Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-511

62 511. országos ülés 1904 hogy az illető vállalattal szemben annyira vittem a részrehajlást, hogy a mikor a megtartott ajánlati tárgyalás eredményeként jóval alacsonyabb árban odaadhattam volna neki, kijelentettem, hogy egy krajczárt sem engedek abból, a mi egy korábban tartott nyilvános árlejtés folytán meg volt állapítva, A protekcziónak ily mértékeért mindig szivesen vállalom a felelőséget. (Élénk helyeslés a jobbóldalon.) Elnök: A kérdés az: tudomásul veszi-e a t, ház a választ, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azokat, a kik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik. Zaj.) Lengyel Zoltán: Idehozzuk a többi szerződést is! Kiss Ernő : Nekem idehozhatja! Tessék világosan beszélni! (Zaj.) Lengyel Zoltán: Ide fogjuk hozni a többi szerződést is! Elnök: Többség. A ház tudomásul veszi a miniszterelnök válaszát. Következik Lendl Adolf interpellácziója a temesmegyei tanfelügyelő működése tárgyában. Lendl Adolf: T. képviselőház! Temesvárt van egy állami tänitoképző-intézet, melyet a Délvidék számos más anyanyelvű tanítojelöltje és tanulója látogat. (Zaj.) Főkép azért látogatják más anyanyelvű fiatal emberek ezt a tanítóképző-intézetet, hogy ott a magyar nyelvet is elsajátíthassák. Ez az intézet tehát valóságos missziót teljesít a Délvidéken, a hol tudjuk, hogy a különböző nyelvek sokkal nagyobb arányban találhatók, mint a magyar. Mégis elhatározta a t. miniszter ur, hogy ezt a tanítóképző-intézetet visszafejleszti, évrőlévre csökkenti egy-egy párhuzamos osztályly&l, noha nagyon látogatott az az intézet és fontos missziót teljesít. Elhatározta az igen t. miniszter ur épen akkor, az elmúlt nyáron, mikor egyúttal az ő népoktatási törvényjavaslatát a nyilvánosság elé bocsátotta. Hogy ez a törvényrevízió helyes, üdvös lesz-e a jövőben, arról majd akkor fogunk tárgyalni, ha a t. ház elé kerül. De hogy üdvös volna az, hogy annak a temesvári tanítóképző-intézetnek a terjedelmét csökkentik és évről-évre egy-egy osztálylyal kisebbítik épen akkor, mikor a legközelebbi jövőben a más anyanyelvű tanítóktól is meg fogjuk követelni az intenzivebb tanítását a magyar nyelvnek, mikor ilyen módon tulajdonkép a más nyelvű tanítójelölteket kiszorítjuk az állami tanítóképzőből, ezt én egyenesen tagadom. Meg vagyok győződve, hogy az igen t. miniszter ur nem is léptette volna életbe ezt a czélttévesztett intézkedést, ha ő a temesvári viszonyokról kellően informálva lett volna. Engedje meg tehát, hogy erre a tanítóképző-intézetre vonatkozólag a temesvári viszonyok tekintetében némikép informáljam. Meg fogom magyarázni lehetőleg röviden a tanfelügyelő és a tanítóképző közt fennálló viszonyt, s akkor be fogja látni az november 9-én, szerdán. igen t. miniszter ur, hogy az a viszony nem olyan, a mely megengedhető volna. A tanítóképzővel kapcsolatosan létesített ott az állam egy internátust. Ez másutt is szokásos és többnyire helyes intézkedés, mert hiszen a tanítójelölteket ott látják el minden szükséges dologgal. Epén a többi internátusoknál azt tapasztalta a minisztérium az elmúlt esztendőkben, hogy visszaélések történnek a körül, hogy a tanulókat ott igen nagy számban látják el mindennel; mert hiszen tulajdonképen ez az ellátás igen nagy üzlet az internátusok keretén belül. Épen azért, mert a minisztérium ilyen visszaéléseket tapasztalt, körülbelül három évvel ezelőtt igen szigorú szabályzatot adott ki, a mely ezekre az internátusokra vonatkozott. Ennek a szabálynak 96. §-a azt mondja, hogy a köztartás, vagyis a teljes ellátás diját az igazgatónak javaslatára a vallás- és közoktatásügyi miniszter állapítja meg. A 100. §. azt mondja, hogy a köztartást a vállalkozó látja el, az igazgató azonban vállalkozó nem lehet. A 101. §. azt mondja, hogy a köztartási szerződést a vállalkozóval az igazgató köti meg; azután a minisztérium jóváhagyhatja. Továbbá megállapítja, hogy az igazgató és a felügyelő tanárok a vállalkozónak hivatalos ellenőrzői, a főfelügyeletet pedig a tanfelügyelő gyakorolja. Megállapítja ez a szabályzat, hogy a szerződést évről-évre meg kell kötni, vagyis mindig csak egy esztendőre. Továbbá megállapítja a szabályzat, hogy a vállalkozók, kik a köztartást vállalni akarják, ajánlatot adnak be és pedig az árak megjelölésével. Mindezek az intézkedések nagyon helyesek és a tisztesség fogalmából erednek. Nagyon gondosan állapítanak meg mindent ebben a tekintetben és mégis ezeket a szigorú határozatokat is nagyon ügyesen kerülik ki Temesvárt. El fogom mondani: mikép. Először is a köztartás, vagyis a teljes ellátás vállalkozója az igazgató felesége! Másodszor, hogy a minisztériumban a szerződés jóváhagyása alkalmával ez feltűnő ne legyen, az asszonynak nem a férje után való neve van a szerződésbe irva, hanem leánykori neve. Harmadszor, nem az igazgató kötötte meg a szerződést a vállalkozó feleségével, mert ő ugyan hivatalosan kirendelt ellenőrzője és a szerződés megkötésével megbízott igazgató, de ő mint férje a vállalkozónőnek, egyúttal részes és üzlettárs is. Ez okból mások kötötték meg a szerződést a vállalkozó asszonynyal. Negyedszer, a szerződés nem egy esztendőre köttetett meg, amint a szabályzat megállapítja, hanem mindjárt három esztendőre. Ötödször, a köztartás diját a minisztérium olyan magasan állapította meg és pedig a szabályzat szerint az igazgatónak ajánlata folytán, hogy négy vagy öt koronával felülmúlja a más internátusokban szokásos dijakat. Számos ilyen internátus van, pl. Zomborban, Baján, Déván,