Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-510

510. országos ülés íliOí november 8-án, kedden. 27 hogy mindenkire magára, a ház tagjaira bizza, hogy magára Teszi-e vagy sem: erre nézve csak annyit mondhatok, hogy a miniszterelnök urnak Ízlésére vall, a ki ilyen kérdésben nem határozottan, nyíltan, egyenesen és férfiasan szól, hanem általánosságban tesz ilyen megjpgyzést. (Zaj a jobboldalon. Ugy van! Ugy van! a balés a szélsobahldalon.) Az én nézetem szerint, ha valakit ilyen kérdésben megkérdeznek, vagy férfi és akkor kötelessége nyíltan, egyenesen és határozottan válaszolni, vagy pedig egyáltalában mint egy vén asszony (Nagy zaj a jobboldalon és felkiáltások; Rendre! Helyeslés a szélsobahldalon.) beszél igy. (Folytontarló nagy zaj a jobboldalon és felkiáltások: Micsoda dolog ez ? Halljuk ! Halljuk! a szélsobahldalon. Elnök csenget.) Még egy dologra nézve kell, hogy reflektáljak. Az elnök ur a mi magándolgainkba is beleavatkozik és ilyeneket szóvá tesz. (Ellenmondások a jobbóldalon. Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát engedelmet kérek, nagyon jól tenné, ha arra vigyázna, hogyha arról az oldalról »megint szemtelenkedik« (Nagy zaj a jobboldalon és felkiálltások: Rendre ! Halljuk! Halljuk! a pzélsöbaloldalon. Elnök csenget.) ... és ilyen kifejezések repülnek onnan ide, ne nekünk kelljen itt egyénileg megvédeni a képviselőház tekintélyét, hanem azt ő cselekedje meg. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. Nagy zaj a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Kérem, t. ház, én mindenféle egyéni kérdést a maga helyén eddig is elvégeztem, ezután is elvégzek; a ki engem ismer, az tudja, hogy én az efféle históriát valami tragikusan fel nem fogom, se nem keresem, se ki nem térek előle, de itt, a ház szine előtt, semmiféle spanyol lovagi játékoknak helye nincs. (Hosszantartó éljenzés és taps a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Tudomásul veszszük! Ez helyes álláspont! Gajáry Géza: Álljon fel és beszéljen most Polónyi! Nem mer ugy-e ? Polónyi Géza: Egy szót sem értettem belőle! Nem tudom, mit mondott! (Nagy zaj a jobbéi a baloldalon.) Gajáry Géza: Máskor maga keljen fel és csináljon ilyet! Ne mással csináltassa! álljon elő és csinálja maga! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Polónyi Géza: T. képviselőház! Személyes kérdésben kérek szót. Nem tudtam, hogy mit jelent Gajáry Géza képviselő ur közbeszólása, mert én a magam részéről azt a megjegyzést tettem, hogy a miniszterelnök ur álláspontját a parlament vitáira nézve teljesen helyesnek tartom és azt mondtam és mondom, hogy jó lesz ezt megjegyezni és czinozura gyanánt követni. S most azt hallom, hogy én keljek fel. Hát felkelek. Itt vagyok. Gajáry Géza: Tessék önnek személyeskedni! Polónyi Géza: Miután én sem Gajáry Géza képviselő urnak, sem a miniszterelnök urnak személyére vonatkozólag semmiféle megjegyzést nem tettem, sőt ellenkezőleg helyeseltem a miniszterelnök ur felfogását, kíváncsi vagyok, hogy hát mit akar velem Gajáry képviselő ur ? Gajáry Géza: T. ház! (Zaj a bal- és a szélsobahldalon.) A mit én Polónyi Géza úrhoz intézett felhívásommal el akartam é~ni, azt az ország szine előtt el is értem, hogy tudniillik Polónyi Géza ur nem szokott maga személyeskedni, hanem azzal másokat biz meg. (Helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: Még egyszer személyes kérdésben kérek szót. Helytelen dolgot cselekszem, ha most saját személyes kérdés czimén szólalok fel. Ha annak, a mit Gajáry képviselő ur mondott, van valami értelme, ugy az nem rám vonatkozó sértés, hanem sértés Kubik barátommal szemben. Gajáry Géza: Kubik képviselőtársamra legkevésbbé sem vonatkozik. Lám már megint elbújik a más háta mögé Polónyi ur. (Zaj. Elnök csenget.) Polónyi Géza: Engedelmet kérek, én csak azt tartom kötelességemnek itt kijelenteni, hogy nekem arról, hogy Kubik Béla képviselőtársam ma fel fog szólalni, tudomásom sem volt . . . Gajáry Géza : Akkor ezúttal tévedtem ! Polónyi Géza: . . . ugy hogy engem meglepett, mikor Kubik képviselő ur felkelt. Hát kérem, tessék ezt az esetet a jövőre nézve is megjegyezni. Ezek az urak rendszert csinálnak abból, hogy meggyanusitják az embert ok nélkül és igy akarják a kérdések érdemét elütni. [Igaz! Ügy van! a bal- és a szélsobahldalon.) Igy van ez más esetben is. Ezt jegyezzük meg a jövőre nézve. Kubik Béla: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. Rákosi Viktor: Ez a spanyol lovagjáték! Gajáry a vörös posztóval! Kubik Béla: Miután ma csak én támadtam a t. túloldalt, Gajáry képviselő ur felszólalása csakis rám vonatkozhatott. Gajáry Géza: Már mondtam, hogy nem önre vonatkozott. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Elfogadom készséggel, hogy nem rám vonatkozott. Azonban kénytelen vagyok kijelenteni, hogy eszköz senki kezében nem vagyok, (Felkiáltások a szélsobahldalon: Mint Gajáry!) és igazat kell adnom Polónyi t. képviselőtársamnak, hogy ma erről a felszólalásomról nem beszéltem vele. Általában csak annyit beszéltünk, hogy mikor ő ide bejött, azt mondta: észre sem veszed a szegény embert. Ez volt összes beszélgetésünk. Gajáry Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Buzáth Ferencz: Ezeknek áll most a világ, hadd beszéljen! i*