Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-509

509. országos ülés Í90í november 7-én, hétfőn. 17 Gr. Tisza István miniszterelnök: ... s én nem kétlem, hogy ha ismét olyan veszedelmes idők állnának be, (Zaj a bal- és a szélsobalóldalon. Sálijuk! Halljuk ! jobbfelöl.) teljesíteni fogja az uj magyar parlament többsége is, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) teljesíteni fogja talán pártkülönbség nélkül az egész képviselőház. De épen azért, hogy ezt a missziót teljesíthesse, szükséges nekünk véget vetnünk annak az állapotnak, a mely szerint bárhonnan összeszedett húsz képviselő (Zaj a bal- és a szélsobalóldalon.) — mert hát az a mindenre elszánt hatalom ne tudna magának húsz elszánt embert összeszedni?— (Ugy van! Ugyvan! a jobboldalon.) az a bárhonnan összeszedett húsz képviselő megakaszthatja a nemzeti akaratot a maga érvényesülésében, (Hosszantartó élénlc helyeslés a jobboldalon.) megakadályozhassa a magyar parlament többségét abban, hogy a nemzeti ellenállás terén is kötelességeit teljesíthesse. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a balés a szélsobalóldalon. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon. Elnök csenget.) Eitner Zsigmond: Az önök kerületeiből is jöttek küldöttségek, nem húsz képviselő! Ugron Gábor: Ghlopyi tanácsadó! Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Mindenesetre megnyugvásomra szolgál az, hogy a képviselő urak a maguk elszánt ellenállását az általunk kezdeményezett akczióval szemben . . . Egy hang (a szélsobalóldalon): Nem akczió, hanem reakczió! Gr. Tisza István miniszterelnök:... azzal kívánják indokolni és csak ugy remélhetik azt, hogy sikerül a közvéleményben némi érdeklődést és rokonszenvet támasztani helyzetük és kilátásaik iránt, hogy kettős irányban teljesen ferde világításba helyezik azt. (Ugy van! Vgy van! a jobboldalon.) Először, mikor állítják, hogy mi a klotürt akarjuk behozni és a szólásszabadságot akarjuk korlátozni. Nagj örömmel konstatálom, hogy a mai két beszédben is egy szó sem volt az ellen, hogy a házszabályok egyéb helytelenségeit kiküszöböljük, az egész támadás mindkét mai beszédben a szólásszabadság korlátozása és a klotür ellen irányult. De hiszen akkor itt mi nagyon idillikus, békés állapotba jutunk! (Elénk helyeslés és derültség a jobboldalon.) Ismét és ismét kijelentem, (Zaj a szélsobalóldalon. Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) — s ma már azt hiszem állithatom azt is, (Zaj. Elnök csenget.) hogy ezen felfogásommal a szabadelvű párt értekezlete is azonosította magát, — hogy ez a reformakczió, (Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) eltekintve a költségvetés kérdésétől, a mely csakugyan kivételes megítélést igényel, a ház egész törvényhozási érdemleges munkájában klotürt behozni nem akar, a szólásszabadságot korlátozni nem kívánja. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zajos felkiáltások a szélsobalóldalon: Hát mi kell még?) KÉPVH. NAPLÓ. 1901 —1906 XXX. KÖTET. Hanem a t. képviselő urak kevéssé skrupulózusak a vitatkozási lojalitás terén; ugy járnak el, hogy ugy látszik, rendületlen bizalommal vannak saját közönségük felületessége és hiszékenrsége iránt, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondás és mozgás a bal- és a szélsobalóldalon.) a mikor a legnagyobb hidegvérrel (Zaj a bal- és a szélsobalóldalon. Elnök csenget.) és a legnagyobb következetességgel tulajdonítják nekünk az ellenkezőjét annak, a mit tenni akarunk. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Polónyi Géza: Itt vannak az akták, hogy a klotürt akarja. (Zajos felkiáltások a jobboldalon: Hol?) Gr. Tisza István miniszterelnök: A másik tévhit, a melyet igyekeznek a képviselő urak szuggerálni a közvéleménynek, hogy ők itt a nemzetnek, a parlamentnek jogait védelmezik. Molnár János: Azt is! Gr. Tisza István miniszterelnök: Nemcsak hogy nem védelmezik, de védelmeznak egy olyan állapotot, a mely a nemzetet, a parlamentet valósággal tehetetlenné teszi és tétlenségre kárhoztatja, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások a bal- és a szélsobalóldalon.) védelmeznek egy olyan állapotot, a mely más eredményre nem vezethet . . . Lengyel Zoltán: Nem áll! A miniszterelnök ur a hibás! (Nagy zaj a jobboldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk! Halljuk!) Elnök: Ne méltóztassanak közbeszólni! Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . védelmeznek egy olyan állapotot, a melyiknek más következése nem lehet, mint a nemzet jogainak, a parlament jogainak lejáratása, (Zajos ellenmondások a bal- és a szélsobalóldalon.) diskreditálása és megrongálása, s azon erkölcsi alapoknak megingatása, a melyeken a parlament nyugszik. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zajos ellenmondások a baloldalon.) Mikor mi ezen jelenségekkel akarunk leszámolni, mikor mi a parlamentarizmus ezen kinövéseit akarjuk szanálni, a nélkül, hogy a szólásszabadsághoz hozzányúlnánk, akkor igenis teljes joggal állithatjuk azt, hogy mi vagyunk azok, a kik a nemzet jogait, a kik a parlament jogait védelmezzük . . . (Éljenzés és taps a jobboldalon. Nagy zaj és ellenmondások a bal- és a szélsobalóldalon.) ... mi vagyunk azok, a kik nem akarjuk tétlenül elnézni azt, hogy ha majdan valamikor beállanak azok a veszélyes idők . . . Polónyi Géza: Ez mind frázis! (Ralijuk! Halljuk! a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsobalóldalon.) Olay Lajos: Gyalázat! Ezt a császár parancsolta! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Nagy zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: ...azok egy olyan lelkiállapotban találják a magyar 3