosan társalogni! Gr. Tisza István miniszterelnök: ... a mely a status-quót lényegesen javítja és a mely a közös vámterületben rejlő előnyöket a magyar mezőgazdaság szempontjából biztosítja. Az ország választhat egy, a mainál sokkal jobb kiegyezés alapján álló közös vámterület fentartása és a külön vámterület felállítása közt. Nekünk azonban erős meggyőződésünk az, hogy a közös vámterület fentartása ily szerződés alapján a nemzetnek gazdasági erősbödésére vezet, a külön vámterület felállítása pedig a mai viszonyok közt. mig a világ-konjunktúrák meg nem változnak, az országnak légéietbevágóbb, legfontosabb közgazdasági érdekeit teszi mélyreható megrázkódtatásoknak ki, a miért is mi nem csatlakozhatunk a felirat azon passzusához, a mely mint végczélt^ a külön vámterület felállítását állapítja meg. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Búza Barna: Mit szól ehhez Vészi?! Sándor Pál: Tudják, mit kérdezik?! Gr. Tisza István miniszterelnök: De, t, ház, bármennyire kímélni kívánom is a t. háznak igy is soká igénybevett türelmét, (Halljuk! Ralijuk!) a kérdésnek egy oldala van, a mivel, azt hiszem, okvetlenül szükséges foglalkozni, (Sálijuk ! Halljuk! jobb felölj. A felirati javaslat ezen végczélnek elérését kellő előkészítéshez és kellő előfeltételekhez köti. Engedjék meg nekem szembenülő t. képviselőtársaim, hogy én arra kérjem önöket, hogy az ország legfontosabb érdekei szempontjából legyenek szívesek preczizirozni egy kissé azt, hogy mi az a kellő előkészület és mik azok a kellő előfeltételek ? Lázár Pál: Ha nem fogadja el, mi köze hozzá! (Felkiáltások a jobboldalon: Halljuk! Halljuk!) B. Vojnits István: Mindig csak Polónyi fog beszélni? Polónyi Géza: A választási kasszáról akar talán nyilatkozni? (Zaj.) Elnök: Vojnits István és Polónyi Géza képviselő urakat kérem, végezzék el ezt a házon kivül. (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Én azt hiszem, hogy azok a t. képviselőtársaim, a kik a külön vámterület elvi alapján állanak. . . . (Zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak helyüket elfoglalni! Gr. Tisza István miniszterelnök:... de ezzel a kérdéssel azzal a komolysággal foglalkoznak, a melyet készséggel teszek fel róluk, kellő előfeltételek között elsősorban azt fogják kontemplálni, hogy a külön vámterület alapján való berendezkedéssel kapcsolatos összes fontos kérdések Ausztriával megoldassanak a kölcsönös érdekeknek lehető tekintetbevétele mellett és hogy a külön vámterület alapján a minket közelebbről érdeklő külföldi államokkal olyan szerződések köttessenek, a melyek a mi érdekeinknek lehetőleg megfelelnek, mert nem képzelhetek magamnak embert, a ki az országot a külön vámterület esélyeinek kitenni akarná máskép, minthogy ugy az osztrák piaczon, mint — miután az osztrák piacz ugy sem lesz abban a mérvben a mienk, mint eddig volt — fokozottabb mérvben, mint eddig, a ránk nézve fontos külföldi piaczokon, elsősorban a német piaczon a magyar kiviteli érdekeket biztosító lépéseket tehessenek. Már most a kérdés az: — ha ezt értjük előfeltételek alatt, pedig azt hiszem, ezt kell alatta érteni — minő kilátások vannak ma ezeknek az előfeltételeknek elérésére? Ma, midőn semmi egyébre nem tekintünk, a bennünket közelebbről érdeklő összes külföldi államok vagy befejezték, vagy csaknem befejezték az egymás közötti kereskedelmi tárgyalást. A német vámtarifa és azzal kapcsolatos szerződések /

1906. márczius elsején életbe fognak lépni. És itt engedje meg Kossuth Ferencz t. barátom, hogy egy tévedésére és egy ahhoz fűzött meg nem érdemelt vádjára figyelmeztessem. T, képviselőtársunk szemünkre hányja azt, hogy az ország ilyen zavaros viszonyai között felmondottuk a külföldi szerződéseket. Méltóztassék azonban nekem megengedni, felmondatott legelőször, már régen, az olasz szerződés a borvámklauzula miatt. Azt hiszem, nem érdemlünk azért szemrehányást, hogy ez megtörtént. Azután a mi részünkről nem mondatott fel szerződés, hanem igenis, a mikor a német Reickstag letárgyalta a német egész szerződési komplexumot, Németország felmondta a maga szerződését mindenkivel szemben, felmondta tehát velünk szemben is. Mikor azután bekövetkezett a német szerződésnek felmondása, akkor mi is mondtunk fel szerződéseket, mert engedelmet kérek, annak