Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-512
86 512. országos ülés 1904 november 10-én, csütörtökön. akkor lesz egy többség a többi pártok között, ugy az méltán fogja magának vindikálhatni azt a jogot, hogy ő képviseli a nemzet akaratát. Akkor az a kormány felemelt fővel és nyugodt lelkiismeretiéi kormányozhat, akkor lehet egy, a parlament erejét meg nem bénitó, a képviselők jogait meg nem csorbitó, helyes házszabály reviziót indítványozni, de most nem lehet, (Helyeslés a bal- és a szélsöbahldalon.) Mert az ilyen politikai viszonyok között, az ilyen helyzetben, a mikor majdnem pártkülönbség nélkül, csak a mérv a különböző, nagy a demoralizáczió, s még nagyobb a nemzetben: ilyen inditvány, ilyen törekvés a legveszedelmesebb merénylet a parlament összereje, tekintélye és a magyar nemzeti politika érvényesülése ellen. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Nem hinném, hogy a t. miniszterelnök ur hazája alkotmányának és függetlenségének rombolója akarna lenni; (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Dehogy nem!) nem hiszem, hogy saját véreinek szivébe akarja döfni a törvénytiprás gyilkát; nem hiszem, hogy az alkotmány őre be akarná szennyezni ilyennel a kezét; ismétlem, nem hiszem! JDe ha mégis, ugy jegyezze meg magának a t. miniszterelnök ur, hogy: lento gradu ad vindictam suam dívnia procedit ira, tarditatemque supplicii gravitate compensat! (Hosszantartó helyeslés és éljenzés a baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : T. ház ! A tanácskozást folytatjuk. Szólásra következik? Sturman György jegyző: Hock János! Hock János: T. ház! Engedje meg a t. ház, hogy néhány elvbarátom nevében egy határozati javaslatot nyújtsak be, a mely igy hangzik (olvassa): »Nem ismerjük biztosan és világosan a parlamenti szólásszabadság korlátozásának se természetét, se mértékét, melyet a házszabály módosításával a kormány el akar érni. Nem ismerjük ama nagyfontosságú hadügyi és közgazdasági javaslatokat, melyeket a kormány a módosított házszabályok segélyével gyorsan és kényelmesen érvényre akar juttatni. A királyi hatalom teljességével, s az u. n. birodalmi és nagyhatalmi törekvésekkel szemben hazafiúi meggyőződésünk szerint a nemzetnek alkotmányos ellenállási jogát szentül meg kell őriznünk,* (Élénk helyeslés balfelöl.) »a parlamenti szólásszabadság pedig e jognak egyik legerősebb intézménye. Parlamenti rendszerünk javítása, a választókerületek szabályozása, a választói jog egyszerűsítése és kiterjesztése önálló jogunk, feladatunk és sürgős törekvésünk, a melynek törvényhozási rendezését semmi más jogunk és szabadságunk rendezésével vagy épen esonkitásával össze nem kapcsolhatjuk.* (Élénk helyeslés balfelöl'.) »Ez oknál fogva határozza el a t. ház, hogy gróf Tisza István miniszterelnök ur indítványát elutasítja.« (Elénk helyeslés balfelöl,) T. ház! Elvtársaim megbízásából kérek szót, hogy a tárgyalás alatt álló inditványnyal szemben a Bánffy- csoport álláspontját is kifejtsem. Ez a megbízatás, a mily megtisztelő, ép oly súlyos terheket rak rám e pillanatban. Hiszen minden pártnyilatkozat már természeténél fogva előre meghatározott keretben mozog és ekként természetszerűleg mindig megköti az egyéni vélemények kritikájának szabadságát. Ez a bilincs pedig százszorosan nehezedik rám e pillanatban, a midőn nemcsak az országgyűlés, de maga az egész ország ama tüneményes beszéd hatása alatt ál!, a melyet tegnap e parlamentben gróf Apponyi Albert elmondott (Elénk éljenzés balfelöl.) és a mely megtermékenyítette az elméket világossággal és megdobogtatta a jóindulatú, becsületes sziveket a hazafias érzéseknek melegségével. Mint a hogy a tenger bolygó utasa a ködök homályában mindig a Pharos lángját keresi, a mely után igazodhatik: ugy keresi már régi idő óta a miniszterelnök ur kormányzatának homályában az egész ország a világos utat a kibontakozáshoz. Keresi azokat az igazságokat, a melyek az ő politikájának útjait, irányait megvilágítják, Az a tegnapi beszéd egy fénycsomó volt, a mely megvilágította az egész kormány magatartását és az a beszéd azért az országra való hatásában egy határozott politikai cselekedet értékével ér ie\,(Ügy van! balfelöl.) felér egy olyan heroizmussal, mint a minőt a múltban elődeink hazájukért életük feláldozása árán is kifejtettek. Nemzeti erőtől duzzadó, igazságoktól fényeskedő hatalmas beszéd volt az és olyan volt, hogy hasonlatban fejezzem ki magam, mint a Libertynak érezszobra a szabad amerikai promontóriumon, amely magasra tartja egyrészt a világosságot, hogy mutassa az utat, másrészt pedig az emberben öntudatlanul is felkelti a szabadság eszméjének erőteljességét. Oh, t. ház, mily kicsinynyé törpül eme beszéd eszményi kolosszusa előtt a miniszterelnök urnak összes temperamentumossága és államférfiúi tulajdonsága ! Ez a beszéd nem a hatalomnak a dölyfével feleselgetett, hogy azután az erőszaknak önkényével keresztülgázoljon a törvényes ellenállásokon, (Igaz! Ugy van! Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) hanem ez a beszéd meggyőzött, szárnyára vett, felemelt bennünket és felemelte még a hamvadó, még a közönyös szivekben is a hazaszeretet oltárát. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Madarász József: És lángját! Hock János: E beszéd elől nem lehet kitérni, e beszéddel foglalkozni kötelességünk nemcsak a parlamenti ildomossäg szempontjából, hanem a benső igazságnak kényszerítő erejénél fogva is. Erre vállalkoztam mai beszédemnek mindjárt bevezető részében és kérem a t. házat,
