Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-15

122 15. országos ülés 1905 április 15-én, szombaton. és vannak mások az ellenzéken, a kik az 1867. évi X. t.- czikknek erre vonatkozó rendelkezéseit nem fogják fel ilyen szigorúan. De az iránt, hogy ha ex-lex állapotban van az ország, az országgyűlésnek együtt kell lennie és az ellenőrzést a legszigorúbban kell gyakorolnia, a szabadelvűpártnak a múltja a legékesebb bizonyítékot adja kezembe, mert hiszen mindnyájan emlékezünk, hogy mikor 1898-ban a szabadelvűpárt ex-lexbe kényszerült menni, kijelentette, hogy ex-lex alatt sem elnapolás, sem feloszlatás nem lehetséges éB pedig nem csak hogy a király által nem lehetséges, de még maga a ház sem rendelheti azt el, Ez volt az akkori szabadelvű többségnek szerintem korrekt álláspontja. Már mostan én nem tagadhatom azt el, mert el kell ismernem minden körülmények között, hogy ünnepnapok és nagy ünnepnapok megszentelését követeli a tízparancsolat. Az tehát a kérdés, hogy a szünetnek milyen korlátai egyeztethetők össze azon veszélyes állapottal, a melyben országunk szenved. A nagyhét, a kereszténységnek egyik főünnepe, kezdődik csütörtökön. Tudnék rá esetet, hogy sürgős teendők idején a kormány és a kormánypárt kívánságára a húsvét előtti hétfőn és kedden is ülést tartott a ház és a húsvét előtti szerdához egy hétre az ülések tartását újra megkezdette. Erre van preczedens akármennyi. De van az ellenkezőre is preczedens és normális viszonyok között nézetem szerint is ez a helyesebb. T. i. hogy az egész nagyhét az ájtatosságnak legyen szentelve, hogy a nagyhét utáni kedd a visszautazásra legyen szánva és hogy virágvasárnapjától számítva csak a húsvét utáni szerdán tartassák az első ülés. Ez a régi gyakorlat. Én azonban ettől is el akarnék térni, (Halljuk! Halljuk!) mert a hétfő és a kedd . . . (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek ! B. Kaas !vor: . . . mert a hétfő és a kedd, ismétlem, elegendő idő volna arra, hogy a benyújtott felirat letárgyaltassék és elfogadtassák. Az a felirat oly mérsékletet tartalmaz, az ellen oly kevés ellenvetés tehető, hogy én azt hiszem, a háznak jelen hangulata mellett, a mikor maga a kormánypárt azt mondja, hogy szeretnének kiszabadulni ebből az állapotból, a mikor a kormány a maga felmentését kéri, sürgeti és a midőn annak a feliratnak egyik konkluzuina az, hogy kérjük a királyt, hogy azt a kormányt mielőbb mentse fel és segítse elő a többségnek egy parlamentáris kormány alakítását — nos hát ilyen feliratnak a felterjesztése, azt hiszem, semmiféle akadályba nem ütközhetik és megszavazása is gyorsan volna eszközölhető, s ezzel ennek az egész akcziónak, hogy ugy mondjam, a punktuma fog beállani. Mindamellett, hogy igy gondolkozom, ezt nem sürgetem, mert már is az a tapasztalatom, hogy az ünnepek előtt oly kevés az érdeklődés a magyar képviselőkben, hogy f> kötelességtudásnak kitartásával annyira sem birnak, hogy még két napot a vitának szenteljenek, hanem máris eloszlanak. S mivel beállhatna az a helyzet, hogy ily fontos ügy tárgyalásában és ily fontos dologban a ház nem volna határozatképes, erre való gyengeségünknek bevallásával, hozzájárulok ahhoz, hogy a nagyhétben a ház ne tartson ülést. A mi azonban az azután következő hetet illeti, erre nézve eltérő véleményben vagyok az igen t. elnök úrtól. Nem látom be azt, hogy azért, mert az ó-kitűeknek a nagyhét után következő hétben, kedden és szerdán ünnepük van, mi ex-lexben két és fél hétig ne tartsunk tanácskozást. Ezt én a törvénynyel ellenkezőnek, a szükségben meg nem okoltnak vélem és azért azt javaslom, hogy az országgyűlés a húsvét után való szerdán vagy csütörtökön — a napot nem tudom hamarosan kiszámítani — tartsa legközelebbi ülését. A legközelebbi ülés napirendjére nézve sem vagyok egy értelemben a mélyen t. elnökséggel. Az nem napirend, hogy napirendet fogunk megállapítani. Ez az elhalasztásoknak hibás rendszere. Nem tehetem, hogy ne keressek valami okot a halogatásban akkor, a mikor a legsúlyosabb körülmények a legnagyobb sietségre, a legfokozottabb munkásságra kellene hogy országgyűlésünket serkentsék. Őszintén megvallom, félek a hosszú szünettől. Eélek, hogy a hosszú szünet alatt ellenfeleink, az osztrákok nem fognak szünetelni, hogy azok, a kik a kibontakozásnak a szövetkezett ellenzék értelmében való, a feliratban kifejtett irányban való megoldását hátráltatni vagy megakasztani szeretnék, az időt, a mikor az országgyűlés nincs együtt, fel fogják használni, hogy oly befejezett tényeket teremtsenek, a melyek aztán a feliratot is feleslegessé fogják tenni és az újra összejövő országgyűlést is egészen uj helyzet elé állítják, a mely nem lesz oly megoldás, hogy megfeleljen azoknak a nézeteknek és meggyőződéseknek, a melyeket ezen az oldalon a többség jelenleg magáéinak ismer és vall, Nem gondolnám, hogy szabad lenne országunkat és országgyűlésünket ily véletlennek kitenni, és ezért nem egyezhetem bele abba, hogy az országgyűlés május 3-ig elnapoltassék és nem egyezhetem bele abba, hogy május 3-án megint napirend megállapítása végett jöjjünk össze és újból kezdjük a semmittevést, a mikor be is van terjesztve a- felirat, tehát akár az általam kontemplált időpontban, akár a mélyen t. elnök ur által propo nált időpontban nincs akadálya, hogy a felirat tűzessék napirendre. De itt van a bizottságok megválasztatást'; is; pedig tudja mindenki, a ki a házszabályokaolvassa, hogy ezt imperative irja elő a házsza bály és hogy a bizottságok közül még nagyőri sok nincs megválasztva. Miért nem tűzzük ki ezt a választást akkorára, ha ismét össze fogunk jönni, vagy esetleg mind a két tárgyat, a felirati javaslatot és a bizottságok választását ? II;