Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-509

509. országos ülés 190k november 7-én, hétfőn. ib Gr. Tisza István miniszterelnök: Kérem, csak lapozzák a történelem foliánsait és rá fognak jönni egy sajátságos jelenségre: a demagógia eszközeivel dolgozó reakczióra, (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) a melylyel szemben igenis sokszor az igazi liberalizmusnak kell a jogfolytonosság és az egyenletes haladás nagy szempontjait érvényesíteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De hát tegyük fel, hogy én kapaczitálva lennék és azt mondanám, hogy elfogadom t. képviselőtársam határozati javaslatát és egyúttal kabinet-kérdésnek jelenteném ki, hogy azt a ház elfogadja. Rászavazna-e a t. képviselő ur? Rakovszky István: Rá! Gr. Tisza István miniszterelnök: Hát ha rászavazna, akkor elesett az az egész okoskodása, hogy a megszavazás egyik nehézségét képezi az a tény, hogy a kormány valamely kérdést kabinet-kérdéssé tesz. (Igaz! Ugy. van! Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hát az nincs igy és nem is lehet igy, a mint a t. képviselő ur mondja, mert utóvégre minden ellenzék, melyet objektív szempontok vezetnek, egyes intézkedéseit talán helyeselni fogja a legkárosabb kormánynak is és hiába veti fel az a kormány a kabinet-kérdést, bizonyára meg fogja szavazni annak a kormánynak olyan javaslatait, melyeket tartalmuknál fogva helyeseknek talál. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ép ily kevéssé áll helyt a t. képvelő urnak másik vádja, az t. i,, hogy ez belügye a háznak és igy a kormánynak itt semmi szerepe és a kabinet kérdésnek semmi jelentősége nincs. Hát tegnapelőtti felszólalásomban belekezdettem ezen kérdés fejtegetésébe, de oly lekötelező buzgalommal jöttek t. képviselőtársaim a legkülönbözőbb közbeszólásokkal segítségemre, hogy más témára sodortattam el magam. Ha méltóztatnak megengedni, most visszatérek arra. Parlamentáris felfogás mellett a kormány ő Felségének a kormánya, de ugyanakkor a ház többségének letéteményese és a parlamentarizmusnak egyik óriási nagy előnye, hogy a felelős vezetés, az egyéni felelőség gondolatát beleviszi azon intézkedésekbe, azon ügj körbe is, mely a háznak beiéletét képezi. Ez sarkalatos alapelve az angol alkotmánynak. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor: Küldje el az idegen hadsereget ! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Annyira sarkalatos alapelv, annyira logikus kiegészítő része ez az egész parlamentáris kormányformának, hogy a mely kormány nem érezné magában azt, hogy tényleg a többség bizalmának letéteményese, a mely kormány nem érezné, hogy képes a többség akczióját irányítani és vezetni, s csak egy nappal azután is megmaradna helyén: az megszűnnék parlamentáris kormány lenni. Ebből folyik, t. képviselőház, nemcsak az a jog, de az a kötelesség is, hogy ezen, közügyeink szempontjából annyira fontos kérdésben igenis angazsirozzam felelőségemet, nem mint ő Felségének miniszterelnöke, de mint a magyar képviselőház többségének ez időszerinti vezetője, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) s most jelentsem ki, hogy ezt a helyemet csak addig tarthatom meg, mig a képviselőház többségének magatarfása a hozandó reform főbb körvonalait és alapelveit illetőleg az én meggyőződésemmel egyező. (Zajos felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Melyek azok ? Hát mit akarnak ? Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Hock János: Héderváryt leszavazták és mégis ott ül! Gr. Khuen Héderváry Károly, ö Felsége személye körüli miniszter: De elment! (Felkiáltások bal felöl: De visszajött') Hock János: Kidobták az ajtón, de az ablakon vis-zamászott! (Nagy zaj a ház minden oldalán. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Befejezésül röviden konstatálom, hogy a t. képviselő uraknak az a magatartása, hogy magánál ezen előzetes kérdésnél, hogy t. i. egy bizottság választassák, ilyen nagy vitát kezdeményeznek, (Halljuk! Halljuk!) ez már maga nem normális módja a parlamentáris küzdelemnek; (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) ez maga határozottan obstrukcziós jellegű és színezetű küzdelem ,.. (Ugy van! Ugy van'. jobbfelöl. Zajos ellenmondások a bal- és a szélsöbaloldalon.) Molnár János: Ugy van, nem is tagadjuk! Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . olyan, a mely a többséget is fel fogja jogosítani arra, hogy egy adott pillanatban erősebb eszközökhöz nyúljon. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Molnár János: Vagyis feloszlassa a parlamentet. Hát csak rajta! Ne holnap, hanem ma még. (Zajos felkiáltások a szélsöbaloldalon: Tessék feloszlatni! Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Egyáltalában nem félek attól, a mivel Rakovszky István t. képviselőtársam — nem mondom, hogy megfenyegetett, mert annál jobb ízlése van . . . Rakovszky István: Eszem ágában sincs! Gr. Tisza István miniszterelnök : ... hanem hazafias aggodalomba akar ejteni bennünket, mert igenis azt tartom én is, hogy minden a magyar nemzet lelkéhez közelálló és a nemzeti politika nagy szférájába beletartozó ügyben a diskussziónak, a vitának elnyomása megbösxulhatja magát itt a házban és következményekkel járhat odakünn. Most azonban semmiféle ékesszólása és semmiféle dialektikája a képviselő uraknak nem fogja a magyar nemzet közvéleményébe azt a tévhitet belevinni, (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) hogy a képviselő urak itt csakugyan a magyar nemzet jogait, a magyar nemzet szabadságát, a ma-