Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-15
110 15. országos ülés 1905 április 15-én, szombaton. T. képviselőház! Gr. Tisza István t. képviselőtársam nem elégszik meg azzal, hogy a nemzetre appellált, hanem most ujabbi felszólalásaiban a történelemre appellál. Mi nyugodtak lehetünk abban a tekintetben, hogy a mint ebben a perben most a nemzet nekünk adott igazat, ugy a történelem is nekünk fog igazat adni. Mert a történelem nem a megalkuvókat, nem a leniondókat szokta lapjain megörökíteni, hanem a Zrínyiek, Boeskaiak, Rákócziak és Kossuthok dicsőségét zengi mindig. (Helyeslés a haloldalon.) A történelem azoknak dicsó'ségét zengi, a kik hitet, lelkesedést, önbizalmat öntöttek a nemzetbe, erőt és bátorságot arra, hogy küzdjön az ezeréves Magyarország nemzeti jogaiért. (Ugy van! a haloldalon.) De gróf Tisza István képviselő ur mint egy vészmadár huhog bele és baljóslatuan festi a nemzet elé azt a szomorú sorsot, mely rá vár. Az ilyen baljóslatú vészmadarak sohasem hoztak jót a nemzetre, hanem mindig csak azok, a kik önérzetet, bátorságot és büszkeséget öntenek a nemzetbe. És, t. ház, gróf Tisza Istvánnak ez a baljóslata bizonyos tekintetben ellentétben áll a szabadelvűpárt határozatával is. A szabadelvűpárt határozatában kimondja, hogy szintén örvendeni fog azon, ha az ellenzék által sürgetett nemzeti követelmények a hadsereg szervezetében érvényesülni fognak. A szabadelvűpárt tehát akarja, szívesen fogadja ezen követelmények érvényesítését, másrészről azonban gróf Tisza István vészjóslóan azt mondja, hogy baj lesz abból, ha a nemzet követeli ezeket a vívmányokat és hirdeti, hogy a történelem neki fog igazat adni, Ha makacsságból és nyakasságból azt akarja,, hogy a történelem neki adjon igazat és ne nekünk, akkor ebben benne foglaltatik kívánság is, hogy a nemzeti követelések letöressenek és ne érvényesüljenek. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) I)e ellentétben áll gróf Tisza István nyilatkozata azzal is, a mit április 8-án a házban elmondott. Azt mondta akkor, hogy nem tartja szükségesnek a kisebbség jogaira vonatkozó korlátozásokat azért, mert jelenlegaképviselőháznak olyan kisebbsége van, a mely mindig a többség jogának álláspontján állott, és ma is azon áll és a mely a többség jogkit respektálni fogja akkor is, midőn ő maga kisebbséget képez. Ezzel szemben a tegnapi napon elhangzott beszédében úgy respektálja ennek a többségnek a jogait, hogy a többségnek mai állásfoglalását, a többség jelenlegi vitáját, Eötvös Károly indítványát mulatságnak nevezi, azt mondván, hogy az ellenzék, mert többség, megengedheti magának azt a mulatságot, hogy ilyen dolgokkal foglalkozhassak és ilyen Ítéletet mondhasson. Nohát gróf Tisza István képviselő ur ezzel a frivol nyilatkozatával minden képviselőházi határozatot mulatság jellegére szállít le, mert minden képviselőházi határozatot a többség hoz, minden képviselőházi határozat olyan, a mely a többségnek tetszik. (Helyeslés a baloldalon.) Legyenek meggyőződve a t. túloldalon arról, hogy az a mulatság, a melyet gróf Tisza István képviselő ur szerint itt most rendezünk, nekünk egy nagyon fájó és nagyon keserves mulatság; másrészt azonban olyan kötelesség, a mely elől kitérnünk nem lehet és nem szabad. Mert nem elég, hogy a november 18-iki házhatározatot megsemmisítettük, azt a jegyzőkönyvből kitöröltük, de szükséges az is, hogy azokat, a kik abban résztvettek, azokat, a kik ennek főtényezői, főczinkosai, megbélyegezzük és velük szemben rosszalásunkat „fejezzük ki. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) Önök ítéletre hivták fel a nemzetet, a nemzet és a nemzet képviselői, a jelenlegi többség Ítéletre van hivatva, az ítélet kimondása bírói tiszt és a bírónak nem szabad kitérnie az ítélet kimondása elöl, ha fáj is neki; a bírónak, ha vétséget, ha bűnt lát, ki kell mondania a rosszalást, akármily nemes érzésekkel viseltetnék is a vádlottak iránt. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Nekünk tehát ki kell mondanunk a rosszalást, ki kell mondanunk azt, hogy a november 18-iki házhatározatot, az abban résztvevőket, s különösen és főleg azokat, a kik azt kezdeményezték, a kik a főczinkosok, hibáztatjuk és megbélyegezzük, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És ebben nem tarthat vissza bennünket a gróf Keglevich István képviselő ur által hangoztatott lovagiasság és ízlés sem, (Halijaid Halljuk! a baloldalon.) mert annak a bírónak, a ki ott ül a kurulisi széken, nem a lovagiasságra és Ízlésre szabad tekintettel lennie, a mikor Ítéletet kell mondania. A lovagiasságra és az ízlésre való hivatkozás különben ugy tűnik fel nekem, mint a bűntudat utolsó szalmaszáia, mert valóban utolsó dolog, a mikor a vádlott a bíró lovagiasságára és ízlésére appellál, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) és nem ügyének igazságától, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) hanem a bíró lovagiasságától és ízlésétől várja a felmentést. (Ugy van! Ugy van! balról.) A lovagiasság és izlés szabályainak alkalmazását különben is csak az követelheti a közéletben és az erkölcsi életben, a ki azt maga is mindig követte és attól soha el nem tért. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Már pedig, ha visszatekintünk a 38 éves múltra, ha visszatekintünk a legutóbbi hónapok eseményeire, kérdem: vájjon önök a lovagiasság és izlés szabályait mindig szem előtt tartották-e ? (Felkiáltások a baloldalon: Soha!) vájjon a lovagiasság és izlés szabályairól nem feledkeztek-e meg napról-napra? (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Egry Béla: A darabantok idehozása is jóizlés dolga volt? Zakariás János: És kérdem: vájjon a november 18-iki cselekvény is a lovagiasság és izlés dolga volt a kisebbséggel szemben? vájjon a deczember 13-iki eljárás az önök saját kollégáival, a képviselőkkel szemben izlés és lovagiasság dolga volt-e, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.)
