Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-512

512, országos ülés 1904- november 10-én, csütörtökön. 97 Viszont, t. ház, az a sors, a mely Széll Kálmánt egy év múlva saját pártja részéről elérte, eszembe juttatja egy római császárnak, a bukott Vitelliusnak sorsát. (Halljuk! Halljuk!) A történelem beszéli el, hogy mikor ez a hatalmas ember a trónról lebukott és saját légionáriusai üldözték, ő elbujdosott egy bika-istállóba. Ott volt, mikor felkeresték volt légionáriusai. El akarta hagyni bizalmas, ismerős barátait, az ő hadseregét, testőreit, hogy a megbízhatatlan emberek helyett az ő megbízható barmaiban találjon vigasztalást. És odajöttek nyomába a legio-, náriusok; mert nem elégedtek meg azzal, hogy ő megbukott, az ő muitját kellett meggyalázni, hogy a jövő Czézárnak hatalma annál fényesebb annál dicsőbb legyen és gúnyrubába, nőiruhába öltöztetve hurczolták végig Rómának utczáin, mig végre öngyilkos lett, de metsző gúny nyal kérdezte a tömegtől: »Hát ti gúnyoltok ki engem? Nem voltam-e még tegnap a ti császártok ?« Széll Kálmán is elmondhatja ezt a kérdést pártjának és légionáriusainak. (Mozgás jobbfelől.) Polónyi Géza: Fognak ők még neki tapsolni ! Ne tessék félni! Nemsokára fognak még neki tapsolni. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Hock János: Midőn azonban az ő szomorú államférfiúi múltjára tekintek, egyúttal nem oldhatom őt fel azon politikai felelőség vádja alól, a melylyel nemcsak mint államférfi, de mint férfi is tartoznék alkotásait itt e házban megvédelmezni s politikai irányzatát, kormányzati rendszerét minden gáncstól megtisztítani. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Ha lehetne!) Hiszen már sebektől vérzik az ő legkedvesebb gyermeke, az 1899: XXX. t.-czikk is és itt az ország szine előtt hiába hívják ők tetemre, nem jelenik meg, hogy egy jogtalan kísérlettel, egy törvénytelen irányzattal szemben ezen alkotását megvédelmezze. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De, t. ház, hogy a miniszterelnök urnak most azt a tapsot adják, a melyet még csak egy évvel ezelőtt Széll Kálmánnak adtak, legyen nyugodt a miniszterelnök ur, ez semmi más, mint egyrészt előleg a választásokra, másrészt pedig végsegitség az ingadozó kormányzati rendszernek, mert látják, hogy közel van a bukás és tüntetéssel kell megerősíteni a kormányt odafent. (Ugy vart ! a bal- és a szélsobaloldalon.) És majd mikor rövid idő múlva a miniszterelnök ur is visszavonul geszti magányába . . . Lengyel Zoltán; A bikaistállóba. Hock János: . . . hogy megbízhatatlan politikai barátokkal szemben a megbízható természetben keressen enyhülést, akkor a t. miniszterelnök ur szintén vissza fog gondolni arra a rövid pályafutásra, a mely nem volt dicsőséges, a melyben a nemzet életérdeke ellen egy velünk szemben álló évszázados czentralista politika ügyét szolgálta, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) és az egységes birodalmi érdeKÉPVH. KAPIA 1901—1906. xxx. KÖTET. kek útját egyengette hazánkban. Akkor, azt hiszem, meg fog szólalni a lelkiismeret és hazafias érzés (Ellenmondás a bal- és a szélsobaloldalon.) az ő tévedése felett ő benne is és be fogja látni, hogy csak az az államférfiú használhat nemzetének, az tehet nagyot, a ki a nemzeti érzés szárnyán emelkedik, ki annak vezére. Mert sovinizmus nélkül egy nemzet sem tudott kifejlődni, nagygyá lenni; minden államférfiú pedig, a ki letöri nemzetében az önbizalmat, a ki kishitűséget önt bele, a lemondás politikáját folytatja, minden olyan államférfiú, a ki ezt irja elő nemzetének, öntudatlanul, önkéntelenül odaviszi a nemzetet a végromlás elé, a pusztulás elé. Már pedig a történelmi igazságszolgáltatás ép ugy meg fogja adni az igazságot a t. miniszterelnök urnak, mint egykor megadta édes atyjának, a kinek kezdeményezése, kormányzati múltja nagyban hozzájárult ahhoz, hogy évtizedeken keresztül itt elhatalmasodott egy politikai rendszer. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és elhatalmasodott egy dinasztikus felfogás, álláspont, a mely itt a magyar alkotmányoság életét nem a nemzeti közvélemény kiforrásától, hanem titkos tanácsosok sugalmazásától teszi függővé. . Ezért utasítom vissza én a miniszterelnök ur indítványát, mert bizalmatlanságot akarok kifejezni az ő nemzetietlen és hazafiatlan fellépése iránt. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps a bal- és a szélsobaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Felkiáltások a bal- és a szélsobaloldalon: Holnap!) Polónyi Géza: Előbb jelentkeztem személyes kérdés czimén! (Nagy zaj. Elnök ismételten csenget.) Előbb jelentkeztem! Elnök: A törvény értelmében a miniszterek mindenkor, a mikor nyilatkozni kivannak, meghallgatandók. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Polónyi Géza: De előbb jelentkeztem. Már tizenkét órakor. (Nagy zaj a jobboldalon; félkiáltások: Üljön le!) A házszabályokhoz kérek szót! (Nagy zaj a jobboldalon; felkiáltások: Prepotenczia !) Gr. Tisza István miniszterelnök: A mig én nem beszéltem, addig nem beszélhet a házszabályok czimén sem. (Nagy zaj.) Elnök: A miniszterelnök urat illeti a szó! Polónyi Géza: Nem is vitatom. (Nagy zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, tessék leülni. (Zajos felkiállások a jobboldalon: Üljön le! Ki vele! Elnök hosszasan csenget.) Polónyi Géza: Kérem, én a házszabályokhoz kérek szót. (Nagy zaj a jobboldalon; felkiállások : Üljön le.') A házszabályokhoz kell szót emelnem! (Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsobaloldalon. Zaj a jobboldalon ; felkiáltások: Nem lehet. Elnök hosszasan csenget. Félkiáltások a szélsobaloldalon: A házszabályokhoz szólhat!) 13