Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-523

32 523. országos ülés 1904 deczember 16-án, pénteken. Polónyi Géza: . , , egészen biztosan nincsen. Hallgassuk csak meg, mit mondott 1903 november 5 én. (Olvassa): »Méltóztassanak megengedni nekem, hogy azokra vonatkozólag, a miket Barta Ödön, t. képviselő ur elmondott, deklarációt tegyek. Én mindenekelőtt konstatálom azt, hogy a kérdéseket, a melyeket fel kellett tenni, feltettem. Itt a mellettem ülő jegyző urak hallották; másodszor azonban sajnálattal látom, hogy a ház nagy része épp ugy, mint a gyorsírók a nagy zaj folytán ezeket nem hallottak. T. ház! Mikor az erre vonatkozó határozatokat kimondtam, távol volt tőlem az a szándék, hogy én akár házszabálysértést, akár pedig a ház jogainak csorbítását óhajtsam elkövetni. Arra igyekeztem, az volt a czélom, hogy kövessem azt a rendes eljárást, a mely ezeknél a dolgoknál történni szokott. Azonban most már, miután látom.hogy az én eljárásom félreértésre adott okot, miután látom, hogy az én eljárásomat a ház több oldaláról diffikultálják, én annak kijelentése mellett, hogy soha arra nem törekedtem és nem is fogok törekedni, hogy a ház határozatait a ház megkérdezése nélkül mondjam ki, vaay egyáltalában häzszabályellenes dolgokat kövessek el, a magam részéről is átlátom azt, hogy ezt a dolgot reparálni kell.* Gr. Zichy Aladár: Dániel kontra Perczel! Polónyi Géza (tovább olvas) : »A házszabályok 225. §-ának értelmében ugy kellett volna, hogy történjék a dolng, hogy a kérdést a ház tagjai hallják. Ez a nagy zaj miatt nem történhetett meg; nem hallotta a ház tagjainak nagy része és nem hallották a gyorsírók, Ennélfogva én javaslom a t. háznak, hogy a királyi kéziratra vonatkozó kérdéseket engedje meg a t. ház, hogy újból feltegyem, természetesen a jegyzőkönyv ezen részének törlése mellett.« Gr. Zichy Aladár: Ez is restituczió volt! Polónyi Géza: T. ház! Gr. Tisza István miniszterelnök erre a következőket mondta (Halljuk! Hallj ah! Olvassa): »Épen, mert a házszabályoknak megtartására minden iráriyban a legnagyobb súlyt helyezem, . . . (Nagy derültség a bal- és a szf'hőbaloldalon.) Gr. Zichy Aladár: Ki mondta ezt? (Derültség balfelöl.) Zboray Miklós: Becsületesen megtartja, a mit mondott! Polónyi Géza (olvassa): . . . igen komoly kérdésnek tartom azt is, hogy egy formailag meghozott és enuncziált határozat mennyiben tehető igy konzideráczió tárgyává. Hogy a jelen konkrét esetben ennek lehetőségét magam is fenforogni látom, erre nézve két tárgyi szempontom van. (Halljuk! a szélsőimioldalon.) A tegnapi ülésről szóló napló szövegéből kitűnik ugyanis először az, a mi már felemlittetett, hogy az elnöki enuncziáczió némely részét a gyorsírók sem hallhatták; kitűnik másfelől az, hogy egyes t. képviselőtársaink a házszabályokhoz szót kértek és az elnök őket meg nem hallván, nekik a szót meg nem adta. Ebből a két tárgyi momentumból konstatálni lehet, hogy csakugyan a zaj oly mérvet öltött, a mely mellett szabályszerű határozat hozataláról nem igen lehet szó.« (Derültség és helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gr. Zichy Aladár: Akárcsak november 18-án! Polónyi Géza : Önök a Daniel-féle határozati javaslatot elfogadták, holott a ház az ilyen módon enuncziált határozatot a jegyzőkönyvből törölte, semmisnek tekintette. Rakovszky István: Itt a preczedens! Gr. Zichy Aladár: Példa is, preczedens is! Polónyi Géza : Mi következik ebből, t. ház ? (Az élnölá széket Jakabffy Imre alelnök foglalja él.) Gr. Zichy Aladár: Választ kérünk erre, elnök ur. Ugy látszik, vége van már a komédiának ! Polónyi Géza : Kezemben van a ház naplója s azt olvasom belőle, hogy a miniszterelnöknek az az indítványa, hogy »legyen vége a komédiának^ elfogadtatott, vagy nem tudom, mi történt, de ugy látom, hogy a ház elnöke a miniszterelnök ur indítványa ellenére akkor kezdte csak a komédiát. (Ugy van! a szélsőbaloldálon.) A mikor ugyanis azt mondta a miniszterelnök, hogy »tanúságul hívjuk az országot és véget vetünk az egész komédiának«, erre hosszantartó zajos éljenzés és taps a jobboldalon* következett. Azután a jobboldali képviselők felállanak és azt kiáltják, hogy »Elfogadjuk! Szavazzunk!« »Oriási zaj a szélsőbaloldalon.* (Derültség a szélsőbaloldálon.) T. ház! 180 országos képviselő azt mondja és ezt szolidaliter vídlja, hogy azon az ülésen senkiaem hallotta azon kérdés feltevését, a melylyel a Daniel-féle határozati javaslatra a szavazás elrendeltetett. Még kevésbbé igaz, hogy konstatáltatott volna az, hogy a szavazásban kié a többség. (Ugy van! a s'éUöbaloldalon.) De, t. ház, ezen napló feljegyzi minden részletében, hogy oly nagymérvű zaj volt, hogy a folytonos zajongás egyik a másikat érte. A gyorsírók nem politikusok és nem pártemberek. Ezek eskü alatt szolgáló tisztviselői a háznak. Lengyel Zoltán : Azokkal is hamisítást követtettek el! B. Kaas Ivor: Nem valamennyivel, csak egygyei! Polónyi Géza: Es ezt a tényt meg kell majd állapíttatni, hogy a gyorsírók, a kik be voltak rendelve, azok vallották, hogy ezekről a nyilatkozatokról és az ott történtekről tudomásuk nincsen, azokat Ők nem hallották, azokra nézve ők feljegyzéseket nem is eszközöltek. Endrey Gyula: Rögtön megkérdeztük őket és azt mondták, hogy nem hallották,