Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-493

76 Í93. országos ülés 190i október 15-én, szombaton. való közgazdasági viszonyának rendezésében egyik erőssége, egyik garancziája volt s a mely mostan értékében annyira gyengittetett, hogy úgyszólván abból tényleg nem maradt fenn semmi. (TJgy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbalóldálon.J Ezzel a t. kormány lemondott a maga részéről, de nem foszthatta meg ettől az országot — ezt hangsúlyozni kívánom — annak a garancziának érvényesítésétől is, a mely az 1899-diki törvény utolsó szakaszában foglaltatik, a mely szerint a 4. §-ban foglalt tételek bármelyikének mellőzése, — tehát ez is — ha az uj vámtarifát terminusig nem sikerül létesíteni, a viszonosság megszegésének joghatályával bír és az országot az 1899: XXX. t.-czikkben elvállalt erkölcsi kötelezettség alól teljesen felmenti. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső' baloldalon.) Ez eljárásával a t. kormány erről a garancziáról is — a mennyire tehette — lemondott és már most igazán a kormánynak eljárása és kezelése folytán abból az 1899. évi XXX-ik törvényczikkböl minden elpárolgott, — a menynyire azt a kormány elpárologtathatta — a mi az országra nézve erősség és garanczia volt és egyedül csak az maradt meg, a mi az ország részéről konczesszió volt, vagyis az egész akcziőnak álarcza mögül élénkbe néz a mindenáron való vámközösség fentartásának szándéka. (Ugy van! Uyy van! Elénk helyeslés és taps a balés a szélsobaloldalon. Zaj.) Polónyi Géza: Szomorú dolog ez! Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Rákosi Viktor: Tessék siri csendet kérni! Gr. Apponyi Albert: T. ház! Annak a vitának, mely az 1899:

XXX. t.-cz. megalkotását megelőzte, eszembe jut az az epizódjába melyben magam is némi szerepet játszottam. Én akkor felszólaltam ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásánál, pártoltam a törvényjavaslatot és kiemeltem azt, hogy habár az akkori kormány is, a Széli-kormány is, a vámterületi közösségnek hive volt, mégis az 1899-iki törvényben lerakta mindazokat a biztosítékokat, illetőleg fokozta azokat, a melyek az országra nézve lehetővé teszik, hogy az önálló vámterületre átmenjen, ha az országnak az a meggyőződése. És midőn én ezt kifejtettem, a függetlenségi párt soraiból Polczner Jenő t, képviselőtársam közbeszólt, hogy megcsinálta ezt már Deák is. Erre én ezt válaszoltam: » Megcsinálta Deák, a mint már bátor voltam kimutatni, de a mit abból az alapból, a mit Deák lerakott, az idők megrongáltak, azt a jelenlegi kormány — a Széli-kormány — akcziója helyreállította és a mi biztosíték abból hiányzott, ezzel azt ez alkalommal hozzáadta.* Megint közbeszólt Polczner Jenő, hogy ez is meg lesz rongálva. Erre én ezt válaszoltam: »Meg lesz-e rongálva, a mint az én t. képviselőtársam mondja, azt én nem tudom; csak ismételhetem azt, hogy a jelenlegi kormánynyal szemben ezt a feltevést kifejezni a történtek után legalább is elfogultság és igazságtalanság; leendő kormányunk eljárásával szemben pedig mindegyikünk fogja tudni kötelességét és eljárását saját meggyőződése szerint irányítani. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Nagy zaj és közbekiáltások a szélsobaloldalon.) Elnök: Olay Lajos képviselő urat kérem, ne zavarja a tanácskozás rendjét. (Közbekiáltások a bal- és a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Másodszor is kérem kérem Olay képviselő urat, méltóztassék csendbea lenni. Hentaller Lajos: Senki többet, harmadszor ! (Elénk derültség a szélsobaloldalon.) Gr Apponyi Albert: Én, a ki az 1899: XXX. t.-cz. megalkotásánál, a mennyire gyenge erőmből telt, segédkeztem, a törvényjavaslat mellett itt a házban felszólaltam, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsobaloldalon.) de a törvényjavaslat mellett a maga összeségóben, összes garancziái mellett .. . Krasznay Ferencz: Ugy, a mint van! Gr. Apponyi Albert: ... én, a kivel szemben a függetlenségi pártnak egy tagja — sajnos, helyes előrelátással — közbeszólókig mondta, hogy ezt is megrongálják; én. ki erre azt feleltem, hogy ha a megrongálás eshetősége bekövetkezik, mindenki tudni fogja a maga meggyőződése szerint való kötelességét, én most kétszeres kötelességet érzek arra, (Helyeslés a szélsobaloldalon.) hogy e megrongálási kísérlettel szemben teljes erőmet kifejtsem, és azért e javaslatot a limine elutasítom, és hozzájárulok Krasznay Ferencz t. képviselőtársam javaslatához. (Hoszszanta'itó, többször megújuló zajos éljenzés és taps a bal- és a szélsobaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. (Megújuló zajos taps és éljenzés a bal- és a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! (Mozgás a szélsobaloldalon.) Nem szívesen vágok elébe azoknak a fejtegetéseknek, a melyekkel t. barátom, a kereskedelemügyi miniszter fog a vitában falhozottakra reflektálni; de előttem szólott t. barátom előadásának legnagyobb része annyira nemcsak politikai természetű volt, hanem annyira egyenesen az én eljárásom ellen indított — nagyon jogosult — támadás . . . (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök (többször csenget.): Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak a tárgyalások nyugodtságát zajongással zavarni. (Helyeslés. Halljuk! jobbról.) A tárgyalás másként nem lehetséges, (Nagy zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Méltóztassanak a házszabályokhoz alkalmazkodni, (Helyeslés. Halljuk! jobbról. Zajos közbekiáltások a bal- és a szélsobaloldalon.)