Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-512

512, országos ülés 1904 november 10-én, csütörtökön. 99 landó is vagyok, mert azt tartom, hogy gondolatok és eszmék tisztázása magánkörben sokszor elősegíti azt, hogy itt megértsük egymást, (Helyeslés a jobboldalon.) de soha senkivel szemben semmiféle titkos vagy nem titkos magán-obligóba be nem mentem és bele nem fogok menni, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és a ki azt állítja, hogy én csak egy jottával is túimenó'leg vállaltam volna bármi kérdésben obligót azokon kivül, melyeket a ház szine előtt elvállaltam, az tudatosan vagy jóhiszeműleg, de valótlangságot állit. (Hosszantartó zajos helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök: Húsznál több képviselő a házszabályok értelmében zárt ülést kért, a zárt ülést ezennel elrendelem, s a karzati közönséget felkérem, hogy távozzék. Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Zárt ülés után.) Elnök: T. ház! A ház nyilt ülését újból megnyitom. Mielőtt a napirendre nézve javaslatot tennék, Polónyi Géza képviselő ur óhajt a ház engedélyével szólni. Megadja a ház az engedélyt? (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Tessék szólni! Polónyi Géza: T. képviselőház! A zárt ülés elrendelése előtt lefolyt jelenetek engem arról győztek meg, hogy nyilvánvalólag a t. többséghez tartozó képviselők nekem helytelenül azt az intencziót tulajdonították, mintha a miniszterelnököt felszólalásában meg akartam volna akadályozni. Azok közé tartozom, a kik szívesen elviselik a politikai meggyőződésükért való helytállásnak minden következményeit, de másrészt tárol áll tőlem, hogy magamat az ország szine előtt megpellengéreztetni engedjem oly dolgok miatt, a melyek eszem ágában sem voltak. (Mozgás jobbfelöl.) Hock János képviselő ur, beszédének végén, midőn már a ház tanácskozási rendjére kitűzött idő elmúlt, két óra után, egyenesen felhívott engem egy nyilatkozattételre. Én jelen lévén, kötelességemnek tartottam a házszabályadta jogomnál fogva is, de a parlamentben dívó azon szokásnál fogva is, hogy képviselő, ha felvilágosítást kérnek tőle, nyomban jelentkezzék a ház elnökénél, (ügy van.' Helyeslés a jobboldalon.) Ez volt az én jelentkezésem, személyes kérdés cziméu. Később, midőn én már jelentkeztem, fel akart szólalni a miniszterelnök ur is. Most mi történt? Én felállottam azon a czimen, hogy engem a személyes kérdés czimén a házszabályok 215. §-a alapján való felszólalás joga megillet. De egy más okból is jelentkeztem: azon a czimen, hogy megkérjem a t. képviselőházat, hogy felettem rendelkezni méltóztassék, mert a házszabályok 212. §-a akként rendelkezik, hogy még a feliratkozott szónok is, ha háromnegyed kettőkor, tehát a tárgyalásra kitűzött idő előtt egy negyedórával kerül valakire a sor, tartozik a házat megkérdezni az iránt, hogy a kitűzött időn túl vagy pedig csak másnap mondhatja-e el beszédét? Nekem tehát, a ki személyes kérdés czimén jelentkeztem, miután két órán túl volt, kérnem kellett volna a házat, engedje meg, hogy a kitűzött időn ttil nyilatkozzam, vagy pedig, hogy másnap nyilatkozhassam. Ezzel szemben a ház elnöke a miniszterelnök urat hívta fel a szólásra. Ekkor én nyomban a házszabályokra való hivatkozással kértem szót, és azt tőlem a t. elnök ur konzekventer megtagadta. (Felkiáltásait a jobboldalon : Helyesen tette!) A házszabályokra azért hivatkoztam, mert a házszabály, a mely biztosítja a minisztereknek a bármikor való felszólalhatás jogát . . . B. Dániel Ernő: A törvény! Lengyel Zoltán: Csak a házszabályok erejénél fogva. (Zaj. Ellenmondás a jobboldalon.) Ha nem lenne a házszabályban, akkor hiába mondaná a törvény. Polónyi Géza: Kérem, ez nem áll! (Derültség jobbfelöl.) Ez közjog, ehhez külön érzék szükségeltetik. (Derültség.) A közjog törvényben biztosítja a miniszterelnök felszólalási jogát, sőt azt is, hogy meghallgatandó. A házszabályok azért vették fel ezt a dispozicziót, mert a törvény ezt előírja. (Zaj jobbfelöl.) Nem akartam erről beszélni, de ráterelnek. Az én felfogásom szerint azonban a miniszter számára biztosított felszólalási jog szempontjából is a házszabályoknak a tanácskozási időre vonatkozó rendelkezése az irányadó. (Ellenmondás jobbfelöl.) Gajáry Géza: Hát akkor most miért beszél ? Endrey Gyula: Mert megengedték. Polónyi Géza: Ez a jog a házszabályok 212. §-a alapján nem az elnök, hanem a ház joga. Csak a ház adhat jogot arra, hogy valaki a kitűzött időn túl beszélhessen. Itt nincsen, különbség miniszter és képviselő között. (Ellenmondás jobbról.) Én tehát azt kívántam, hogy a ház elnöke kérdezze meg erre nézve a házat. Nem kifogásoltam volna, sőt a legnagyobb örömmel beleegyeztem volna, hogy a miniszterelnök ur nyilatkozzék előbb. A ház elnöke azonban mit tett? A ház jogát konfiskálta és maga engedte meg a miniszterelnöknek, hogy egynegyed háromkor beszélhessen, mig engem megakadályozott abban, hogy a háznak ezt a jogát a házszabályokra való hivatkozással megvédelmezhessem. Nyilvánvaló, hogy a házszabályok applikálásának ezen kérdése tekintetében nekem előbb kellett volna nyilatkoznom, mint a miniszterelnök urnak. (Felkiáltások a jobboldalon: Dehogy, épen itt van a tévedés!) Nem tévedés; mert hiszen ha én nem tehetek kifogást a házszabály czimén, csak mikor a miniszterelnök ur már elmondotta beszédét, hogyan fognak önök utólagosan engedélyt adni, 13*