Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-493

70 4y5. országos ülés Í90k- október 15-én, szombaton. Hertelendy László jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az inditványkönyvben ujabb bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul vétetik. Hertelendy László jegyző: Jelentem továbbá, hogy az interpellácziós könyvbe Gabányi Miklós képviselő a következő interpellácziót jegyezte be: Szabadságharczos öreg honvédeink érdekében a miniszterelnök és honvédelmi miniszter urakhoz. Elnök: Miután csak egy interpelláczió van bejegyezve, javaslom, hogy az ülés végén háromnegyedkét órakor méltóztassék a ház az interpellácziók előterjesztésére áttérni. Ha nincs észrevétel, ezt határozatként kimondom. A napirend szerint következik az Olaszországgal való kereskedelmi és forgalmi viszonyainknak ideiglenes rendezése tárgyában a kereskedelemügyi miniszter törvényjavaslatának (írom. 666, 669) folytatólagos tárgyalása. Szólásra ki következik? Rákosi Viktor jegyző: Gróf Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem felszólalt képviselőtársaim példáját követve, én is ezzel a törvényjavaslattal először közgazdasági, azután közjogi szempontból óhajtok foglalkozni. E kettőt bizonyos kapcsolatba hozza az az elmélet, a mely az égető közgazdasági szükséggel és részben az elért közgazdasági eredményekkel akarja palástolni az el nem tagadható közjogi visszásságokat. Beszédem fonalán rá fogok arra térni, hogy az a közgazdasági szükségesség csakugyan fennállott-e és igazolhatja-e azokat a közjogi botlásokat, melyek elkövettettek. Most csak azt akarom vizsgálni, vájjon a közgazdasági előnyök tényleg oly nagyok-e, hogy azok lelkesítő hatása alatt magunkat amazokon túltehetjük, A közgazdasági közvélemény előtt az Olaszországgal kötendő és megújítandó szerződés kérdésének súlypontja az úgynevezett borklauzulában rejlik. Az az ideiglenes rendezés, melyet a kormány a saját felelőségére már 1903. év végén vitt keresztül, azt tartalmazza, hogy csak a már a megelőző évben, tudniillik 1903-ban szállításnak indított borok fogadhatók el a közös vámterületen egész 1904 január utolsó napjáig az előbb fennállott kedvezményes vámtétel mellett. Az illető törvényjavaslat miniszteri indokolása szerint egyenesen megmondatott, hogy: »a borforgalomra egyébként — tudniillik kivéve ezeket a már szállításnak indított mennyiségeket — 1904. évi január 1-től kezdve kölcsönösen a legnagyobb kedvezmény elve szerinti elbánás állapíttatott meg. E szerint tehát részünkről ezentúl az Olaszországból behozatalra kerülő borokra ép ugy, mint a többi államokból származó borokra nézve, a fennálló általános vámtarifa 20 aranyforintos vámja fog alkalmaztatni,« Tehát akkor, midőn a kormány ezt a törvényjavaslatot beadta, 1903, évi deczernber hó 3l-én — hogy ugy mondjam — már elért állapotnak tekintette az egész magyar közgazdaság és különösen az érdekelt ágai a közgazdaságnak, hogy nem tekintve azt a bormennyiséget, a mely már az 1903, évben útnak indíttatott és 1904. év január utolsó napjáig kedvezményes vám mellett lett behozva, a melynek ily módon való bebocsátása mellett csakugyan félreéri hetetlen méltányossági tekintetek szólottak, mondom, ezt nem tekintve, ennek a most folyó évnek kezdetétől fogva az általános 20 aranyforintos vámtétel fogja megvédeni borászatunkat. Ezzel a már megnyert állapottal szemben, a melyre a bortermelők berendezkedtek, a melynek alapján biztonságot véltek élvezni, határozott visszaesést tartalmaz ez a mostani ideiglenes rendezés, (Ugy van! Ugy van! a iái- és a. szélstibalólclalon.) a mely rendezés egy ujabb terminusra, tudniillik ennek az évnek majdnem egészen utolsó negyedére egy, bár az előbbinél magasabb, de az általános vámtételnél mégis jóval alacsonyabb, hat és fél aranyforintnyi vámtétel mellett engedi meg házasitási czélokra bizonyos mennyiségű borok behozatalát, még pedig a dolog természete szerint nemcsak Olaszországnak, (Ugy van! balfelöl,) hanem mindazoknak az államoknak, a melyekkel a legtöbb kedvezmény alapján szerződési viszonyban állunk, a mi egyszersmind a feleletet tartalmazza arra a vigasztalásra, melyet nagy csodálkozásomra a háznak egy különben általam igen tisztelt közgazdasági kapaczitása a termelőknek szolgáltatni akart, midőn azt mondta, hogy szárazföldön Olaszország ennyi idő alatt nem is lesz képes ennyi bort szállítani. De hát Olaszország és a velünk szerződésben álló összes államok igenis képesek lesznek ennyi mennyiséget szállítani. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Tudomásom is van arról, hogy a bortermelő országokban, Erancziaországban és Görögországban is, igen nagy mozgalom indult meg arra nézve, hogy ezt az időpontot, ezt a respiriumot kihasználják, hogy ezt a bormennyiséget hazánkra zúdítsák ez alatt a terminus alatt Ezzel szemben a közgazdasági bizottság és a kormány indokolása is megint azzal a vigasztalással él, hogy hiszen ez csak ideig-óráig tart, csak erre az esztendőre szól, azon túl pedig bizonyosan már csak a 20 arany forintos, illetőleg később esetleg szerződésekben megállapítandó, a legtöbb kedvezmény alapján kidomborodó vámtétel fogja megvédeni a mi borászatunkat. Először is kicsit bizalmatlan vagyok ezzel a vigasztalással szemben, (Helyeslés balfelöl.) miután azt már másodszor halljak; már egyszer hallottuk és a tények ennek most ellenemondottak. (Ugy van balfelöl) Hiszen a kormánynak előbb idézett nyilatkozata és indokolása szerint az ország már biztosítást nyert arra nézve, . hogy 1904. évtől kezdve a kedvezményes vám-