Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-523

40 523. országos ülés Í90í deczember 16-án, pénteken. miniszterelnök ur az előbb elmondott .., (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne mél­tóztassanak egymás szavába vágni. B. Bánffy Dezső: ... én kénytelen vagyok még egy tanura hivatkozni és ez grőf Andrássy Gyula. (Halljuk ! Halljuk! bälfelöl) A miniszter­elnök ur maga sem állítja, hogy ő a velem foly­tatott beszélgetés rendjén arról győződött volna meg, bogy az alkotmányfelfüggesztés kérdésével foglalkozott volna az akkori kabinet. Én tehát elfogadom, hogy Rosenberg t. képviselő ur jó­hiszemüleg járt el, de rosszul választotta meg azt az értesítőjét, a ki neki ezt a hirt hozta. (Felkiáltások balfelöl: Ki volt az?) Rosenberg Gyula: Jeszenszky Sándor! (De­rültség balról. Felkiáltások jobbfelöl: Az volt a jobbkeze. Nagy zaj.) B. Bánffy Dezső: Az alkotmány felfüggesz­tésének kérdésével az akkori kormány egyáltalá­ban nem foglalkozott és erre nézve akkori minisztertársaim nekem kétségtelenül elég jó tanúim, Hogy azután egy általam igen nagyra­beesült ember, a ki azonban a kabinetnek nem volt tagja, a ki a minisztertanácsban részt nem vett, talán rémképeket is látott, az lehetséges, de kétségtelen, hogy az illető tájékozatlan volt a dologban. (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl. De­rültség jobbról.) Igaz az, a mit gróf Tisza István mond, hogy igenis a kormány az akkori szorult helyzetében sok mindenről gondol­kozott, hogyan szabadulhatna esetleg. (Nagy zaj.) Gondolt a háznak ex-lexben való feloszla­tására is, azonban végleges megállapodás e tekintetben nem jött létre, csak foglalkoztunk a kérdéssel, a különböző menekülési módokkal. Január első napjainak valamelyikén, azt gondo­lom: 4. vagy 5-ikén gróf Andrássy Gyula fel­keresett engem és figyelmeztetett azokra a komoly következményekre, a melyek előállhat­nak, ha tovább feszitjük a húrt, (Elénk éljen­zés a baloldalon.) ha az alkotmányos élet rend­jét megzavarva, oly állapotokat teremtünk, a melyek igen komoly, veszedelmes konzekvencziákra fognak vezetni, ha élére állítjuk a dolgokat ugy, hogy a nemzet maga sem fogja tudni, hol az igazság és vájjon czélszerű-e, helyes-e a töbhség elméletét a végletekig vinni, (Felkiáltások: Éljen Andrássy /javagy pedig czólszerübb lesz a kormány­nak a helyét otthagyni. (Hajlluk! Halljak! balfelől) Gróf Andrássy Gyulával beszélve, ta­nácsát meghallgatva, pár napi gondolkozás után arra határoztam el magamat, hogy én is köve­tem azt, a mit ő helyesnek lát és a koronának a miniszterelnöki tárczát rendelkezésére bocsá­tottam és a kiegyenlítési tárgyalásokba mentem bele. (Hosszantartó éljenzés és taps balfelöl.) Rákosi Viktor: Bánffy nem követett el bűnt, legfeljebb akarta! (Felkiáltások balfelöl: Tisza mondjon le! Mondjon le!) B. Bánffy Dezső: A helyzet komolyságára figyelmeztetett engem akkor gróf Andrássy Gyula. Hála Istennek, ma is ő az, a ki felemeli szavát akkor, a midőn az alkotmány védelmére van szükség. (Zajos éljenzés a bal- és a szélső­baloldalon.) Andrássy Gyula engem figyelmeztetett arra, hogy személyes érdekeket, személyes tekinteteket, személyes szempontokat félre kell tenni, a hata­lom érdekeit le kell tenni, mert az ország érde­kei, a nemzet érdekei ugy kívánják. (Elénk helyeslés éljenzés és taps a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Az ő tanácsát követve félreállottam. Félreállottam, bár nagy önmegtagadásomba, nagy megaláztatásomba került is. Rakovszky István: Tisztességes volt! (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) B. Bánffy Dezső: Mondom, nagy megaláz­tatásomba került, de jóhiszeműen, hazafiúi köte­lességemet teljesítettem. Vájjon ma remélhetjük-e azt, hogy ezen az utón szanálhatjuk a helyzetet? Ez az, t. ház, a mit el akartam mondani, mert erre felhivattam. Azt gondolom, hogy vád e tekintetben sem a multat, sem a jelent illető­leg engem nem terhelhet. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélso­baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Ilyen zajban nem érthetjük meg egymást. Kovács Pál képviselő ur személyes kérdés­ben kivan szólni. (Folytonos nagy zaj.) Legalább akkor méltóztassanak csendben lenni, ha az elnöknek valamit ki kell jelentenie. Rákosi Viktor jegyző: Kovács Pál! Kovács Pál: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Röviden kívánok nyi­latkozni. Polónyi Géza t. képviselőtársam reám hivat­kozott, mint akkor volt soros jegyzőre, a ki a november 18-iki ülés alkalmával a jegyzői teen­dőket láttam el. Az ő hivatkozása tökéletesen megfelel a tényállásnak, mert mindazok a kép­viselőtársaim, a kiket ő felsorolt, ugyanazon sorrendben fel voltak iratkozva szólásra ós ezek­től vonatott meg a szólás joga. De, t. képviselőház, még egy másik momen­tumra is ki kell terjeszkednem. (Halljuk! Hall­juk! balfelöl.) A midőn ugyanis Polónyi Géza t. képviselőtársam rám hivatkozott, akkor Daróczy Aladár jegyzőtársam hozzám jött és engem felszólított arra, hogy nyilatkozzam, nem hallottam-e a királyi kéziratnak felolvasását. T. képviselőház, erre vonatkozólag is köte­lességem kijelenteni, hogy én, daczára annak, hogy az elnök urnak közvetlen közelében állot­tam, egyetlen szót sem hallottam még odafent sem abból, hogy mi történik, hogy mire szavaz­nak. (Zajos felkiáltások a bal- és a szélsobal­oldalon : Hallatlan!) Azt igenis láttam, hogy Rákosi Viktor képviselőtársam több képviselőtársunk megbízá­sából egy aláirt ivet adott át Perczel Dezső elnök urnak, a melyben zárt ülés kéretik; ezt azonban az elnök ur nem akarta elfogadni s

Next

/
Oldalképek
Tartalom