Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-514

134 5Í4, országos ülés lUOk november 12-én, szombaton. kőzik, miért ment bele az ellenzék a házszabályok módosítása iránt való tárgyalásokba annak idején Széll Kálmánnal, mint homo regius-szal, s másrészről magával a mostani miniszterelnök úrral, mint Bánffy Dezső akkori miniszterelnök küldöttjével és báró Fejérváry Gézával, mint ugyancsak Bánffynak második küldöttjével. Elfelejti azonban a t. miniszterelnök ur azt az óriási különbséget, a mely létezik a között, hogy ha a házszabályok módosítása egy pártközi konferenczián beszéltetik meg, s azután a pártok közös egyetértéssel és megegyezésével jön létre, (Ugy van a bal- és a szélsöbaloldalon.) meg a közt, a mi a miniszterelnök urnak oly mérvű ingerencziájában foglaltatik, hogy, a mint az előbb kifejeztem, miniszterelnöki állását kötötte hozzá, s a képviselőház autonómiájára oly messzemenő ingerencziát enged meg magának, hogy rá akarja a képviselőházra tukmálni a saját egyéni akaratát és meggyőződését. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon,) Barta Ferencz: Hatalmi kérdést csinál a ház jogából. Sághy Gyula: A házszabályok kérdését eddig nálunk mindig a ház kizárólagos belügyének tekintették ugy, bogy minden miniszterelnök tartózkodott eddig attól, hogy ehhez a kérdéshez hozzányúljon; csak a mostani miniszterelnök ur vállalkozott rá. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És ha a miniszterelnök ur mindezek daczára a házszabályok módosítása tekintetében magát ilyen ingerencziának gyakorlására hivatottnak és jogosítottnak tekinti, akkor — nem tudok most enyhébb kifejezéssel élni, pedig szeretnék enyhébbet keresni — miért alakoskodik? Valóságos alakoskodás az, midőn azzal jön elő, bogy nem akarja részletesen előterjeszteni még a házszabálymódosításra vonatkozó terveit, mert nem akar prejudikálni a bizottság működésének, a midőn ozélzatait ugrai leveléből ugy is mindenki ismerheti és mindenki tudja, bogy a 21-es bizottság egészen az ő szuggesztiója szerint fog eljárni, a hol tehát a kapaczitácziónak már nincs lehetősége, a miért is hiába is menne bele az ellenzék a bizottság kiküldésébe, mert a miniszterelnök urnak akarata ott leszavazás utján feltétlenül érvényesül, s az elleniek semmit sem érne el azzal, ha a bizottságban résztvenne is. Épen azért vagyunk kénytelenek ezzel a kérdéssel bővebben foglalkozni, hogy már most megvilágítsuk ezt az egész kérdést és a helyzet veszélyes voltát a maga teljes nagyságában tüntessük fel a nemzet előtt. Most pedig engedje meg nekem a t, ház, hogy a miniszterelnök ur taktikájára térjek át és hogy egyelőre kormánypárti álláspontra helyezkedjem. (Ralijaid Halljuk!) Tegyük fel, hogy helyeselném az egész tervet: akkor az a kérdés merül fel, hogy ugy az időpont, mint az eljárási mód, melyet a miniszterelnök ur magának választott, alkalmas-e az ő czéljának elérésére. Én azt hiszem, hogy még kormánypárti álláspontra helyezkedve is tagadólag kell ezekre a kérdésekre válaszolni. Mert hasonlítsuk össze a parlamenti és politikai helyzetet, a mint az volt előbb és a mint az alakult ezen kezdeményezés után, A parlamentben teljesen békés hangulat uralkodott: az ellenzék hosszabb vitát is alig volt képes produkálni. A nagy küzdelem után kimerültség mutatkozott az egész vonalon, élénkség alig volt addig, a míg ez a kezdeményezés az ellenzéki hangulatok feltüzelésére bombát nem vetett. A parlamenti békés munkálkodás szempontjából semmi szükség sem volt arra, hogy a miniszterelnök ur ezzel most hozakodjék elő; sőt ellenkezőleg, ép az ő kezdeményezése akasztja meg a parlament rendes működését. Itt van a Németországgal kötendő kereskedelmi szerződésre felhatalmazást kérő törvényjavaslat, a melynek letárgyalása annál szükségesebb lett volna, hogy a kormány kikerülhesse az 1899. évi XXX. t.-cz. sokkal súlyosabb megsértését, mint a milyen sértést az olasz szerződéssel már elkövetett. Mi szükség volt tehát még ezt is megelőzőleg napirendre tűzni ki a házszabály kérdését, a mely lehetetlenné tette e törvényjavaslat idejében való letárgyalását? Az ellenzék ugyan ezt el nem fogadta volna a maga szempontjából, de nem gördített volna akadályokat annak letárgyalása elé. Itt van a perrendtartás, a népoktatási javaslat, a költségvetés, az ujonczjavaslatok, nem sürgős életszükséget képeznek ezek? Volt-e valami akadálya ezek letárgyalásának ? Hiszen ha hozzáfogtunk volna, ezen összes javaslatok legkésőbb február végéig mind elkészültek volna. Már most kormánypárti szempontból kiindulva, azt a kérdést vetem fel.' nem lett volna-e sokkal több kilátása, ha egyátalában lehet arra kilátása a miniszterelnök urnak a házszabályok módosítására akkor, a mikor költségvetése, indemnitása van, mintsem most, a mikor sem költségvetése, sem ujoncza, sem indemnitása nincs? A mikor 8—10 hónapja lehetett volna az óv végéig ezen indítvány keresztülvitelére; nem lett volna az alkalmasabb idő, mint a mai? Nessi Pál: Hol a kormánypárt ? Rákosi Viktor: Készvénytársulati ülésen vannak! Sághy Gyula: Igazán józan észszel nem lehet belátni . . . Nessi Pál: De azoknak nincsen józan eszük! Sághy Gyula: ... mi oka lehetett a miniszterelnök urnak épen ebben az időpontban idejönni ezzel a kérdéssel, holott épen ezzel a kérdéssel akasztotta meg a parlament működését. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Igazán alig találunk más megfejtést, mint a rögeszme által előidézett őrület hatását, a mely kész a törvényeken keresztül-