Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-510

510. országos ülés 190í november ti-án, kedden. 29 utolsó és egyetlen alkotmányos ellenállást is meg akarja semmisíteni. El akarja hárítani útjá­ból az utolsó akadályt, hogy a nemzet erőinek kipusztítására irányuló nemzetellenes politika ebben az országban utolsó romboló munkáját is elvégezhesse. Nem elég tehát ma már, hogy a magyar országgyűlésnek a hatalomtól független elemei az alkotmányunk ellen intézett támadást vissza­verjék, hanem szükséges, hogy a küzdelem mind­addig folytattassék, mig a nemzeti hatalom meg­ingott szervezetének alapjait vissza nem állí­tottuk. Ezekből az okokból csak felháborodással utasítjuk vissza gróf Tisza Istvánnak alkotmány­ellenes kísérletét és indítványozzuk, hogy a beterjesztett indítvány visszautasítása mellett mondja ki a képviselőház: »hogy mindent meg­előző alkotmányos szükségletnek tekinti először, hogy haladéktalanul törvény alkottassák, mely az országban a politikai jogok gyakorlását a nemzet széles nagy rétegeire kiterjeszti; (Helyes­lés a szélsöbaloldalon.) másodszor, hogy a képviselő­választások községenkint ejtessenek meg; harmad­szor, hogy a választókerületek a magyar nemzeti érdekek követelményeinek megfelelően a válasz­tók számaránya szerint újra osztassanak be.« (Élénk helyeslés balfelöl.) Van szerencsém e határozati javaslatot be­nyújtani és támogatására a következő indokokat felhozni. (Sálijuk! Halljuk! balfelöl.) A miniszterelnök ur határozati javaslatát, a mely a házszabály revíziójáról szól, tegnapi beszédében ugy magyarázza, hogy ő ezt a ház­szabályok szerint, nem mint a korona meg­bízottja, hanem mint a többség vezére nyújtja be. Ezt arra a vádra mondta, a mely arról szólt, hogy van-e gróf Tisza István miniszter­elnöknek a magyar közjog értelmében joga arra, hogy a ház tanácskozási rendjének, a házszabá­lyoknak bármely alakítására, módosítására kor­mányprogrammal kísérelje meg a döntést, sőt pláne, hogy indítványt mutasson be. A t. mi­niszterelnök urnak ezen okoskodása nem állhat meg, mert az, hogy ő nem ezen alakban, hanem olyan alakban adta be. ez gyermekmese; mintha bizony a t. miniszterelnök urat ketté lehetne választani, hogy ki-ki a szeiint Ítélje meg a tényeit, a mint a korona bizalmasa, vagy mint a képviselőház többségének vezére, vagy mint országos képviselő tesz valamit. Ez tehát nem miniszterelnökhöz illő védekezés, mert ez lehet, hogy egy gyermek felfogásában zavart, konfúziót támaszthat, de itt komolyan még csak bírálat alá sem lehet venni, mert a mit itt cselekszik, azért úgyis mint képviselő, úgyis mint a korona megbízottja és úgyis mint a többség vezére felelős és annak következményeit viselni tarto­zik. (Helyeslés balfelöl.) Már most azt, hogy a t. miniszterelnök ur magának bátorságot vett arra, hogy e házban a házszabály revíziójára indítványt adjon be, meg kell néznünk a magyar közjog szempontjá­ból. Én azt állítom, .hogy ezen cselekedetével a t. miniszterelnök ur teljesen eltért a magyar közjogtól, azzal teljesen összeütközésbe jutott. És az ellen nekünk itt e padokról tiltakoznunk kell, (Ugy van! Ugy van! a bal és a szélső­baloldalon.) hogy a t. miniszterelnök ur, mint a korona megbízottja és bizalmasa itt a házban a ház teljes autonóm jogkörét képező házszabály­kérdésbe beleavatkozzék, sőt abban vezéri szere­pet játszszék a többség vezére czimén, sőt még kormánykórdéssé tűzze ki, a mi annyit jelent, hogy ez valóságos lealázása a magyar parlament­nek, (Ugy van! a szélsöbaloldálon.) a mi any­nyit jelent: én igenis itt vagyok, ő Felsége meg­bízásából foglalom el e helyet, a többséget veze­tem, de ezen a helyen csak ugy maradhatok meg, csak ugy fogok kormányozhatni, csak ugy fogom ő Felségének megbízatását teljesíteni, ha én most előírom e ház rendjét, e ház tanácsko­zási módszerét és a háznak kötelessége ahhoz alkalmazkodni, különben, ha nem alkalmazkodik, akkor természetesen nekem távoznom kell. Már most, t. képviselőház, ez a felfogás a parlamentarizmus feltételeibe, a parlamentariz­mus lényegébe ütközik; ez kiforgatása a parla­mentarizmusnak. (Ugy van! a bal- és a szélsö­baloldálon.) És midőn a. t. miniszterelnök ur a ház elé, a nemzet elé lép, és azt mondja, hogy a parlamentarizmust akarja itt megmenteni néhány gaztól, a mint f-zereti magát kifejezni, — én ezt elfogadom, mert hiszen — majd rá fogok térni — én az ilyen kifejezésektől nem riadok vissza; mondom, midőn a t. miniszterelnök ur ezt cselekszi, egyenesen a parlament törvényei ellen cselekszik; felforgatja a nemzet képvisele­tének jogát, a mely ide küldi az ő képviselőit azzal, hogy ők mint a nemzet letéteményesei foglalják el e helyet és a nemzet érdekeit reprezentálják. És akkor idejön a t. miniszter­elnök ur és azt mondja: ugy fogtok cselekedni, a ti tanácskozásaitokban a szerint fogtok eljárni, a mint én fogom diktálni, a megkészítendő ház­szabályokkal. Terjeszsze elő a t. miniszterelnök ur a parlamentarizmus fogalmával, a parlamenta­rizmus feltételeivel és törvényeivel foglalkozó bármely európai férfiúnak ezt az indítványát, ezt a gondolatát: arra mindenki azt fogja mon­dani, hogy a t. miniszterelnök ur itt nem parla­mentarizmust akar a szó szoros értelmében, hanem gr. Tisza Istvánnak, a korona megbízott­jának és kirendeltjének uralmát akarja létesí­teni. (Ugy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez a felfogás az egész magyar közjoggal ellenke­zésben áll. Majd példával fogom bebizonyítani, hogy mikép gondolkoztak a Karok és Rendek — mert hiszen a képviselőház törvényes örököse a Karok és Rendek hagyományainak — a tábla teljes autonóm függetlensége felől, szemben a koronával vagy a királylyal, az uralkodóval. Mindjárt belemegyek ennek a kérdésnek meg­világításába, hogy ezzel végezzek, hogy t. i. a

Next

/
Oldalképek
Tartalom