Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-511

5Í1. országos ülés Í90í november 9-én, szerdán. 71 szövetségi terület hiányában a nem létező közös vámterületre érvényes általános vámtarifa nemcsak törvényhozásilag elfogadva nem lett, de ilyen törvényhozási utón megalkotható nem is volt? 6. Milyen általános vámtarifa alapján folytatja a kormány az alkudozásokat? 7. Mi az indoka annak, hogy a kormány vámszövetség és a nem létező szövetségi vámterületre érvényes tarifa hiányában — a szerződésekre vonatkozó tárgyalások megkezdése előtt — a törvény rendelkezésének megfelelőleg a magyar állam külön vámterületére érvényes általános uj vámtarifának törvényhozási utón való megállapítása czéljából még csak javaslatot sem terjesztett a képviselőház elé? 8. Milyen biztosítékokkal rendelkezik a kormány azon eshetőséggel szemben, hogy a német birodalom az eddig fennálló szerződésnek felmondásával a törvényhozásilag megalkotott vámtarifa hiányában szűkölködő nemzetünket nem fogja a szerződések körüli gazdasági harczba sodorni ? 9. Van- e tudomása a német birodalom meghatalmazottainak arról, hogy a magyar kormány tagjaival a törvény tilalma daczára folytatott alkudozásokkal a magyar törvénynek kijátszására és megszegésére nyújtanak segédkezet, s ezen felül a nemlétező vámszövetségi területre — törvényhozásilag el nem fogadott, — tehát nem létező általános vámtarifa alapján esetleg létesítendő szerződés kötésére czélzó megállapodásokkal, beláthatlan bonyodalmakba sodorhatják ugy a magyar államot, mint a német birodalmat?* Gr. Tisza István miniszterelnök: Miután a t. képviselő ur talán főleg azért nyugtalankodik, hogy a német kormány nincs kellőleg tájékoztatva a mi helyzetünk felől, ebben a részben talán legokosabb lesz, ha az ő beszédét lefordíttatom németre és grőf Posadowskinak átadom, ő aztán csináljon vele, a mit akar. (Derültség és felkiáltások a jobboldalon: Mit vétett szegény !) A mi a dolognak bennünket érdeklő részét illeti, az a vita, a mely az olasz kereskedelmi szerződés, már az ideiglenes szerződés beczikkelyezése körül lefolyt és a mely ezen kérdéseket immár kimerítette, felment engem annak kötelezettsége alól, hogy a képviselő ur előadásának azon részére reflektáljak, a mely nem lehetett egyéb, mint ismétlése az olasz kereskedelmi szerződés feletti vita, alkalmával elmondottaknak. És én egész egyszerűen utalhatok nemcsak az olasz kereskedelmi szerződés feletti vita itteni eredményére, de arra a felfogásra is, melylyel az a szerződés és a kormánynak e téren kifejtett akcziója az egész országban találkozott. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Hála Istennek, Magyarországon az az egészséges felfogás uralkodik a közhangulatban, hogy azt a kormányt kellene erről a helyről elűzni és kilökni, a mely bármilyen formai nehézségek miatt veszélybe döntené az országot, az

; ország életbevágó nagy gyakorlati érdekeit. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Mi óhajtottuk volna, hogy megóvjuk azokat az érdekeket a törvény megsértése nélkül. Erre lett volna busásan elég ideje és alkalma a háznak az előterjesztett felhatalmazási törvény elfogadása által, ha azt meg nem gátolta volna a képviselő uraknak az az ismételten tett kijelentése, hogy ennél a törvényjavaslatnál hetekig, talán hónapokig terjedő nagy vitát fognak provokáló!. (Mozgás balfelöl.) Ily körülmények között a kormány magára vette a felelőséget azért, hogy egy olyan kérdésben, a hol evidens, hogy az ország nagy gyakorlati érdekei ezt követelik, (Ugy van! a jobboldalon.) a hol evidens, hogy ez a ház többségének helyeslésével találkozik, eljárjon addig is, a mig a szükséges törvényhozási formai rendelkezések is bekövetkeznek. Ezt a felelőséget a kormány magára vállalta és épen az a szempont, hogy az ne mondassák, hogy mi e felelőséget másra kívánjuk áthárítani, tartott minket vissza attól, hogy a mostani igen érdekes momentumban, a mely az országot biyonyára érdekelheti, fel ne kérjem valamelyik barátomat, h >gy interpellácziót intézzen hozzám ebben a kérdésben, mert nem akartam annak a vádnak kitenni magamat, hogy a kormány azt a felelőséget, a melyet az ország érdekében nyugodt lelkiismerettel vállal, a képviselőház többségének vállaira akarja tolni. Ha azonban a képviselő ur ezt a szolgálatot megtette, én ezt csak köszönettel fogadhatom. (Helyeslés jobbfelöl.) Mert mindenesetre kellemesebb a helyzet, ha hivatalosan és hitelesen konstatálva van, hogy ezt az eljárást a magyar képviselőház többsége is helyesli. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Már most egész röviden elmondom, hogy miről van szó. (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalások Németországgal megkezdettek a nyár folyamán. Megvallom, nem emlékszem rá, hogy júniusban, vagy talán júliusban, de minden újságban benne volt, mindenki kikeresheti. Akkor a mi megbizottaink kimentek és Drezdában hetekig tárgyaltak a német megbizottakkal és átmentek a kereskedelmi szerződésnek, — a mint mondani szokták — első olvasásán. Azután közbejött az Olaszországgal való tárgyalás, a mely •— mint méltóztatnak tudni — jó hosszú időt vett igénybe, és épen most volt tervbe véve, hogy a meghatalmazottak a szerződési operátumnak u. n. második olvasása czéljából összejönnek. Ekkor a német kormány azon kezdeményező lépést tette, miszerint kijelentette azt, hogy nézete szerint ennek az egész kereskedelmi politikai akcziónak soká függőben való tartása hátrányos az itt érdekelt közgazdasági érdekekre, hátrányos a német kormány közgazdasági politikájára, ennek folytán ő súlyt helyezne rá és hajlandó volna az alkudó-