Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-519
519. országos ülés 190í november 18-án, pénteken. 263 így áll a helyzet, t. képviselőház! Mindannyian meg vagyunk győződve ma is, hogy egy, a kellő időben előterjesztett, az összes pártok beleegyezésével keresztülvitt házszabálymódositás nem korinányérdek, hanem a magyar nemzeti állam biztosításának feltétlen érdeke. (Igaz! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azt hiszem, hogy erről a magábaszállás csöndes óráiban talán még Lengyel Zoltán t. képviselőtársam is meg van győződve. Én azonban két végletet ismerek az országban: az egyik Lengyel Zoltán, a ki a minden áron való obstrukczió, és a másik a miniszterelnök, gróf Tisza István, a ki az elnöki hatalom, a kormánytöbbség erőszakának zászlóvivője! (Igaz! TJgy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Ugron Gábor: És az ígéretek szökevénye. Mezőssy Béla: Napóleon bukása után történt, hogy a napóleoni rendszer fő-főemberei ugyanazokat az elveket kezdték hirdetni, a melyeknek elkeseredett ellenségei voltak. Hirdették a parlamentarizmust, a szólásszabadságot, a népfenséget, a népjogokat. És mi történt? A francz-ia nép néma maradt, néma maradt nem azért, mint hogyha a levegőt nem kívánta volna szívni, a mely az őt buzdító emberek lelkét bevitette, hanem néma maradt azért, mert néma volt a bámulattól, hogy hogyan lehet, hogy férfiak önmagukkal ennyire ellentétes nézeteket hirdessenek. A helyzet ma is az. Mi nem azért nem akarjuk a házszabályreviziót, mintha annak bizonyos mértékben való szükségességéről nem lennénk meggyőződve, de nem akarjuk azért, mert önök ily formában akarják, (Helyeslés a bal- és a szélsőbal oldalon.) és az ország mindentől fél és_ joggal fél, a mit a t. szabadelvű párt akar. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Barta Ferencz: Nem is tudják, hogy mit akar ! Mezőssy Béla: A t. miniszterelnök ur több izben hivatkozott, hogy bennünket el fog seperni a nemzet. Rákosi Viktor: A főispánok serege! Mezőssy Béla: Ez annyit tesz, hogy választások elé megyünk. Hát menjünk. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én magam részéről mint képviselő a választásokkal való fenyegetést megfélemlítő eszközül el nem ismerem. Barabás Béla: Azokat ijesztgeti vele, nem bennünket. Sághy Gyula: Nekünk nem üzlet. (Zaj. Elnök csenget J Mezőssy Béla: Hanem, ha a nemzet elé akarunk menni, akkor most kell a nemzet elé menni, nem akkor, a mikor a házszabályreviziót keresztülvitték. (Igaz! Ugy van! a bal és a szélsőbaloldalon.) Én kérdem, felszólítom a t. többséget, van-e egyetlen tagja is, a ki odaállott választói közönsége elé és megmondta, hogy >én a magyar képviselőház házszabályait a szólásszabadságnak megcsorbításával akarom revideálni.* (Zajos ellenmondások a jobboldalon; felkiáltások: Senki sem akarja!) Barta Ferencz: Ez van a javaslatban. Ugron Gábor: Ez a hipokrizis! Endrey Gyula: Nem tudják, miről van szó. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Mezőssy Béla: A kinek erre felhatalmazása van választóitól, az álljon elő, de meg vagyok győződve arról, hogy nincs Magyarországon egyetlen olyan magyar kerület sem, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) a mely képviselőjét felhatalmazza, hogy a magyar alkotmány szabadságát képező szólásszabadságot egyszerűen eltiporja. (Elénk helyeslés és taps a balés a szélsöbaloldalon. Nagy mozgás a jobboldalon.) A t. miniszterelnök ur indítványának többi részéve], bármennyire kellemes lenne is az rám nézve, foglalkozni nem kívánok. Egy más kötelességet kell teljesítenem. Sajnos, hogy ezt a kötelességet teljesítenem kell, nemcsak saját pártom, hanem az összes ellenzéki képviselők nevében. (Halljuk! Halljuk!) Szokva voltunk ahhoz, hogy a magyar képviselőház elnöki székében mindig oly férfiút tiszteltünk ... Ráth Endre: Éljen Apponyi! (Élénk éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Endrey Gyula: És Isten nyugosztalja Szilágyi Dezsőt! Rákosi Viktor: Ha felkelne sírjából, szétütne önök között. (Zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, legalább saját szónokukat ne zavarják! (Zaj a szélsöbaloldalon. Derüllség jobbfelöl.) Horváth Gyula (közbeszól): Követni fogja-e Apponyit? (Nagy zaj.) Elnök: Kérem, Horváth Gyula képviselő urnak nincs joga az elnökhöz bármiféle ilyen irányú felszólítást intézni. (Zaj.) Csendet kérek! Mezőssy Béla: Én nem szorítom olyan szűk korlátok közé a magyar képviselőház elnökeinek azon diszes névsorát, a kik ebben a méltóságban voltak, mint t. közbeszóló képviselőtársaim; én egész meggyőződéssel mondhatom, hogy minden egyes képviselőházi elnök, a ki abban a székben ült, át volt hatva közjogi méltóságának fontosságától, (Ugy van! balfelöl) a magyar alkotmánynak őre és a mi házszabályainknak rendithetetlen megvédelmezője volt. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Egy reminiszczencziát kell itt a t. háznak szives emlékébe idéznem. A mikor a Széli-kormány a ház elé került, az elnöki állás betöltéséről volt szó. A paktumos tárgyalások során a képviselőház összes ellenzékének kifogása volt az ellen, hogy a képviselőház elnöki székében Perczel Dezső maradjon, (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és akkor egy férfiú, a ki Perczel Dezsőhöz nagyon közel állt és akit épen
