Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-492
52 492. országos ülés 1904 október 14-én, pénteken. Polónyi Géza: A végrehajtási rendelet előbb van kibocsátva, mint a törvény megalkotva! Resenberg Gyula előadó: A marsalai borra nézve, mert annak is nyújtatott némi kedvezmény, az eddigi vámtétel két és félszeresére emeltetett fel a vám. Én azt hiszem, hogy ez a megállapodás bortermelésünk érdekei, szempontjából mindenki eb'ítt, aki azt objektíve akarja megbírálni, teljesen kielégitő lesz, mert a l 1 ^ millió hektoliter évi termés mellett, a melylyel Ausztria és Magyarország ma rendelkelkezik, az a 450.000 métermázsa nagy árbefolyásoló hatással aligha fog birni . . . (Egy hang a szélsőbaloldalon: Dehogy nem!) Hiszen még az is figyelembe veendő, hogy ezen korlátozások mellett amúgy is kérdéses, vájjon ez a 450,000 métermázsa egyáltalán be fog-e jönni? De még más irányban is kellett kedvezményeket nyújtanunk, azonban ezek is ugy közgazdasági jelentőségük, mint pénzügyi vámhatásuk szempontjából egészen kis jelentőségűek. Ilyen a mandulának, mely eddig egy forint vámot fizetett, vámmentessé tétele, a mogyoró 1 frt 50 kr. vámjának 1 frtra, a faolaj vámjának 2 frt 40 krról 2 frtra leszállítása, a szénkéneggel kivont olajnak 80 kr. vám helyett vámmentessé tétele. A megállapodás még magában foglalja azt is, hogy megállapittattak azok a pontozatok, a melyek az esetleg végleg kötendő szerződés alapjául szolgálnak. Szükséges volt már csak gazdasági érdekeink szempontjából is ezeknek a megállapítása azért, mert azon nagy érdeknél fogva, a melyet épen az olasz érdekelt körök és az ottani közvélemény a borvámhoz fűz és azon nagy nyomásnál fogva, a melyet e tekintetben az ottani kormányra gyakorol, ennek a kedvezményes borvámnak a végleges szerződésbe való be nem foglalása teljesen biztositható csak ugy volt, hogy ha már most megállapittatnak azon pontozatok, a melyek alapul fognak szolgálni azon szerződés számára, a mely köttetni fog, ha a vámterület rendezésének kérdése hosszabb időre szóló szerződések kötését lehetővé teszi. Polónyi Géza: Hol van az a szerződés? Rosenberg Gyula előadó: Nincs szerződés! Pontozatok vannak megállapítva. Polónyi Géza: Hol vannak a pontozatok? Krasznay Ferencz: Szerződésnek nevezi a javaslat! (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) Rosenberg Gyula előadó: T. képviselőház ! Ha csak távolról is lehetett volna remélni, hogy a vita megmarad azon keretekben, a melyekből, hogy gazdasági kérdéseknél soha él ne térjen, mindannyiunk és az ország érdekében olyannyira kívánatos volna.., Polónyi Géza: Meg kell tartani a törvényt! Rosenberg Gyula előadó: . . . t. i. a gazdasági érdek szempontjából való megbirálás keretében : akkor én á közjogi vonatkozásokat erről a helyről egy szóval sem érinteném. De miután nemcsak minden jel arra vall, hanem az itt eddig lefolyt jelenetek is egészen kézzelfogható bizonyítékát képezték annak, hogy itt a kérdésnek nem kizárólag gazdasági szempontból való elbírálása fog a vita keretéül szolgálni, hanem azon vonatkozások is, a melyekben ez az ügy az 1899 : XXX, t.-cz. 4. §-ával áll — és miután ezzel a kérdéssel a bizottság maga is már két ízben foglalkozott, engedje meg a t. ház, hogy — a mint már előbb Polónyi igen t. képviselő urnak meg is ígértem — erre a kérdésre én is kiterjeszkedjem. (Halljuk! Halljuk') T. képviselőház! Az 1899: XXX. t.-cz. 4-ik paragrafusa . . . Madarász József: Szakasza! Rosenberg Gyula előadó: . . . negyedik szakasza •— én ma már csupa szókorrekturának vagyok kitéve, t. bizottság . . . (Derültség a baloldalon.) Krasznay Ferencz: Csupa halmazat. (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek! Rosenberg Gyula előadó: . . . három fontos dispoziciót tartalmaz. Egyik az, — és hogy kijavításoknak kitéve ne legyek, szószerint fogom idézni — hogy (olvassa): »a mennyiben 1903-ig az 1867 : XII. t.-cz. 61. §-a értelmében vám- és kereskedelmi szövetség nem jön létre: a nemzetközi kereskedelmi szerződések hosszabb időre, mint a jelen törvény hatályának tartamára, vagyis az 1907-en túl terjedő időtartamra nem köthetők.* Ennek a dispozicziónak indoka — s ezt is szószerint fogom idézni az indokolásból — a következő volt (olvassa): ». . . hogy a nemzetközi kereskedelmi szerződések és az Ausztriával való gazdasági viszonyaink rendezésének lejárta egy időre essék, és ily módon nyitva tartassák az útja annak, hogy az uj rendezés érvényének lejártával a törvényhozás ugy az Ausztriával, mint a külföldi államokkal való kereskedelmi viszonyaink rendezése tekintetében teljesen szabadon határozhasson.« A másik fontos dispozicziója ennek a törvénynek az volt, hogy biztosíttatott a jog, hogy a lejárattal nem bíró szerződések saját kívánságunkra bármikor felmondhatok és ezáltal szabad kezet nyerünk az iránt, hogy ezen szerződések megújításánál a viszonyoknak megfelelőleg a mi érdekeink jobban kielégítést nyernek. A harmadik érdek, a mely az 1899: XXX. törvényczikk 4. §-a által biztositatott, az volt, hogy gondoskodás történjék arról, hogy az eddig érvényben lévő, érdekeinknek teljesen meg nem felelő autonóm vámtarifa uj autonóm vámtarifával helyettesittesék. E czél elérésére a törvény azt az intézkedést vette fel, hogy addig, a mig ez az uj autonóm vámtarifa létre nem jön, külföldi államokkal kereskedelmi szerződések tekintetében tárgyalások meg nem indíthatók.
