Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-18

18. országos ülés 1905 triával való közgazdasági megegyezés kérdése, (Halljuk! Halljuk!) Ez az egyedüli pont, a melyre a felirati javaslat, a mi a czélt illeti, határozott és világos kijelentést tartalmaz, a mennyiben határozottan és világosan a külön vámterületnek és az ezzel kapcsolatos egyéb intézkedéseknek életbeléptetését mint végezelt jelöli meg. Az első kérdés tehát az: helyes-e az u, n. gazdasági különállásnak, vagy mondjuk: a külön vámterületnek és a külön magyar nemzeti banknak mint óhajtandó és elérendő czélnak odaállitása, igen vagy nem? És midőn ezen kérdéssel foglalkozunk, legyen szabad ismételve ős a legnyomatékosabban kérnem a t. ház minden tagját, hogy hámozzuk ki ezt a kérdést minden politikai melléktekintetből, (Helyeslés a jobboldalon.) vegyük el annak minden politikai mellékizét és ne tekintsünk egyébre, mint annak gazdasági oldalára, mint azon kérdésre, hogy a magyar nemzet gazdasági erejének fokozására melyik berendezés alkalmasabb. (Helyeslés a jobboldalon.) Mert hiszen akármelyik szempontból fogjuk fel a dolgot, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) végzetes tévedésnek tartom, ha ezen kérdés megítélésébe politikai mellékszempontok vitetnek be. Végzetes tévedésnek tartom akkor is, ha a közös vámterület felállítása, és fentartása mellett hozatnak fel ezen szempontok, mert én azt tartom, hogy a monarchia nagyhatalmi állása, . . (Felkiáltások a baloldalon: Ahá! Zaj balról. Halljuk! Halljak ! jobbról.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Lázár Pál: Hát ez nem politika? (Félkiáltások a jobboldalon: Azt sem tudhatja még, mit akar mondani!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ha a mondat végét megvárják, akkor meglátják, hogy nem politika. Mert én azt. tartom, hogy a monarchia nagyhatalmi állása és egyfelől Magyarország, a magyar nemzet és másfelől Ausztria népei közt fennálló érdekkapcsolat és az ebből kifolyó barátságos és testvéries érzések, (Ellenmondás és derültség balfelöL Halljuk! Halljuk! jobbról.) a melyek becscsel birnak mindenki előtt . . . (Zaj.) Hiszen olvastunk czikkeket a koaliczió és a függetlenségi párt vezető tagjai részérő], a kik ezt a kérdést igen nagy mértékben — talán nem egészen az én egyéni nézetemnek megfelelőleg — de igen nagy nyomatékkal és nagy elánnal hangsúlyozták és valóban oly szempontok ezek, melyeket kell hogy mindnyájan honoráljunk. Hiszen mindnyájunknak érdeke az, hogy minket tartós szövetségesünkkel ne az érzületek ellenére rideg törvényes kötelékek, hanem igazán a közös érdekek kellő felismerése és ezen alapon a felfogásokban nyilvánuló szövetségesíársi érzület kössön össze. (Zaj a baloldalon, Helyeslés jobbfelöl.) De ezen érzületnek és e szempontoknak is a közös vámterület csak akkor használhat, ha gazdaságilag május 5-én, pénteken. 155 helyes. Mert egy olyan közös vámterület, a mely mindkét szerződő félnek gazdasági erősödésére vezet, meg fogja teremteni és meg fogja erősíteni ezen szálakat; mig ellenkezőleg, egy olyan közös vámterület, mely a szerződő felek egyikét vagy másikát gyengíti, egyenesen a gyűlölség magvát hordja magában és a romboló szenvedélynek nyit tért. (Zaj a baloldalon. Helyeslés jobbfelöl.) Végzetes hibának tartom tehát, ha politikai szempontokat keverünk bele a vitába ezen oldalról ; de épen olyan végzetes hibának tartom azt is, ha politikai szempontokat kevernek bele azon t. képviselőtársaim, a kik a magyar nemzet politikai függetlenségét fokozni, a perszonál-uniót elérni kivánják és ebből a szempontból haladást látnak a külön vámterület felállításában. (Zaj a baloldalon. Halijuk! Halljuk! a jobboldalon.) Visontai Soma: Semmi köze ennek a perszonál-unióhoz! (Zaj bal felől. Halljuk! jobbról.

1 Elnök : Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Most már abban az igazán szerencsés helyzetben vagyok, hogy az éa merésznek látszó állításomat Visontai t. képviselőtársam zsírójával terjeszthetem a báz elé. (Derültség és tetszés jobbról.) Épen azt akartam én is mondani, hogy semmi köze a dolognak a perszonál-unióhoz; mert én képzelhetek perszonál-uniót vámközösséggel; képzelhetek vám-uniót két külön fejedelem alatt álló országok között; a nemzetnek politikai függetlensége szempontjából is tisztán és kizárólag csak az az irányadó, hogy gazdaságilag melyik rendszer mellett erősödik jobban. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Mert, t. képviselőház, az a függetlenség, a mely gazdasági gyengeséggel, az anyagi erő hiányával és romlásával párosul, az merő fikezió lesz, a melyet az élet kérlelhetetlen keze a megpróbáltatások első pillanatában összedönt. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.) Csak az a függetlenség ér valamit, t. ház, a mely azután anyagi, szellemi és erkölcsi erejének teljességével érvényesül. (Helyeslés a jobboldalon.) Sümegi Vilmos: Gyarmattá sülyeszszük az országot ? Gr. Tisza István miniszterelnök: Szakítsunk azzal a gondolkozásmóddal, a melynek nem egyszer hallottam már kifejezést adni. Sokszor hallja az ember állítani, hogy hiszm lehet, hogy gazdaságilag káros lesz a külön vámterület, de hozzuk meg ezt az áldozatot a gazdasági különállásért. Lázár Pál: Mi nem mondjuk! Elnök: Csendet kérek ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem mondom, hogy mindenki ezt mondja, de én nagyon sokszor hallottam ilyet állítani, Hát én nagyon szeretném ez irányban felvilágosítani a közvéleményt, és ha ezt a mondást a képviselő urak is helytelennek tartják, segítsenek nekem abban, hogy a közvéleményt felvilágosítsuk oly irány20*