Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-515

515. országos ülés 1904 november Ih-én, hétfőn. 165 dasági dolgokkal foglalkozni, a hol pedig számíthatna ennek a pártnak a támogatására, hogy ha az ország gazdasági érdekeit akarná előmozdítani: akkor miért nem foglalkozik a megoldatlan közjogi kérdések megoldásával, miért nem teszi ezeket ambicziója tárgyává? Ki ne értene velem egyet itt a házban a tekintetben, hogy a külügyi képviseletben még igenigen sok a reformálandó és életbeléptetendő. A ki külföldön járt, látta, hogy Magyarországot önálló, független államnak senki nem ismeri, mert a nagykövetségeken és konzulátusokon mindenütt csak a kétfejű sast látjuk és mindenütt csak a fekete- sárga zászló lobog. (Igaz! ügy van! a szélsőbáloldalon.) Vagy miért nem teszi ambicziója tárgyává a miniszterelnök ur a trónörökös nevelésének kérdését, szivének közelebb hozását a nemzethez, hogy az azzal összeforrjon és együtt dobogjon. Ez nem kívánsága a miniszterelnök urnak. Pedig igen fontos dolog volna, mert ne adja az ur Isten, hogy trónváltozás következzék be egyhamar, de félő dolog, hogy ha egy olyan férfiú kerül Magyarország trónjára, a kinek nincsenek meg azok a szomorú tapasztalatai, mint a jelenleg uralkodó királynak, a ki nem ismeri hagyományainkat, szokásainkat, történelmünket és érzelmeinket, nem ismeri vérmérsékletünket, nem ismeri egyáltalában az ország szokásait és törvényeit, hogy egy szomorú korszakra viradhatunk, a felelősség pedig ezért önöket fogja terhelni, a kik a csendes és nyugodt időt nem arra használták fel, hogy ezt a nemzetet megerősítsék, neki jogokat szerezzenek és közelebb hozzák a királyságot a nemzethez, hanem feldúlták a békét magában itt e házban, a házszabályok revíziójának indokolatlan és rossz időben való felvetésével. Van-e czélja ennek a revíziónak, t. képviselőház ? Önök szerint czélja, hogy megvalósíthassanak minden javaslatot, a mely a nemzet életerejét gyengül, hogy felemeljék az ujonczlétszámol, a nemzet terheit, hogy megvalósítsák a vámszövetséget akkor, mikor mindenki meg van győződve, hogy az országnak ipara, kereskedelme csak ugy lehet, ha az önálló vámterület tényleges állapotára áttér, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Vallják be ezt a ezéljukat őszintén, menjenek ezzel a programmal a nép közé és ne tegyenek ugy, mint akárhány kormánypárti képviselő, a ki választóinak 48 as programmot ad, itt a házban pedig ígérete ellen szavaz és elárulja a népet. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ma már tudatára ébredhetnek a t. túloldalon, ha józanul gondolkodnak, hogy azt a házszabályreviziőt megvalósítani képesek nem lesznek. Mondják, hogy a miniszterelnök ur márcziusi napirendi indítványát akarja megvalósítani, de ezt én azok után, a mik itt márczius 10-én történtek, erkölcsi lehetetlenségnek tartom. Akkor az egész szabadelvű párt éljenzett, tapsolt, ünnepet ült annak örömére, hogy nem voltak kénytelenek lelkiismeretükön erőt véve a házszabályokon keresztülgázolni. Hát ma már szabad, a mi akkor nem volt szabad; jogos, a mi akkor jogtalan volt; ma könnjü szívvel teszik meg azt, a minek megakadályozása akkor örömkönyeket csalt ki az önök szeméből? De ne higyjék az urak, hogy erőszakos rendszabálylyal e parlamentnek nyugalmát vissza tudják adni, mert az csak ugy állhat helyre, ha ezt a szükségtelen és fölösleges indítványt visszavonják, {Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Szokott őszinteségemmel megmondoui véleményemet.Hiszem azt és bízom benne, hogy ha önök lelkiismeretükön erőt véve, meggyőződésük és jobb vélekedésük ellenére a házszabályokon keresztül akarnak gázolni, ez oldalon lesz erő. hogy az ilyen merényletet visszaverjük. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De tegyük fel, hogy, nem tudom mi módon, önöknek mégis sikerülne azt a Rakovszky által kellőleg megbélyegzett stiklit elkövetni, azt hiszik, hogy a ház nyugalma helyre állana, h^gy én és többen az ilyesmit érvényesnek ismernénk el, annak eleget tennénk? Nem, t. ház, erőszakkai hozott törvényeket és szabályokat mi nem respektálunk és ha a harcz nem tört ki, akkor fog kitörni minden nap, egymásután. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Rámutattam ezzel, t, ház, arra, hogy ennek a revíziónak, ba azt erőszakosan akarják keresztülvinni, semmi czélja nem lesz és nem fogja megteremteni azt a nyugalmas állapotot, a mely szükséges ahhoz, hogy ez a képviselőház végre hasznos reformmunkát végezhessen, olyan munkát, a mely a nemzetnek érdekében van, s a mely a polgároknak javát előmozdítaná, (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Szomorú dolog, de ha megtekintjük azokat a foliánsokat, a melyek ott az asztalon hevernek és végiglapozzuk azokat, alig alig találunk valami kis porszemet, a mely a magyar nép érdekében hozatott volna. Ezelőtt három évvel, a mikor a népakarat ideküldött ebbe a házba, telve ambiczióval, dagadó kebellel jöttem ide, hogy részt vegyek abban a munkában, a mely a nemzet jogát van hivatva előmozdítani, s íme, három év után meg kell vallanom,' hogy a nép érdekében minél kevesebbet tettünk, mert nem engedték önök, hogy a magyar nép javának érdekében dolgozzunk. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mindig olyan javaslatokkal, olyan kérésekkel, indítványokkal állottak elő, a melyek egész tevékenységünket igénybe vették, mert egész tevékenységünket, a melyet termékenyítő munkára tudtunk volna felhasználni, igénybe vette az, hogy ellen kellett állanunk az önök erőszakos, alkotmány- és nemzettipró javaslatainak. Mi nem azért jöttünk ide, hogy mi folyton önök ellen küzdjünk, hogy ne engedjük az önök nemzettipró javaslatait megvalósítani, hanem azért, hogy termékenyítő, hasznos munkát végezzünk, de ezt önök nem engedik nekünk megvalósítani, (ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.)