Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-514

148 5Í4. országos ülés 19üí november 12-én, szombaton. t. képviselőház, liogy ő Felsége évtizedeken át ellenállt a nemzet közóhajtásának, nem lehet ok ás alkalom arra, hogy mi a nemzetnek egyéb nagy törvényes jogait még kitartóbb erólylyel meg ne védelmezzük. (Élénk helyeslés és éljenzés a hal- és a szásöbáloldalon.) Láttuk azt a nem egyesült görög tüzet, a mely itt elfogta a t. szabadelvű pártot. Számí­tanak arra, hogy odakint is készpénzül veszik ^zen ajándékokat. Mondjuk, t. képviselőház, hogy ezek értékesek. De mentül értékesebbek a nem­zetnek nyújtott ezen ajándékok, annál inkább üdvözöllek benneteket, t. barátaim, mint egy kitartó hareznak igaz bajnokait, a kik az ob­strukeziónak már csak a szelével is ki tudtuk esz­közölni azt, hogy a nemzet ezen jogokat meg­kapja, magának biztosítsa. (Éljenzés és taps a szélsőhaloldalon.) Bárgyú volna az. a nemzet, a mely ne látná azt, bogy ismét igazunk van. Csak tanácsadókra van a koronánál szükség, bogy a királynak atyáskodó szive, történelemismerete, alkotmány­tisztelete ós az eskü szentsége eredményeket hozzon; arra van szükség, bogy őt kioktassák arról, bogy a nemzet ezen követelései jogosul­tak és azokat teljesíteni kell. Hát, igen t. kép­viselőház, ez nekünk buzdító példa. Tessék ki­tartóan, szilárdul ragaszkodni a nemzetnek, ha kell, egy nemzeti ellenállás szervezésével is, jogai­nak : a nemzeti nyelvnek érvényesítéséhez és győzni fogunk. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Egy pár kérdésem volna nekem is a mi­niszterelnök úrhoz. (Ralijuk! Halljuk!) A fény­nek mindig megvan a maga árnyaka. Méltóz­tassék csak megnézni, hogy mi hiányzik a miniszterelnök ur válaszából? Nem szólok rész­letesen ezekről a dolgokról; nem szólok a ka­tonai bíráskodásokról; még arról sem akarok bővebben megemlékezni, hogy a nemzetet alkot­mánya szerint megillető vezérleti és vezényleti nyelv kérdéséről szó sincs. Pénzbe kerülő aján­dékokat, a melyeket a nemzet fizet, bőségesen kínálnak, de a nemzeti jogokról mélyen és böl­csen hallgatnak. Hogy ezen a területen miiyen borzasztó szemfényvesztés folyik, méltóztassék csak meg­nézni a következő esetet. (Halljuk! Halljuk!) Tetszik tudni, hogy az u. n. nevelésügy terén a közös hadügyminiszternek rendeletével mikép állunk ? Nem szándékozom ezzel bősége­sebben foglalkozni, csak annyit akarok meg­jegyezni, hogy már ismételten kifejtettem a ház előtt, hogy a nevelésügy nem lévén közösiigy, a közös hadügyminiszternek ahhoz, hogy magyar gyermekeket, tehát nem is katonákat, a katonai nevelő-intézetekben Magyarország területén mi­lyen nyelven oktatnak, abszolúte semmi köze nincs. (Igaz! Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Maga ez a rendelet tehát, a mely, szívesen el­ismerem, haladást jelent a múlt állapottal szem- I ben, egyúttal közjogunk konfiskáczióját jelenti. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Most ime, t. uraim, — nem soká fogom háborgatni — egy másik konkrét tényre utalok rá és pedig azért, hogy necsak t. barátaim, hanem a magyar sajtónak figyelmét is felhívjam rá. Megjelent a levelezések tárgyában egy ren­delet, ismét a császári és királyi közös hadügy­miniszter rendelete. Hát, t. uraim, mióta létezik törvény Magyarországon, hogy a hatóságok kö­zötti levelezés jogát, legyenek a hatóságok bár katonai hatóságok, a közös hadügyminiszter ren­deletileg szabályozza? Ha van valamely joga a törvényhozásnak, ez a jog eminenter törvény­hozási jog. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloldalon.) De nézzük meg ennek a rendeletnek az okadatolását. Nem tűnt fel senkinek, t. kép­viselőház, a sajtóban nem láttam ezt kommen­tálva. Ennek a rendeletnek van egy 5. §-a, a mely igy szól: »Minden, nem magyar nyelven beérkező átirat, vagy beadvány, a hadsereg szol­gálati nyelvén intézendő el«. Nagyon ártatlan színben feltűnő intézkedés ez. Méltóztassanak azonban, ha mélyebbre be­hatolunk, látni, hogy mi ez. Az, t. képviselőház, hogy ha Magyarország területén, a magyar csa­patok hadkiegészítő területem magyar honosok nem magyar nyelven intéznek valamely bead­ványt a közös hadseregnek nevezett magyar hadsereg hatóságaihoz, akkor azok német nyel­ven kapnak erre feleletet. Ez a magyar nem­zetnek a néptörzsek színvonalára való lesülyesz­tése (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) és a magyar államnyelvnek megbélyegzése, megalázása. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) B. Kaas fvor: Ezt nem akarja hallani a miniszterelnök! Polónyi Géza: T. uraim, ez nem oly cse­kély dolog, mint az első pillanatban látszik. Méltóztassék nekem megmondani, hogy mennyi illeti a tekintélyből azt az államot, a mely tör­vényeiben hirdeti, hogy a magyar állam nyelve a kötelező, a mely az iskolában a magyar nyelvű oktatást rendeli el, a melynek a hadsereg köte­lékébe tartozó gyermekei írhatnak tótul, néme­tül, oláhul a hatóságokhoz, és akkor nem is a saját nyelvükön kapnak választ, nem is fracta alakjában két nyelven, hanem kapnak egy német nyelvű választ ? Mi egyéb, t. uraim, ez az intéz­kedés, mint odasülyesztése a magyar államnyelv­nek, hogy az u. n. Mannschaftssprache ? Mert, a ki katona volt, az tudja, hogy a tiszthelyet­testől kezdve, egész felfelé a Dienst-Reglement szerint minden tisztnek a hatóságához, felébb­valóihoz intézett beadványait úgyis német nyel­ven kell beadnia, a magyar nyelvnek a levele­zésben való érvényesítése ezen szakasz alapján tisztán csak a legénységnek azon részeire vonat­kozik, a melyek csak magyarul tudnak levelezni. Már most, t. uraim, ime, dicsekedjenek ezzel a szabadelvű politikával!

Next

/
Oldalképek
Tartalom