Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-18

148 18. országos ülés 1905 május 5-én, pénteken. tartanak rá és ezt már most bejelentik — hogy a magyar hadseregnek a Horvát- Szlavónországból kiegészített csapatainál a horvát nyelv hozassák be. T. képviselőház! Maga az 1868: XXX. t.-cz. nem már létezett jogoknak a törvénybeiktatása, hanem a Horvát-Szlavonország és az anyaország között létrejött megegyezés alapján az anyaország mint szuverén állam részéről HorvátSzlavonországnak adott jogoknak a beiktatása. Mindaz tehát, a mi ebben a törvényben vagy egyezményben mint adott jog határozott szavakban beiktatva nincsen, az, igénytelen nézetem szorint, egy későbbi kérdés felmerülése esetén nem a törreny, nem a jog, hanem legfeljebb a a méltányosság, a testvéries megértés alapján dönthető és bírálható el. (Helyeslés.) Sümegi Vilmos: Ezt innét is el lehetne mondani oly szép! (Derültség a jobboldalon.) Issekutz Győző: At. képviselő ur, ugy látszik, azt hiszi, hogy szépen és hazafiasán beszélni egy bizonyos szűkebb körnek és kötött helyről szabad. Sümegi Vilmos: Nem, de ez csak innen szokás, i'Ellenmondások jobb felöl.) Issekutz Győző: T. képviselőház! Annak, hogy az 1868: XXX. t.-czikk intézkedése nem jogokat ismer el. hanem jogokat ad, bizonyítéka először is az a megczáfolhatatlan történelmi igazság, hogy Horvát-Szlavonországnak államisága már a XII. század óta megszűnt. Bizonyítéka, hogy az 1867 : XII. t.-cz., szóval Ausztria és Magyarország között a megegyezés, még az 1868: XXX. t.-cz., vagyis a horvátszlavón egyezmény megkötése előtt létrejött. Legnagyobb bizonyítéka azután az 1868 :XXX. t.-cz. azon intézkedése, a mely mindjárt a bevezetésben foglaltatik, a mely szerint (olvassa): »Horvát- és Szlavonország századok óta mind jogilag, mind tettleg, Szent István koronájához tartozott s a szankció pragmatikában is ki van mondva, hogy a magyar korona országai elválaszthatlanok.« Ebben a bevezetésben már az is ki van mondva, hogy Horvát-Szlavonország és az anyaország közti egyes közjogi kérdések tekintetében jön létre az egyezmény. És itt készséggel elismerem, hogy a magyar állam törvényhozásának szuverenitása részben, abban a keretben, a minő keretben a horvát autonómiát bizonyos kérdésekben, — a mint később rá is térek, — törvényhozási, nézetem szerint talán jogszabály-alkotási és végrehajtási joggal ruházza fel, mérsékelve, korlátozva van. De ezen korlátozás nem adhat a horvát tartománygyülésnek sem szuverén jogot, mert hiszen Horvát-Szlavonország minden törvényes határozata nem a horvát király, hanem csak a magyar királynak szentesítésével válik hatályossá. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ebben az egyezményben vannak közöseknek elismert tárgyak, s ezen közöseknek elismert tárgyakra nézve az egyezmény világosan akként intézkedik, hogy azok tekintetében a magyar törvényhozás szuverenitása minden korlátoktól ment. A Horvát-Szlavonországgal létrejött ezen egyezményben vannak azután a horvát-szlavón tartománygyülésnek fentartott ügyek, a melyek tekintetében azon országgyűlés, de csak a magyar királynak szentesítésével, határozhat. (Ugy van! a jobboldalon.) Az 1868: XXX. t.czikk 4. §-a igy szól (olvassa): »Az 1867-iki magyar országgyűlés XII-ik törvényczikkét, mely a Szent István koronája országai és ő Felsége többi országai közt fenforgó közös vagy nem közös ugyan, de egyetértőleg intézendő ügyeket és azok kezelési módját meghatározza, valamint az e törvény alapján már létrejött egyezményeket különösen az 1867: XIV., XV. és XVI. törvényczikkeket« — ez a kvóta, kereskedelmi szerződés stb. — »Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok is érvényeseknek és kötelezőknek ismerik el azon határozott kikötéssel mindazáltal, hogy a jövőre hasonló alaptörvények és egyezmények csak Horvát-, Sziavon- és Dalmátországok törvényes hozzájárulásával hozathassanak.« Xem lesz felesleges a 4. §. ezen intézkedését kissé értelmezés alá venni, mert ugy látszik, az igen tisztelt képviselő urak, a kik a magyar vezényleti nyelvnek a magyar hadseregbe való behozatala esetén ezen szakaszra alapítják a jogot, hogy ott a horvát nyelv hozassák be, nem méltóztatnak figyelembe venni a 4. § nak a 31. § szál való szoros összefüggését. A 31. §. szerint azon tárgyakra nézve, a melyek a magyar korona országai és ő Felsége többi országai között közösek vagy egyetértőleg intézendők, valamint azokra nézve is, a melyek maguk a magyar korona országai között a fennebbi szakaszokban közöseknek jelöltetnek ki, a törvényhozási jog a magyar korona összes országainak évenkint Pestre egybehívandó közös országgyűlését illeti. (Ugy van!) A 4. §-ban imperative felállított azon jogszabály tehát, hogy az 1867. évi XII. törvényczikk szerint közös ügyekben Horvát-Szlavonországnak törvényes hozzájárulásával hozassák a határozat, nem jelent egyebet, mint azt, hogy olyan magyar országgyűlés határozzon, a mely magyar országgyűlésre Horvát-Szlavonországnak képviselői is meg vannak hiva. (Ugy van! jobbfelöl.) Törvényhozási — igénytelen nézetem szerint jogszabályalkotási — joga van a horvát-szlavón országgyűlésnek azon tárgyakra nézve, a melyeket az 1868 : XXX. törvényczikk 47. s különösen 48. §-a taxatíve felsorol: a beligazgatási, a vallás és közoktatás- és az igazságügyre vonatkozólag is, ideértve a tengerészeti jog kiszolgáltatásán kivül a törvénykezést is. E kivétel értelmezése mégadja az irányt a jelen kérdés helyes megfejtésére nézve; mert hiszen tudjuk hogy - a tengerészeti jog alkalmazása katonai hatóságok által, katonai szervezettel gyakoroltatik, tehát, a mi katonai szervezetre vonatkozó