Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.
Ülésnapok - 1901-523
40 523. országos ülés Í90í deczember 16-án, pénteken. miniszterelnök ur az előbb elmondott .., (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak egymás szavába vágni. B. Bánffy Dezső: ... én kénytelen vagyok még egy tanura hivatkozni és ez grőf Andrássy Gyula. (Halljuk ! Halljuk! bälfelöl) A miniszterelnök ur maga sem állítja, hogy ő a velem folytatott beszélgetés rendjén arról győződött volna meg, bogy az alkotmányfelfüggesztés kérdésével foglalkozott volna az akkori kabinet. Én tehát elfogadom, hogy Rosenberg t. képviselő ur jóhiszemüleg járt el, de rosszul választotta meg azt az értesítőjét, a ki neki ezt a hirt hozta. (Felkiáltások balfelöl: Ki volt az?) Rosenberg Gyula: Jeszenszky Sándor! (Derültség balról. Felkiáltások jobbfelöl: Az volt a jobbkeze. Nagy zaj.) B. Bánffy Dezső: Az alkotmány felfüggesztésének kérdésével az akkori kormány egyáltalában nem foglalkozott és erre nézve akkori minisztertársaim nekem kétségtelenül elég jó tanúim, Hogy azután egy általam igen nagyrabeesült ember, a ki azonban a kabinetnek nem volt tagja, a ki a minisztertanácsban részt nem vett, talán rémképeket is látott, az lehetséges, de kétségtelen, hogy az illető tájékozatlan volt a dologban. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl. Derültség jobbról.) Igaz az, a mit gróf Tisza István mond, hogy igenis a kormány az akkori szorult helyzetében sok mindenről gondolkozott, hogyan szabadulhatna esetleg. (Nagy zaj.) Gondolt a háznak ex-lexben való feloszlatására is, azonban végleges megállapodás e tekintetben nem jött létre, csak foglalkoztunk a kérdéssel, a különböző menekülési módokkal. Január első napjainak valamelyikén, azt gondolom: 4. vagy 5-ikén gróf Andrássy Gyula felkeresett engem és figyelmeztetett azokra a komoly következményekre, a melyek előállhatnak, ha tovább feszitjük a húrt, (Elénk éljenzés a baloldalon.) ha az alkotmányos élet rendjét megzavarva, oly állapotokat teremtünk, a melyek igen komoly, veszedelmes konzekvencziákra fognak vezetni, ha élére állítjuk a dolgokat ugy, hogy a nemzet maga sem fogja tudni, hol az igazság és vájjon czélszerű-e, helyes-e a töbhség elméletét a végletekig vinni, (Felkiáltások: Éljen Andrássy /javagy pedig czólszerübb lesz a kormánynak a helyét otthagyni. (Hajlluk! Halljak! balfelől) Gróf Andrássy Gyulával beszélve, tanácsát meghallgatva, pár napi gondolkozás után arra határoztam el magamat, hogy én is követem azt, a mit ő helyesnek lát és a koronának a miniszterelnöki tárczát rendelkezésére bocsátottam és a kiegyenlítési tárgyalásokba mentem bele. (Hosszantartó éljenzés és taps balfelöl.) Rákosi Viktor: Bánffy nem követett el bűnt, legfeljebb akarta! (Felkiáltások balfelöl: Tisza mondjon le! Mondjon le!) B. Bánffy Dezső: A helyzet komolyságára figyelmeztetett engem akkor gróf Andrássy Gyula. Hála Istennek, ma is ő az, a ki felemeli szavát akkor, a midőn az alkotmány védelmére van szükség. (Zajos éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Andrássy Gyula engem figyelmeztetett arra, hogy személyes érdekeket, személyes tekinteteket, személyes szempontokat félre kell tenni, a hatalom érdekeit le kell tenni, mert az ország érdekei, a nemzet érdekei ugy kívánják. (Elénk helyeslés éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az ő tanácsát követve félreállottam. Félreállottam, bár nagy önmegtagadásomba, nagy megaláztatásomba került is. Rakovszky István: Tisztességes volt! (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) B. Bánffy Dezső: Mondom, nagy megaláztatásomba került, de jóhiszeműen, hazafiúi kötelességemet teljesítettem. Vájjon ma remélhetjük-e azt, hogy ezen az utón szanálhatjuk a helyzetet? Ez az, t. ház, a mit el akartam mondani, mert erre felhivattam. Azt gondolom, hogy vád e tekintetben sem a multat, sem a jelent illetőleg engem nem terhelhet. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsobaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Ilyen zajban nem érthetjük meg egymást. Kovács Pál képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni. (Folytonos nagy zaj.) Legalább akkor méltóztassanak csendben lenni, ha az elnöknek valamit ki kell jelentenie. Rákosi Viktor jegyző: Kovács Pál! Kovács Pál: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Röviden kívánok nyilatkozni. Polónyi Géza t. képviselőtársam reám hivatkozott, mint akkor volt soros jegyzőre, a ki a november 18-iki ülés alkalmával a jegyzői teendőket láttam el. Az ő hivatkozása tökéletesen megfelel a tényállásnak, mert mindazok a képviselőtársaim, a kiket ő felsorolt, ugyanazon sorrendben fel voltak iratkozva szólásra ós ezektől vonatott meg a szólás joga. De, t. képviselőház, még egy másik momentumra is ki kell terjeszkednem. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A midőn ugyanis Polónyi Géza t. képviselőtársam rám hivatkozott, akkor Daróczy Aladár jegyzőtársam hozzám jött és engem felszólított arra, hogy nyilatkozzam, nem hallottam-e a királyi kéziratnak felolvasását. T. képviselőház, erre vonatkozólag is kötelességem kijelenteni, hogy én, daczára annak, hogy az elnök urnak közvetlen közelében állottam, egyetlen szót sem hallottam még odafent sem abból, hogy mi történik, hogy mire szavaznak. (Zajos felkiáltások a bal- és a szélsobaloldalon : Hallatlan!) Azt igenis láttam, hogy Rákosi Viktor képviselőtársam több képviselőtársunk megbízásából egy aláirt ivet adott át Perczel Dezső elnök urnak, a melyben zárt ülés kéretik; ezt azonban az elnök ur nem akarta elfogadni s
