Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-516

192 516. országos ülés 1904 elnök ur ennek folyamán arra a meggyőződésre jutott, hogy ily módon azt sem tudja ebben a házban elérni, hogy a ház lehetővé tegye azt, hogy nem egy házbizottság, hanem egy pártbizottság küldessék ki: miben rejlik annak a magyarázata, hogy a t. miniszterelnök ur ennek daczára lehetőségét látja annak, hogy ebben a házban elfogadtassák egy határozati javaslat, a mely határozati javaslat csak akkor kerülhet szavazás alá, ha előzőleg a miniszterelnök ur inditványa már elbíráltatott, mert hiszen a t. miniszterelnök ur inditványa nélkül ez a határozati javaslat tárgyalás alapját nem képezheti. A mikor tehát arra kerülhetne a sor a ház tanácskozásainak rendjén és a dolgok természetes és törvényes rendje szerint, hogy Dániel Gábor t. képviselőtársam határozati javaslata felett a ház a maga votumát leadhassa, már ezt jóval megelőzőleg el kellett volna dőlni annak, vájjon a ház hajlandó-e kiküldeni a miniszterelnök ur inditványa szerinti bizottságot, igen vagy nem? Ez a dolgok természetes rendje, ez máskép nem lehet. Ha azonban a t. miniszterelnök ur az ország rendjét olyan mélyen megrendültnek látja, hogy már ma előállott az elkerülhetetlen és elodázhatatlan szüksége annak, hogy a házszabályok bizonyos rendelkezéhei egy nyelvtanilag egyáltalában nem menthető hosszú szakaszban egyszerre reparáltassanak, — azért mondom,- hogy nyelvtanilag nem menthető, mert engem ifjú koromban arra tanítottak, hogy ne írjak olyan mondatot, a melyet egy lélekzetre elmondani nem lehet — mondom, ha elérkezettnek látja a t. miniszterelnök ur az időt, és ezt az intézkedést az ország érdekében olyan fontosnak tartja, hogy ezzel szemben az ország minden más fontos érdeke háttérbe szorul: akkor ezen fontos érdek szolgálatában — azt hiszem — ugy állott volna, hogyha ennek az indítványnak, ennek az alkotásnak tárgyalására nézve előzőleg minden formális kétséget eloszlatott volna. így odadobva, a mint ez ma van, ez sohasem lehetséges; a formalizmus szempontjából sincs felruházva azokkal az attribútumokkal, a melyeknek összessége nélkül sohasem lehet elérni azt a hatást, azt az eredményt, a melyet a miniszterelnök ur attól vár. Hogy most áldozatokat hoz a t. miniszterelnök ur ennek a törvénytelen gyereknek . . . Rigó Ferencz: Kérleld meg! Barta Ödön: Tessék azt rám bízni, hogy én kit kérlelek meg! Azt én szoktam meghatározni, nem más! (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Hogy most áldozatokat hoz a t. miniszterelnök ur ennek a születendő törvénytelen gyermeknek, arra nézve csak egy kis szemlét olvasok fel. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök ur iménti kijelentéséből hallottuk részletezés nélkül, hogy a t. kormány visszavonja összes előterjesztéseit. Hát, t. képviselőház, nem súlyos áldozat- e ez, nem olyan súlyos áldozat-e, a melylyel összemérve annak a november 15-én, kedden. javaslatnak tartalmát, a mérleget nem is lehet kétségesnek tekinteni? Más körülmények között is súlyosnak kellene tekinteni ezt az áldozatot, de mennyivel súlyosabb akkor, a mikor maga a miniszterelnök ur azt mondja, hogy a közel jövőben megalkotandó törvények rendkívül fontosak az országra nézve, és ezen fontos törvényeknek a megalkotását maga a t. miniszterelnök ur odázza el ad Graecas calendas, beláthatatlan időkig, mert ha ezen törvényjavaslat rendes tárgyalását be akarja várni és be akarja várni, a míg Dániel Gábor t. képviselőtársunk határozati javaslata itt a házban szavazás alá kerül, ezek a javaslatok — azt hiszem — addig meg fognak penészedni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hát, t. képviselőház, azok között a visszavont előterjesztések között van a költségvetés. A t. miniszterelnök ur a kormánynak összes előterjesztéseit vonta vissza, tehát a költségvetést is. De visszavont még egyebet és ezt vívmánynak tekintem. Visszavonta a t. miniszterelnök ur az Ausztriával megkötött szövetségi szerződést, visszavonta a tarifát, visszavonta azokat az összes javaslatokat, a melyek ellen ezen oldalról a törvényesség szempontjából igen sok kifogás hangzott el, és a melyeket ennek daczára a t. kormány fentartandóknak vélt. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nem szükséges most a t. kormánynak a Németországgal kötendő szerződések előzetes tárgyalására a meghatalmazás, nem sürgős a perrendtartás, nem sürgős a népiskolai törvény, (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) az a népiskolai törvény, a melynek benyújtása nyomán meg lehetett látni, kik az országnak az ellenségei és (Igaz! Ugy van

1 Elénk helyeslés a szásobaloldalon.) kik akarnak ebben az országban igaz magyar nemzeti államot kiépíteni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) És most a t. miniszterelnök ur megadja a nemzetiségeknek azt az elégtételt, hogy egy házszabálymódosítás kedveért, a melynek jövő sorsa bizonytalan, visszavonja azt a beterjesztett törvényt. (Elérik helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezzel felbátorítja ellenségeinket, növeli ellenségeink ellenállási erejét és győzelem-hirdetésre ad nekik alkalmat akkor, mikor még a küzdelem megkezdésére sem nyújtottunk alkalmat. {Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezek az áldozatok, t. ház, a megalkotandó házszabálymódositásból eredhető, állítólagos, általam soha el nem ismerhető vívmányokkal nem érnek fel, ez az áldozat sokkal nagyobb, mint a milyen értéket maga a miniszterelnök ur tulajdonithat azoknak a házszabályoknak, a melyeket meg akar alkotni, S miért? Azért, mert az ilyen módon megalkotandó házszabályoknak nem lehet soha semmi eredményük. (Élénk helyeslés abalés a szélsöbaloldalon.) Nincsen a világon olyan házszabály, a mely pótolná az ország megelégedését, a mely pótolhatná a nemzeti közvéleményt. Nincsen olyan házszabály, a melynek résein keresztül az elégületlenség magának utat