Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-513
102 513. országos ülés Í90í november 11-én, pénteken. ezt a kérésemet megtagadta, miután a jegyzőkönyvnek hűen kell visszatükröztetnie az ülés minden mozzanatát, ez a körülmény pedig meg sincsen említve, holott ez sérelem nemcsak igénytelen személyemre nézve, a ki törvényhozói jogomat gyakorolom, hanem az egész házra nézve, mert ily körülmények között bármily törvényjavaslatnál is kimondhatja az elnök ur, hogy berekeszti a vitát, ezért, a mennyiben a mélyen t. elnök ur kielégítő választ nekem nem adna, minden körülmények között kívánom és indítványozom, hogy ez a körülmény vétessék fel a jegyzőkönyvbe a jegyző ur meghallgatása után, a ki az általam felhozottakat igazolni fogja eskü alatt. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Arra a körülményre, a melyet Kálosi t. képviselő ur a jegyzőkönyvre felhozott, tartozom a háznak egy rövid nyilatkozatot tenni. A jegyző ur igenis jelentette nekem, a mint akárhányszor jelenti, hogy még többen vannak feliratkozva. De ez történt fél három után, akkor, mikor már a zárt ülés el lett rendelve. Épen az ellenzéki részről emeltek kifogást és Polónyi Géza képviselő ur épen azért kívánt a házszabályokhoz szólni, hogy a miniszterelnök urnak szerinte akkor már nem lett volna szabad beszélnie. Hát igenis ha többen vannak feliratkozva bármilyen czimen és ha két óra elmúlt, akkor ez semminemű sérelmet nem képez. (Zajos felkiáltások: Csak a minisztereknek szabad, ugy- e ? Halljuk ! Ralijuk! jobb felöl.) Az elnök a maga idején javaslatot tesz a legközelebbi ülés napirendjére vonatkozólag és a képviselőre nézve egyáltalában semmiféle sérelem nincs abban, ha tegnap helyett ma teszi meg észrevételeit. Különben is a képviselő ur olyasvalamit akart tegnap kérni, a mit nem is kell kérnie, mert természetes, hogy a házszabályokhoz akár tegnap szólhatott volna, ha rákerült volna a sor, akár pedig ma. (Ugy van! a jobboldalon. Mozgás a szélsöbaloldalon.) így áll a dolog, t. ház. Méltóztassék csak elgondolni, micsoda helyzet, áll elő, ha a házszabályok magyarázata czitnén egy ülésben az egyik ellenzéki képviselő azt kifogásolja, hogy fél négykor nem szólították fel Lengyel Zoltán képviselő urat interpellácziója előterjesztésére, Polónyi Géza képviselő ur pedig az ellen tiltakozik, hogy két óra egy perczkor a miniszter szót kér. Polónyi Géza: Egy fertály háromkor volt! (Ugy van! a szélsöbaloldalon, Zaj és derültség jobbfelöl.) Elnök: Az én órámon ennyi volt; nem tudom, rogy a képviselő ur melyik órát nézte. Polónyi Géza: A ház óráját! (Felkiáltások: rAz mindegy !) Elnök: Két óra után volt. A zárt ülés maga igénybe vett a két ötperczes szünettel együtt fél órát. És én azt hiszem, csak a házszabályok szerint jártam el; f Ugy van ! Ugy van! jobbfelöl.) mert a házszabályok szigorú megtartásával két órán túl mindig jogosítva vagyok azt mondani, hogy az idő előrehaladván, javaslatot teszek a következő ülés napirendjét illetőleg. (Helyeslés a jobboldalon.) Ez volt az eddigi gyakorlat, t. ház. Ily inczidensek és jelentkezések a jegyzőkönyvbe sohasem szoktak felvétetni, azért kérem, méltóztassék a jegyzőkönyvet változatlanul hitelesíteni. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Kálosi József: T. ház! Először is tisztelettel megjegyzem, hogy az igen t. elnök ur igen nagy tévedésben lehet, mert ugyancsak az eskü alatt szolgáló jegyző úrtól tudom, hogy senki más nem kérte őt erre, hanem kifejezetten azt mondta a jegyző, hogy Kálosi kéri. Ezt onnan állapithatjuk meg egész bizonyossággal, mert a jegyző tévedésből először »Kolosi«-t mondott és azután igazította ki Kálosira. Elnök: Gr. Apponyi Albert képviselő ur sokkal előbb kért szót. Kálosi József: Az azután volt, másodszor. Elnök : Nem, még Hock János beszéde alatt! Kálosi József: Tovább nem folytatom, t. ház, csak arra vagyok bátor utalni, hogy a mélyen t. elnök ur tegnap újból fogadalmat tett arra, hogy a házszabályokat hűségesen megtartja, s ezzel szemben épen a 214. §-ra való utalással engedte át a miniszterelnök urnak a szót gr. Apponyi és Polónyi t. képviselő urakat megelőzőleg, tekintet nélkül a 215. §-ra, a mely pedig épen a mi előnyünkre, a mi szólásszabadságunk biztosítására alkottatott. E szakasz rendelkezéseit tehát ignorálják, mert e szakasz világosan azt mondja, hogy (olvassa): »Szót kérhetnek bármikor azok is . . .« Elnök: Bocsánatot kérek, ez a 215. §. vonatkozik a miniszterelnökre és a miniszterekre is. Kálosi József: A 214. §. azt mondja, hogy »a miniszterek bármikor felszólalhatnak«. A 215. §. pedig ugy szól, hogy: »Szót kérhetnek bármikor azok is.« Tehát alázatos kérelmem odaterjed, hogy ha jónak méltóztatik iátni és szentesíteni ezt a szokást, hogy az elnök a maga hatáskörét igénytelen nézetem szerint túllépje, — mert neki csak a házhoz intézett kórelmet lett volna kötelessége közvetíteni — ha szentesíteni méltóztitik azt az eljárást, hogy ő ezzel az elutasító felelettel él, hogy »nem teszek semmit* ; ha ezt helyesnek méltóztatik itéíni, ám tessék a jegyzőkönyvet ugy hitelesíteni, a mint az van, de ha a jegyzőkönyv hűségét, a mely a történeti hűséget, a tényállásnak megfelelő hűséget megörökíteni hivatott, nem méltóztatik ezen inczidens feltüntetésével pótolni, akkor majd tudni fogjuk magunkat mihez tartani. Lengyel Zoltán: T. ház ! (Zaj és felkiáltások jóbbfelH: Mi czimen akar szólni?) Elnök: A jegyzőkönyvhöz kér szót a képviselő ur? Kálosi József: A házszabályokhoz én kértem szót! (Lengyel Zoltán és Kálosi József képviselők egymással vitatkoznak. Elénk derültség a jobboldalon.)
