Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-14

Í4. országos ülés Í9QÍ a módosítást a nemzet érdekében megengedni nem lehetett, nem volt szabad. És hogy csakugyan érezte a t. kormány, s a többség, hogy a házszabályokban megállapí­tott úton-módon a törvényhozás komoly elhatá­rozásaként a tervezett módosítást kimondani nem lehet, mutatja, hogy csínyhez volt kénytelen fordulni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Fel­kiáltások : Zsebkendőhöz!) Hogy Eötvös Károly indítványát el kell fogadni, annak egy, a tegnapi nap folyamán felmerült inezidens is okát adja. (Halljuk! a baloldalon.) A miniszterelnök ur által Perczel Dezső, a ház volt elnökének nyugdijára vonat­kozó beismerő nyilatkozata alapján, fájdalom, konstatálhatjuk azt a rideg valóságot, hogy a korrupt rendszer, életösztönét követve, utolsó fellobanásában is következetes volt önmagához. (Igaz! Ugy van! Taps a baloldalon.) Mert ho­gyan áll Perczel Dezső nyugdíjügye ? A miniszter­elnök ur maga is elismeri, hogy bizony teljes jóakarattal és a méltányosság legmesszebbmenő alkalmazásával lehetett csak a törvényt és sza­bályt ugy magyarázni, hogy Perczel Dezső ké­relme a nyugdíj felemelése tekintetében teljesít­hető legyen. Sohasem, teszek kifogást az ellen, hogy ha a szolgálatban kiérdemelt igények nem a rigorózus törvényes határokon belül, de indokolt körülmények esetén azokon tul is kielégíttetnek, mert a magam részéről képzelhetek oly eseteket, a mikor ez természetes és indokolt; de azt az egyet kívánom a magam részéről, hogy az osztó igazságnak megfelelően járjanak el és ne csak a nagyokkal, de a kicsinyekkel szemben is tör­ténjék ez. (Igaz! Ugy van! a baloldalon. Moz­gás a jobboldalán.) Hát a pénzügyminiszter ur integet. Pedig példákat hozhatok föl száz számra kis emberek özvegyei ós árvái ügyeiről, a kik hiába könyö­rögtek, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) mert kérelmüket nem teljesítették. (Igaz! Ugtjyvan! a baloldalon.) Hellebronth Géza: De a czinkosnak igen! Sümegi Vilmos: Kasics Pétertől elvették a nyugdijat. Babó Mihály: De az én felfogásom szerint ebben a kérdésben a súlypont abban fekszik, vájjon a felemelt nyugdíj mikor állapíttatott meg Perczel Dezső részére; ez a fontos. Mert, t. képviselőház, ha november 18-ika előtt álla­píttatott meg, akkor kézen fekszik a feltevés, hogy az az összeg, a mely e czimen megállapit­tatott, Judáspénzt képez. (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) Én a magam részéről annyira le­sülyedtnek sem a törvényhozás, sem pedig az azzal együtt működő faktorok bármelyikének tagját nem képzelem, hogy ilyen, csakugyan minden erkölcsi alapot nélkülöző alkura rá­ment volna. Tehát a magam részéről kizártnak tartom azt, hogy a nyugdijfelemelésre vonat­úprilis 14-én, pénteken. 91 kozó határozat, illetve kérelem, november 18-ika előtt keletkezett és teljesíttetett volna. Két terminussal kell tehát még számol­nom. Az egyik az, hogy november 18-ika és január 26-ika között történt-e, vagy pedig január 26-ika után, mert mindenesetre megint más elbírálás alá esik, ha az előbbi vagy az utóbbi terminusban történt. Ha november 18-ika és január 26-ika között.folyósittatott kegyelmi utón a király hozzájárulása mellett ez a felemelt nyugdíj, akkor még a t. miniszterelnök ur és a kormány tagjai mint miniszteri tanács és mint miniszterek politikai teljhatalmuk birtokában voltak, mert többségük volt a házban, így tehát akkor saját politikai felelősségükkel legalább formailag fedezhették volna ezt az intézkedést. Veress József: A jó izlés nem engedte volna! Babó Mihály: Azonban ha ez az intézkedés január 26-ika után történt, akkor az nem jelent egyebet, mint azt, hogy a király által az Ítél­kezésre felhívott nemzet intézkedése, határozata lekicsinyeltetett, (Ugy van! Ugy van! a bal­oldalon,) gúny tárgyává tétetett, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) maga a nemzet megpellen­géreztetett csak azért, mert a nemzet a maga józan ítélőképességét követve, nem pellengérezte meg azt az ellenzéket, a mely előzetesen is el­itélte a kormány jogtalan és törvénytelen el­járását. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Igazán csodálatos az a határtalan vakmerő­ség, a mely nem riadt vissza még attól sem, hogy magát az öreg királyt belevigye ilyen in­tézkedésbe, . . . (Zajos helyeslés a baloldalon.) mely a politikai morált súlyosan sérti és a királyi méltóságot is kompromittálja ... (Ugy van ! a baloldalon.) Kubik Béla: Azzal fedezik magukat min­dig. (Nagy zaj.) Babó Mihály: ... annál is inkább, mert kétségtelen dolog az, hogy január 26-dika óta a kormány többséggel nem rendelkezik, sőt, a mint a miniszterelnök ur itt a képviselőházban ismételve kijelentette, nyomban a választás zö­mének ismerete után a kormány beadta lemon­dását, jelentette, hogy a király azt elfogadta, s ő és minisztertársai csakis ügyvezető miniszte­rek, a kik politikai felelősséggel az ország ér­dekében semmiféle intézkedéseket nem tesznek. Azt kérdezem tehát, hogy a politikai, de a köz­morál szempontjából is szabad volt-e ezt a nem átmeneti, hanem végleges, és nem sürgős, ha­lasztható intézkedést el nem odázni addig, a míg majd a felelősségteljes kormány itt ül ós akkor azután megtenné a maga intézkedéseit? Én azt gondolom, t. képviselőház, annak a nyugdijfelemelésnek más czélja nem volt, mint az, hogy megjutalmaztassék az a törvénytelen cselekedet, a melyet a ház volt elnöke a házsza­bályokkal, a törvénynyel és az alkotmánynyal szem­12*

Next

/
Oldalképek
Tartalom