Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-511
74 511. országos ülés 190k ha különb retorzióra nem akar az elnök ur alkalmat adni. Elnök: A miniszterelnök ur kivan nyilatkozni. Gr. Tisza István miniszterelnök: A mi a kérdés előzményeit illeti, itt egy türelmetlen, már eloszlani vágyó házban mindnyájan felálltunk abban a hiszemben, hogy a kérdés fel van téve. (Igaz! Ugy van!) Hogy fel volt-e téve a kérdés, vagy sem, azt én a zajban nem hallottam, azt kizárólag az elnök ur van hivatva megállapítani. Endrey Gyula: Feltette a kérdést! Gr.Tisza István miniszterelnök: Kérem, ebben sem a képviselő ur, sem én nem vagyunk hivatva nyilatkozni, csak az elnök ur, és igazolhatják a gyorsirói jegyzetek. (Zaj.) Polónyi Géza: De én hivatva vagyok nyilatkozni, mert hallottam, hogy feltette a kérdést. (Nagy zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Hogy a képviselő urak is azt hitték, hogy itt függőben van a kérdés, mutatja az, hogy a határozatképességet kérték konstatálni. Lengyel Zoltán: Ehhez jogunk van mindig. Gr. Tisza István miniszterelnök: Befejezett szavazás után nincs. A dolog praktikumára nézve engem egészen hidegen hagy, hogy most elvégezzük-e egyszerű szavazással a kérdést, vagy holnap névszerinti szavazással. E tekintetben tisztán az lehet irányadó, hogy a mélyen t. elnök ur nemcsak megkezdte-e azt, hogy a kérdést preczizirozza, hanem feltette-e ugy a kérdést, hogy azok, a kik igy vagy ugy kivannak szavazni, álljanak fel ? (Helyeslés jobbfelöl.) Az egész dolognak semmiféle gyakorlati jelentősége egyéb nincs, mint hogy nagyon mulatságosan mutatja, hogyan akarnak elbújni a névszerinti szavazás elől a képviselő urak. Ezt az egyet megjegyezzük és fixirozzuk magunknak a jövőre. (Helyeslés jobbfelöl.) Polónyi Géza: A házszabályokhoz kérek szót. Elnök: Először Kossuth Ferencz képviselő ur jelentkezett. Másodszor is ugyanazt jelenthetem ki, a mit már első ízben kijelentettem, hogy meglehet, hogy_ a t. képviselő urakat a látszat félrevezette. Én itt egyebet nem tettem, mint hogy feltettem a kérdést, de magát a szavazás tényét nem kezdtem meg azzal, hogy felhívtam volna a házat felállásra. (Ellenmondás a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Hallottuk!) Annyira legalább méltóztassék a házszabályokat betartani, hogy az elnök nyilatkozatait csendben meghallgassák. Ez a tény, a melyet konstatálok, ez a való igazság. Lukáts Gyula: Nézzük meg a gyorsírói jegyzeteket ! Elnök \ r Szavazásra nem hívtam fel a képviselőket. Épen. mikor arra rátérni akartam, adatott be a névszerinti szavazást kérő és a másnapra halasztást kérő ív. Ez a tény, ehhez november 9-én, szerdán. ragaszkodom, és minden ezzel ellenkező állítás valótlan és nem igaz. (Helyeslés jobbfelöl.) Kossuth Ferencz képviselő uré a szó. Kossuth Ferencz: Mielőtt a t. miniszterelnök ur nyilatkozott, akartam volna a dologhoz szólni. Egyébiránt most is azt konstatálhatom, hogy a t. túloldal felállt. (Felkiáltások jobbfelöl: Most is áll!) Hogy a t. elnök ur egészen jóhiszeműen véli azt, a mit mond, abban én nem kételkedem; de igen kérem a t. urakat, hogy ne kételkedjenek abban se, hogy mi teljesen meg vagyunk arról győződve, hogy az urak már szavaztak, mert felálltak, mindenki sietett kifelé, ugy hogy tulajdonképen itt csak egy félreértésről lehet szó, másról nem. Félreértésekből pedig ne alkossunk preczedenseket a házbaD. (Helyeslés.) Polónyi Géza: Személyes kérdésben kérek szót. (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Én annyira magasra tartom az elnöki tekintélyt, hogy daczára annak, hogy én másként emlékezem, hajlandó vagyok kijelenteni, hogy én magamat tartom tévedésben lévőnek és csak regisztrálni akarom azt a tényt, hogy az én impresszióm szerint a dolog ugy történt, hogy a szavazás már megkezdődött, az urak felállottak, és akkor történt az a közbeszólás, hogy nem határozatképes a ház. Beszéljünk őszintén; ezt észrevették a whip-urak, kiknek zsebében volt a szükséges ív, és akkor szaladtak az elnök úrhoz, hogy másnapra halasztást kérjenek. A jövőben legyenek szívesek egy kissé elevenebbeknek lenni és korábban beadni azt az ivet, (Derültség.) akkor az ilyen kérdések nem merülnek fel. Most arról van szó, hogy én az elnöki tekintélyt e pillanatban olyan palládiumnak tekintem, hogy nem is engedhetném meg, — legalább tiltakoznám ellene, mert hiszen nem tudok ellenállani a többség akaratának — hogy az elnöki enuncziátum ne respektáltassék. Az elnök ur kijelentette, hogy a szavazást elrendelte, s hogy a névszerinti szavazás holnapra halasztatott el. Én röviden csak azt akartam odaszegezni, hogy az elnök ur, daczára annak, hogy én jelentkeztem a házszabályok czimén való hozzászólásra, nem engedett hozzászólni ahhoz az indítványhoz, mely benyujtatott, hanem kimondotta a határozatot. A mi pedig a névszerinti szavazást ilieti, köszönöm a t. miniszterelnök urnak, hogy visszaadta nekem a bókot, hogy figyelmeztetett rá, hogy szívesen látja a névszerinti szavazásokat ; legyen róla meggyőződve, hogy bőségesen fogunk alkalmat adni erre. (Nagy zaj a jobboldalon. Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: A legközelebbi ülés ideje és napirendje meg lévén állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 3 óra 20 percekor.)
