Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-526

526. országos ülés 19QL T. ház! Ez előtt állunk. Helyes és indokolt-e a törvény elmagyarázásával, a törvény félremagyarázásával, az eddigi értelmezés elvetésével belevinni az országot egy olyan élethalálharczba, a melyben még a király esküjében való bizalom is kérdésessé válik? Igaz, hogy a felelősség a tanácsadókat illeti és terheli, de a tény mégis az, hogy ez a kérdés szóvá tehető, hogy ez a kérdés vitatható. Pedig én őszintén mondom, a felséges ur iránti hódolatnak ós tiszteletnek vagyok barátja, helyeslője és követője s nekem rosszul esik és nekem fáj, ha ezen kérdés felett még csak vitatkozni is lehet. De hát benne vagyunk, t. ház. A kormány bölcsesége, ugy látszik, (Felkiáltások balfelöl: Gonoszsága!) a figyelmeztetésekre, tanácsokra nem hallgat. Azonban daczára ennek, szükséges, hogy elmondassák mindazok részéről, a kik velünk egyetértenek, hogy az az ut, a melyen a kormány halad, veszélyes, rossz, az ország érdekének nem felel meg és nem felel meg a dinasztia érdekének sem. (Elénk helyeslés balfelöl.) Talán nekem van egyedül ebben a házban jogom azt mondani, hogy ott a túloldalon ülők, a kik most oly kevés számmal vannak itt jelen, gondolják meg: mit tesznek, gondolják meg, hogy a mit 1898-ban éä 1899-ben lehetetlennek tartottak, lehető-e ma? Gondolják meg, hogy követhetik-e a kormányt és támogathatják-e, a mely őket erre az útra vezeti, a melynek helytelen, jogtalan és törvénytelen voltát ők maguk is akkoriban egyértelműen hirdették. (Igaz! Uqy van! a bal- és szélsőba loläalon.) A t. túloldal bölcseségétől és hazafiságától függ, hogy mily utat fog követni, de ha ezen az utón a kormányt támogatja, akkor meggyőződésem szerint az ország érdekeit sérti, veszélyezteti és elősegít hos3zu, hosszú évekre kiterjedő oly bonyodalmakat, a melyeket az ország, a nemzet és a dinasztia érdekében is minden körülmények közt kerülni óhajtottam volna. (Igaz! Ugy van! Hosszantartó élénk éljenzés és taps a bal és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a bal- és a szélsobaloldalon: Halljuk Hegedüst! Zaj. Elnök csenget.) Rákosi Viktor jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Előre is jelzem, hogy az ügy érdeméhez is kivánok hozzászólni, ebben a pillanatban azonban a házszabályokra való hivatkozással kérek szót. A t. igazságügyi miniszter ur szólásra jelentkezett. Nem tudom, befejezte-e beszédét, mert beszédet tőle én nem hallottam. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Nem szeretném, ha félreértés forogna fenn. A mi részünkről senki a t. miniszter urnak szólásszabadságát korlátozni nem akarta (Ellenmondéisok a jobboldalon.) és nem kívánja. (Igaz! a bal- és a szélsöhahldalon.) Zboray Miklós: Még Hegedüst is meghallgatjuk! Kíváncsiak is vagyunk arra, hogy miért változtatta meg nézetét. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXXT. KÖTET. január 3-án, kedden. 65 Polónyi Géza: Sőt ellenkezőleg, nemcsak korlátozni nem óhajtjuk, hanem magam részéről, azt hiszem, elvtársaim nevében is joggal jelenthetem ki, hogy kíváncsian várjuk az alkotmány pecsétőrének nyilatkozatát, hogy arra e helyekről válaszolhassunk is. Egy egyszerű közbesóhajtás, (Derültség) egyetlen képviselőnek ténye nem lehet alkalmas arra, hogy a túloldalról esetleg az ellenzék összességére ráfoghassák, hogy nem akartuk meghallgatni a miniszter urat. {Felkiáltások a jobboldalon: Nem akarták!) Gr. Zichy Aladár: Meghallgatjuk, na! Polónyi Géza: Más szónokkal szemben nem állanék fel, hogy indítványt tegyek, de az igazságügyminiszter urnak, mint a, minisztérium tagjának a törvény szerint joga van bármikor, tehát ismételten is felszólalni. Ha ő ugy tekintené beszédét, mintha első beszédétől elállott volna, figyelmeztetnem kell őt és az elnök urat, hogy joga van még egyszer felszólalni. (Derültség.) A dolog végrehaj íása czéljából a t. elnök urnak joga van az ülést neki tetsző okból és tetszése szerint néhány perezre, öt perezre felfüggeszteni. A miniszter urak sztrájkkal fejezik be az országgyűlést. (Derültség a bal- és a szélsobaloldalon!) Egyetlenegy sincs itt, a passzív rezisztenczia és , az obstrukezió tünetei mutatkoznak tehát, Óhajtom, hogy tudomására jusson a t. igazságügyminiszternek az az álláspontunk, hogy őt legnagyobb türelemmel meg akarjuk hallgatni, hogy azután neki felelhessünk. Ezért kérem a t. elnök urat, — miután a t. igazságügyminiszter nincs jelen, (Felkiáltások a bal- és a széls'ibaloldalon: Vezessék be!) az érvényfelen Dániel-féle javaslat pedig csak arra ad jogot, hogy valakit kivezessenek, de arra, hogy bevezessék a minisztert, még az sem ad jogot — hogy függeszsze fel öt perezre ezt az ülést, értesítse a miniszterelnök urat erről a nyilatkozatról és kérje őt fel, hogy álljon elő, mondja meg, mit tud az esküszegés védelmére felhozni, hogy erre felelhessünk. Ha ezen kérelmem nem teljesíttetik, az esetre kérem az elnök urat, hogy folytathassam beszédemet. (Nagy zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon: Szavazzunk! Szavazzunk !) Elnök : Kiván-e még Polónyi Géza képviselő ur szólni, vagy nem ? (Nagy zaj és felkiáltások balfelöl: Tegye fel a kérdést szavazásra!) Semmiféle kérdés feltevéséről most nincsen szó. Először is azt a kijelentést vagyok kénytelen tenni Polónyi Géza képviselő ur felszólalásával szemben, hogy a mióta itt ülök az elnöki székben, sem felülről, sem alulról utasításra nem szorulok. (Nagy zaj.) Polónyi Géza: Kérem, én vagyok az alulról? (Nagy derültség a szélsobaloldalon.) Elnök: A második, a mit kijelenteni vagyok kénytelen, az, hogy az igazságügyminiszter ur felállott és szólni óhajtott, a t. túloldal azonban őt szólni nem engedte. (Elénk ellenmondás a szélsobaloldalon.) Mikor látta a minisz9