Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-17

132 17. országos ülés 1905 májas h~én, csütörtökön. tárgyalnunk kell a külállamokkal, hogy ott a többség kiálljon és feltárja egész gondolatát, egész taktikáját, egyszóval az egész fegyverzetét az ágyutói a bajonettig, puskát, mindent kiszol­gáltasson az ellenfélnek és azután álljon ki velük tárgyalni: ez olyan követelés, a melynek meg­felelni szerintem nem lehet, nem szabad. (Helyes­lés balfelöl.) A kérdések harmadik komplexuma a leg fontosabbak közé tartozik, én azonban ezzel a legrövidebbéi! végezhetek, mert ez annyira ki­fejlett, megállapodott, megérett kérdés, hogy e felett sokat vitatkozni, vagy ezt magyarázni nem szükséges. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Értem a magyar nyelvnek, jelvényeknek, zászlók­nak kidomboritását a hadsereg magyar részé­ben, a magyar hadseregben. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Utalhatok arra, hogy ma nemcsak a függetlenségi párt részéről, a mely természete­sen sziklaszilárdan áll az önálló magyar had­sereg álláspontja mellett, a mely természetesen addig is, a mig többségre nem jut, a niig a háznak kisebbségét képezi, kell hogy követelje, hogy azon törvény, a mely szentesítve van, ér­vényben van, végrehajtassák és pedig — a mint beszédem elején volt már szerencsém ráutalni — azon részében is, a mely a magyar nemzeti állam kiépitése, érvényesülése szempontjából fel­tétlenül szükséges. Én egyszerűen utalok arra, a mit itt a feliratban mondunk és ehhez csak három rövid megjegyzést teszek. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondják katonai részró'i, hogy a ma­gyar nyelvnek akár a vezérletben, akár egyéb­ként érvényesülése a vezénylet egysége szem­pontjából lehetetlen. Itt utalok egyszerűen arra a tényre, a melyet jó lesz talán erről a helyről is . konsta­tálni, hogy 1867 óta tényleg háromféle vezény­leti nyelv van: Magyarországon a honvédségnél a magyar, Horvát-Szlavonországokban a hon­védségnél a horvát, a közös hadseregben pedig a német vezényleti nyelv. És mégis soha a leg­kisebb kifogást sem hallottuk abból a szempont­ból, hogy a háromféle vezényleti nyelv a kato­nai vezérlet szempontjából akadály lett volna. Utalok továbbá arra is, hogy magukat a honvéd hadosztályokat, a honvéd divíziókat nem osztották be külön honvéd hadtestekké, hanem beosztották a közös hadseregbeli hadtestekhez, a mivel szintén kimutatták, hogy a magasabb parancsnokságoknak terén is a vezérleti nyelv különbsége abszolúte nem képez taktikai aka­dályt. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) És végül utalok egyszerűen arra, hogy 38 évig nem magunk, nem Magyarország, hanem másnak akaratából magukban a honvédhadosz­tályokban, az alsóbb csapatokban és ezredekben, a tüzérezredekben ott volt a német vezérleti nyelv, körülvéve az összes többi csapatok magyar vezérleti nyelve által és erről sem hallottam sohasem, hogy ez akadályt képezett volna, s hogy azért akarták most is a honvédségnél a honvédtüzérBéget életbeléptetni, mert a nyelvi akadály kívánta volna, hanem igenis a tüzérség létesítését konczesszióképen méltóztatott a mi­niszterelnök urnak bejelenteni. A másik, amire egészen röviden, csak tájé­koztatólag vagyok bátor utalni, a zászló, a jel­vény és czimer kérdése. Itt, t. ház, azt hiszem, senki sem fog velem vitatkozni a felett, hogy a német hadsereg egy eléggé egységesen, eléggé jól vezényelt, vezérelt, vezetett és szervezett had­sereg és hogy ebben a hadseregben, méltóztat­nak tudni, a legénység egy része porosz zászló, porosz jelvények és czimerek alatt szolgál, a másik rész bajor, a harmadik württembergi, a negyedik pedig szász zászlók és czimerek alatt működik és mégis soha senki nem mondotta Németországban és itt sem hallottam, nem állít­hatta és nem állította azt senki, hogy mert különböző zászlók és jelvények alatt vonulnak íA a német hadsereg részei, ezért az ne volna teljesen a mai kor színvonalán álló és a német birodalom érdekeinek megvédésére a legalkal­masabb hadsereg. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Nem akarok ezen a téren tovább menni, t. ház. Egyszerűen utalok, a mint a felirat is utal, kívánságaink irányára, utalok arra, hogy a pártok e téren is, mint minden téren, a maguk programmját a legrigorózusabban fentartják, hogy programmjuknak, különösen a független­ségi és 48-as párt és az u^párt, részbenvaló megvalósítását látják e törekvésekben; utalok arra, hogy kiváló államférfiak, a kik eddig nem szorgalmazták e téren a megoldást és nem csat­lakoztak hozzánk, most velünk együtt konsta­tálják azt a tényt, hogy itt nyugodt munka, nyugodt haladás, nyugodt működése ennek a parlamentnek mindaddig nem lesz, a mig ezek a kérdések megoldásra nem kerülnek. (Helyeslés a baloldalon.) Végezetül, t. ház, legyen szabad a részle­tekre nézve két momentumot, két körülményt bejelentenem. A felirati bizottság a megszólítást »Pelséges apostoli király« szókkal proponálta. Midőn a felirati bizottság ezt tette, ugy fogta fel a helyzetet és abból a szempontból indult ki, hogy ez nem czimadás, hanem megszólítás. (Jjgy van! a baloldalon.) Tagadhatatlan tény, t. ház, hogy a midőn a magyar képviselőház a magyar alkotmányos királyhoz alkotmányos ügy­ben szól, hogy akkor ez a leghelyesebb meg­szólítás. (Ugy van! a baloldalon.) Lehet azon­ban a kérdést másként is felfogni, ugy mint czimezést, s akkor senki sem lesz köztünk, a ki kétségbe vonná, hogy az apostoli királyi czim mellett ő Felságét a császári czim is megilleti. Abban a véleményben vagyok, hogy a mai súlyos helyzetben ilyen kérdésekkel vélemény­eltéréseket felidézni helytelen volna. (Ugy van! jobbfelöl.) Abban a véleményben vagyok, hogy ilyen kérdéseknek a vitatása ma — tekintettel

Next

/
Oldalképek
Tartalom