Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-518

518. országos ülés 1904 november 17-én, csütörtökön. 231 A t. miniszterelnök ur azt álmodta, hogy alkotmányunk nagy veszedelemben van, és miként a keleti fejedelmek, ha rossz álmaik van­nak, álom fejtőket hivnak magukhoz, ugy ő is maga elé hivatta az álomfejtőket, És a mint a keleti fejedelmek, ha gusztusuk szerint fejtik meg álmaikat, az álomfejtőket megjutalmazzák, ha pedig a megfejtés nem tetszik nekik, akkor fejüket veszik, a t. miniszterelnök ur is meg­kínálta az ellenzéket a »kotnoly elem* arany elismerésével, hogy az ő rettenetes álmát fejtse meg, az ő Ízlése szerint akkép, hogy ezen ret­tentő hajon másként segíteni nem lehet, mint a házszabályok mielőbbi revíziójával. De a mint nem e szerint oldották meg az álmot, először azonnal elvesztették a »komoly elem« elnevezé­sét, másodszor pedig velük szemben »appellál a nemzetre«, a mint mondja idebenn, vagy »szét­kergeti a házat«, a mint mondja meghitt kör­ben odakünn. És ha megvizsgálom, hogy a t. miniszter­elnök urnak ezt a rémes álmát vájjon ki szugge­rálhatta, ugy találom, hogy ez a szuggesztió tulajdonképen nem származhaiik mástól, mint attól a jelentékeny államférfiutói, ki nem ugyan Angliában, hanem Horvátországban már meg­valósította a miniszterelnök urnak nagyszabású terveit. (Derültség a szélsöbáloldálon.) A mi ked­ves horvát testvéreink valóban rossz néven ve­hetik tőlünk és különösen a miniszterelnök úr­tól azt, hogy mikor a klotürről szóit, Angol­országra hivatkozott, mert közelebb találhatott volna példát: Horvátországban, a hol gr. Khuen­Héderváry Károly a klotürrel kezdte meg nagy­reményű pályafutását. (Ugy van! balfelöl.) Már gróf Apponyi Albert t. képviselő­társunk hivatkozott gróf Khuen-Héderváry Károly temesvári beszédére. Én azonban ugy látom, hogy tulajdonképen gróf Khuen-Héderváry a házszabályok revideálásának gyors szükséges­ségéről csak azután győződött meg és ez a meg­győződés csak azóta kapott benne erőt rettene­tes nagy buzgósággal, mikor Ő már megbukott. Mert ha forgatom a ház naj>lóit, azt találom, hogy Khuen-Héderváry miniszterelnök 1903 július 8-ikán a házszabályok revíziójáról igy szólott: »Házszabályváltoztatás csakis a ház összes pártjainak jóformán közmegegyezésével létesíthető.« Akkor még tehát a volt t. horvát bán ur Magyarország és Horvátország közt ismert különbséget és ha Horvátországban meg­valósította is a klotürt erőszakosan, elismerte, hogy Magyarországon a házszabályokat C3ak a pártok közmegegyezésével lehet módosítani. De a magyar parlament természetesen súlyosan vétkezett akkor, a mikor gróf Khuen-Héderváry államférfiúi értékét teljesen félreismerte, a mint erről temesvári beszédében meghatóan panasz­kodott. Ennek következtében már most gróf Tisza Istvánnak jutott az a nagy feladat, hogy Khuen-Héderváry horvát rendszerét Magyar­országon meghonosítsa. Hiszen ezzel a szándék­kal jött ide Khuen-Héderváry akkori miniszter­elnök ur is, csakhogy e szándékának megvalósí­tására akkor még a kellő bátorság hiányzottja boszu érzete sem élt még benne. A parla­mentben azért mondta akkor, hogy a ház­szabályrevizió csak a parlament összes pártjai­nak beleegyezésével létesíthető és azért szuggerálja most a miniszterelnöknek, a mi a miniszter­elnök úrban különben úgyis a fanatizmus erejé­vel él és lobog, hogy meg kell csinálnia a ház­szabályrevíziót mindenképen. (Ugy van! bal­felöl.) Ez a testvéri frigy, a melyet Khuen-Héder­váry és Tisza István miniszterelnök ur között látunk, a frigy ájtatosságänál fogva, bizonyos szentírási előzményre utal engem, Az írás szerint Mózes volt hivatva arra, hogy kivezesse Izrael népét Egiptomból, a nagy sanyaruságból, de mert tudvalevőleg kissé hebegett, az ur melléje adta Áront, a ki kitűnő debatter volt és egy ülésen háromszor is tudott beszélni. (Derültség és taps bal fel öl.) Rákosi Viktor: Hol van a leszállított Áron ? (Derültség.) Vázsonyi Vilmos: Mert ha meghallgatjuk a miniszterelnök ur beszédét, a többség Magyar­országon tulajdonképen rettentő elnyomatásban él: tipródik rajta a kisebbség, gúlákat építtet vele, mint építtettek annak idején Izrael népé­vel az egyiptomiak és a miniszterelnök ur igéri, hogy ki fogja vezetni ebből a sivárságból, ebből az elnyomatásból az ő népét, a többséget, sőt megígérte nekik, hogy száraz lábbal fognak átkelni a választásnak és parlamenti ellenállás­nak Vörös tengerén. (Taps a baloldalon.) i Rákosi Viktor: Bevezeti őket az ígéretek földjébe! (Zaj a baloldalon; felkiáltások: Hall­juk! Halljuk!) Vázsonyi Vilmos: Vizsgálom a miniszter­elnök urnak igém gyakran ismételt érveit — mert ő az ismétlő fegyverek sortüzével dolgozik ellenünk idebent a parlamentben s talán fog dolgozni odakünn is, ha rákerül a sor". . . Rakovszky István: Azt is elhiszszük! Vázsonyi Vilmos: . . . nézem az érveit és felvetem magamnak a kérdést objektíve, vájjon volt-e visszaélés egyáltalában az obstrukczió eszközével ebben a házban, s vájjon ez-e a leg­égetőbb sebe alkotmányunknak, a melynek orvos­lását ő hatalmas fanatizmussal sürgeti és köve­teli, s ezen kérdésekre megadom a feleletet, (Halljuk! Halljuk!) Már a t. előttem szólók kifejtették, én tehát csak egészen röviden ismétlem, hogy a lefolyt obstrukcziók közt nem találunk egyet sem, a mely visszaélés lett volna az ellenállás fegyveré­vel. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A Bánffy-ellenes obstrukczióról az immár meg­lévő barátságnál fogva, maga a volt miniszter­elnök ur is elismeri ma, hogy a Bánffy ellen vivott obstrukczió jogosult volt a közigazgatási és választási visszaélések ellen. Ennek az obstruk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom