Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-519

2őS 519. országos ülés 1904 november 18-án, pénteken. hatnak. Apponyi Albert t. képviselőtársam mai beszédében speczifikálta nyíltan önöknek, hogy megláthassák történelmi következményeit is ennek a szerencsétlen lejtőre jutott politikának, a mely az alkotmányos ellenállást megbénítja a házszabályokból pedig bilincseket csinál, hogy azo kat minden Bécsből ide dezignált, és idekiildött kormányférfiu a magyar alkotmányosság lebéklyózására felhasználhassa. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondják önök: a többség elve, mely az ő akaratának érvényesítését megköveteli, nekünk jogot ad arra, hogy egy fakcziózus ellenzék ellen ilyen erőszak alkalmazásához nyúljunk. A többség elve, t. képviselőtársaim ?! Hiszen évtizedek óta itt az ellenzéki padokon azért folyik a harcz és küzdelem, a mit Yázsonyi t. képviselőtársam nagyon jól hangoztatott tegnap, hogy a többség idebent nem többség odakint, vagyis, hogy itt minden kormányhatalomra jutott kormány elnök, legyen az erre a czéira kijelölt államférfi, vagy legyen az egy Haynau, a mai választási joggal megcsinálhatja a maga többségét. (Ugy van! (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Sréter Alfréd: Magyar embernek nem szabad igy beszélni! (Ugy van ! jobbfelöl. Mozgás a balés a szélsőbaloldalon.) Sándor Pál: Hát ön minő mandátummal jött be? Hock János: T. ház! Én ide bejöttem a Széll Kálmán mandátumával és mikor Széll megbukott, kiléptem. Abban a mandátumban pedig hangsúlyoztam, mint ön, az önálló vámterületet. Egy hang (balról): Nem határidőhöz kötötte! Hock János: De én most is azon az alapon vagyok. Én kiléptem vele, de ön ott maradt. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sándor Pál: Én mo3t is azon vagyok, én most is hangsúlyozom. Molnár Ákos: De ellene szavaz! (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hock János: Én kiléptem gr. Khuen-Héderváry idejövetelekor, megtámadván őt nyíltan a kormányelnöki székben, abban az időben, a mikor méltóztatott szintén velem eszmecserét folytatni, hogy megbízhatatlan kormányelnöknek tartja őt ön is. (Elénk derültség és taps a balés a szélsőbalod dalon. Elnök csenget.) Sándor Pál: Ez hazugság! (Nagy zaj. Elnök csenget.) Ráth Endre: Az elébb a fejével bólintgatott. Sándor Pál: Szégyelje magát. (Nagy zaj. Elnök csenget.) A többi is olyan igaz, mint ez. Az ujjából szopta. (Nagy zaj.) Lukáts Gyula: Az elébb helybenhagytad. (A jobboldalra menve) Magad igazoltad, hogy igy van. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Helyre! Helyre! Elnök ismétélten csenget. Nagy zaj.) Luby Géza: Súgni kell neki! Hock János: T. ház! (Nagy zaj. Elnök ismételten csenget.) Én a képviselő ur jóhiszeműségét nem vonom kétségbe, (Derültség a jobboldalon.) de a tévedését konstatálom. Sándor Pál: Hát halljuk, mi volt ? (Mozgás a jobboldalon.) Hock János: Ha én megbecsülök egy embert és tisztességétől felteszem, hogy nem hazudik, akkor önök ne csináljanak abból fegyvert és ne fordítsák tisztességtelen módon az ellen, a ki lojálisán jár el. (Zaj és mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: Tisztesség!) Emlékeztetem t. képviselőtársamat arra az esetre, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a midőn Vészi József t. képviselőtársunk is kilépett. (Mozgás a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! Helyre! Helyre! Elnök ismételten csenget.) 0 a folyosón előttünk kijelentette, hogy azért, mert politikájában nem bízik, horvát kormányzata őt nem jogosítja fel, hogy benne szabadelvű és minden tekintetben nemzeti politikust lásson, és én is kijelentettem, hogy én is kilépek. Akkor azt mondta Sándor Pál t. képviselő ur: »Én sem tartom korrekt nemzeti politikusnak, de még meggondolandó.« Sándor Pál: No? Hozzá is járultam a megbuktatásához. Én hozzájárultam. (Mozgás.) Hock János: Erre nekem tanúim is vannak ! A mit tehát mondottam, az igazság és hasonló méltányosságot várok el, t. képviselő ur, hogy előbbi felhevülésében kiejtett szavait vissza fogja vonni, mert nem az ujjamból szoptam, öntől hallottam. Sándor Pál: Szélire értettem! Ez igaz! Hock János: Én nem Szélire, én KbuenHéderváryra értettem! Sándor Pál: Igaz ! Igaz. Bocsánat! {Derültség és félkiáltások balfelöl: Nohát!) Hock János: T. ház! A történelmi tények mozaikszerű összeállításából láthatjuk tehát, minő czélzattal indult meg ott az a benső intrika, a melyet palotaforradalomnak nevezett Apponyi is, hova érett meg később és minő eszközökkel dolgozik most. A végezel pedig, az a vezető gondolat, hogy Magyarország alkotmányos ellenállását megbénítjuk és itt nyugalmat teremtünk a nemzeti eszméknek, a magyar nyelvnek letiprásával és minden nemzeti gondolatnak kiölésével, a mi hatalmunk biztosításáért. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Évszázados politika ez ott fenn. Szemben áll vele a mi történelmünk, mert a magyar történelem épen azért martiologium, mivel itt a nemzeti eszmékért folyó küzdelmeknek hó'3ei egyúttal a nemzeti eszméknek vértanúi is voltak, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) vértanúi sokszor egy idegen hatalom önkényével és ideküldött zsoldosaival szemben; vértanúi sokszor a kibérelt és aulikus czélokra megnyert hazaáruló magyaroknak erőszakával szemben. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.)