Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-514

148 5Í4. országos ülés 19üí november 12-én, szombaton. t. képviselőház, liogy ő Felsége évtizedeken át ellenállt a nemzet közóhajtásának, nem lehet ok ás alkalom arra, hogy mi a nemzetnek egyéb nagy törvényes jogait még kitartóbb erólylyel meg ne védelmezzük. (Élénk helyeslés és éljenzés a hal- és a szásöbáloldalon.) Láttuk azt a nem egyesült görög tüzet, a mely itt elfogta a t. szabadelvű pártot. Számítanak arra, hogy odakint is készpénzül veszik ^zen ajándékokat. Mondjuk, t. képviselőház, hogy ezek értékesek. De mentül értékesebbek a nemzetnek nyújtott ezen ajándékok, annál inkább üdvözöllek benneteket, t. barátaim, mint egy kitartó hareznak igaz bajnokait, a kik az obstrukeziónak már csak a szelével is ki tudtuk eszközölni azt, hogy a nemzet ezen jogokat megkapja, magának biztosítsa. (Éljenzés és taps a szélsőhaloldalon.) Bárgyú volna az. a nemzet, a mely ne látná azt, bogy ismét igazunk van. Csak tanácsadókra van a koronánál szükség, bogy a királynak atyáskodó szive, történelemismerete, alkotmánytisztelete ós az eskü szentsége eredményeket hozzon; arra van szükség, bogy őt kioktassák arról, bogy a nemzet ezen követelései jogosultak és azokat teljesíteni kell. Hát, igen t. képviselőház, ez nekünk buzdító példa. Tessék kitartóan, szilárdul ragaszkodni a nemzetnek, ha kell, egy nemzeti ellenállás szervezésével is, jogainak : a nemzeti nyelvnek érvényesítéséhez és győzni fogunk. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egy pár kérdésem volna nekem is a miniszterelnök úrhoz. (Ralijuk! Halljuk!) A fénynek mindig megvan a maga árnyaka. Méltóztassék csak megnézni, hogy mi hiányzik a miniszterelnök ur válaszából? Nem szólok részletesen ezekről a dolgokról; nem szólok a katonai bíráskodásokról; még arról sem akarok bővebben megemlékezni, hogy a nemzetet alkotmánya szerint megillető vezérleti és vezényleti nyelv kérdéséről szó sincs. Pénzbe kerülő ajándékokat, a melyeket a nemzet fizet, bőségesen kínálnak, de a nemzeti jogokról mélyen és bölcsen hallgatnak. Hogy ezen a területen miiyen borzasztó szemfényvesztés folyik, méltóztassék csak megnézni a következő esetet. (Halljuk! Halljuk!) Tetszik tudni, hogy az u. n. nevelésügy terén a közös hadügyminiszternek rendeletével mikép állunk ? Nem szándékozom ezzel bőségesebben foglalkozni, csak annyit akarok megjegyezni, hogy már ismételten kifejtettem a ház előtt, hogy a nevelésügy nem lévén közösiigy, a közös hadügyminiszternek ahhoz, hogy magyar gyermekeket, tehát nem is katonákat, a katonai nevelő-intézetekben Magyarország területén milyen nyelven oktatnak, abszolúte semmi köze nincs. (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Maga ez a rendelet tehát, a mely, szívesen elismerem, haladást jelent a múlt állapottal szem- I ben, egyúttal közjogunk konfiskáczióját jelenti. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Most ime, t. uraim, — nem soká fogom háborgatni — egy másik konkrét tényre utalok rá és pedig azért, hogy necsak t. barátaim, hanem a magyar sajtónak figyelmét is felhívjam rá. Megjelent a levelezések tárgyában egy rendelet, ismét a császári és királyi közös hadügyminiszter rendelete. Hát, t. uraim, mióta létezik törvény Magyarországon, hogy a hatóságok közötti levelezés jogát, legyenek a hatóságok bár katonai hatóságok, a közös hadügyminiszter rendeletileg szabályozza? Ha van valamely joga a törvényhozásnak, ez a jog eminenter törvényhozási jog. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) De nézzük meg ennek a rendeletnek az okadatolását. Nem tűnt fel senkinek, t. képviselőház, a sajtóban nem láttam ezt kommentálva. Ennek a rendeletnek van egy 5. §-a, a mely igy szól: »Minden, nem magyar nyelven beérkező átirat, vagy beadvány, a hadsereg szolgálati nyelvén intézendő el«. Nagyon ártatlan színben feltűnő intézkedés ez. Méltóztassanak azonban, ha mélyebbre behatolunk, látni, hogy mi ez. Az, t. képviselőház, hogy ha Magyarország területén, a magyar csapatok hadkiegészítő területem magyar honosok nem magyar nyelven intéznek valamely beadványt a közös hadseregnek nevezett magyar hadsereg hatóságaihoz, akkor azok német nyelven kapnak erre feleletet. Ez a magyar nemzetnek a néptörzsek színvonalára való lesülyesztése (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) és a magyar államnyelvnek megbélyegzése, megalázása. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) B. Kaas fvor: Ezt nem akarja hallani a miniszterelnök! Polónyi Géza: T. uraim, ez nem oly csekély dolog, mint az első pillanatban látszik. Méltóztassék nekem megmondani, hogy mennyi illeti a tekintélyből azt az államot, a mely törvényeiben hirdeti, hogy a magyar állam nyelve a kötelező, a mely az iskolában a magyar nyelvű oktatást rendeli el, a melynek a hadsereg kötelékébe tartozó gyermekei írhatnak tótul, németül, oláhul a hatóságokhoz, és akkor nem is a saját nyelvükön kapnak választ, nem is fracta alakjában két nyelven, hanem kapnak egy német nyelvű választ ? Mi egyéb, t. uraim, ez az intézkedés, mint odasülyesztése a magyar államnyelvnek, hogy az u. n. Mannschaftssprache ? Mert, a ki katona volt, az tudja, hogy a tiszthelyettestől kezdve, egész felfelé a Dienst-Reglement szerint minden tisztnek a hatóságához, felébbvalóihoz intézett beadványait úgyis német nyelven kell beadnia, a magyar nyelvnek a levelezésben való érvényesítése ezen szakasz alapján tisztán csak a legénységnek azon részeire vonatkozik, a melyek csak magyarul tudnak levelezni. Már most, t. uraim, ime, dicsekedjenek ezzel a szabadelvű politikával!