Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-508

508. országos ülés 1904- november 5-én, szombaton. 413 van! a bal- és a szélsöbalóldalon.) vagy bármiképen irányítani. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Olay Lajos: Császári parancsra történik! Császári biztos! Kossuth Ferencz: És vájjon miképen keletkezett, t. ház, a mostan érvényben lévő házszabály? Mindnyájan tudjuk, hogy egy pártközi konferencziának volt az eredménye, egy olyan konferencziának, a hol nem volt majorizálás, hanem békés egyetértés. Az ellenzék különböző pártjai beleegyeztek akkor elsősorban abba, hogy azon védőfegyvereknek, a melyeket ebben a házban használni lehet arra, hogy a nemzet jogait megvédjük és a nemzet jogainak érvényesítését követeljük, ezen fegyvereknek csak egy részét kívánták akkor lefoglalni és összetörni; az akkori ellenzéki pártok nézete ezerint maradt azonban még a házszabályok rendelkezéseiben elégséges fegyver arra, hogy a nemzeti ellenállást bármikor szervezni és keresztülvinni lehessen. (TJgy van! balfelöl.) Akkor továbbá egy békés, hasznos, alkotásaiban dús és igazságos kormányzásnak néztünk elébe, legalább ezt remélte az ország. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Most pedig, t. ház, tudjuk azt, hogy az ország feje felett egy erősnek hirdetett kéz tart függve egy Damokleskardot és ki van téve az ország annak, hogy nagyfokú követelésekkel fognak előlépni (TJgy van! balfelöl.) olyan helyről, a hol nem szokták megkérdezni azt, hogy mit akar a magyar többség. (Igaz! TJgy v%n! bálfelöl,) Olay Lajos : És még jön a golyó és akasztófa! (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Kossuth Ferencz: Most továbbá mint megtorlás hozatik fel a házszabály szigorítása. Megtorlás, miért? Azért, mert az országgyűlésnek, a képviselőháznak egy része igyekezett megvédeni az országot elsősorban a katonai hatalom túlkapása ellen. (TJgy van! balfelöl.) Még pedig olyan téren, a melyen ez a túlkapás még az elkerülhetetlen szükség által sem volt igazolva, a mit az bizonyít legjobban, hogy az ujonczlótszámemelési javaslatot elejtette maga a kormány. És mint megtorlást akarják alkalmazni most a házszabályszigoritást azért is, mert később egy nagy nemzeti szenvedély által vezettetve, a ház egy része erős obstrukcziót folytatott Magyarországnak egy elévülhetetlen jogáért, a magyar nyelv jogáért. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Nessi Pál: Ezért akarnak büntetni! (Zaj.) Kossuth Ferencz: Meglehet, t. ház, hogy ezen obstrukczió, mely egy szent czélért folyt, tovább tartott, mint a hogy a helyzet akkor azt igazolhatta volna, a miképen ezt én abban az időben voltam is bátor kifejezni a ház előtt, akkor, a mikor az adott viszonyok között czélt érni nem lehetett . . . Ugron Gábor: Dehogy nem! Kossuth Ferencz: Hiszen ez vélemény dolga. De azért, t. ház, mégis lehetetlen el nem ismerni, hogy az akkori obstrukczió második része is nemes szenvedélyből fakadt. (TJgy van! TJgy van ! a bal- és a szélsöbalóldalon.) Pozsgay Miklós:, Ezt vonják kétségbe! B. Kaas Ivor: Ők is mondották, vallották, megszegték! (Derültség jobbról.) Polónyi Géza: Ezért el kell venni a szólásszabadságot, ugy-e? (Zaj a jobboldalon. Halljuh! Halljuk! a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Csak Kossuth Ferencz képviselő urat illeti a szó! Kossuth Ferencz: A házszabályokat szigorítani egy nemzeti szenvedély bármilyen hosszú kitöréseért, az én meggyőződésem szerint nem szabad és nem lehet. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon.) De, t. ház, az 1899-ben létrejött házszabályrevizió egy egyezkedésnek is volt az eredménye. Az akkori ellenzéki pártok — a mint már jeleztem, — a védekezési fegyverek egy részét lefoglalni azért hagyták, mert cserébe kapott az ország más hathatós védekezési eszközöket. így cserébe kapta a curiai bíráskodást, (TJgy van! hgy van! a baloldalon.) a melylyel — meggyőződésünk szerint — legalább az a jog lett megvédelmezve, hogy a többség ne bíráskodjék a saját ügyeiben, hanem egy olyan bíróság hozzon ítéletet a választások felett, a mely az ország tiszteletét megérdemli és bírja is. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Továbbá cserébe kapta akkor az ország az 1899: XXX. törvényczikk feltételeit, a mely feltételekben az ország — s igazán mondhatom, hogy az egész ország — nagy garancziákat látott. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbalóldalon,) Ezen garancziákat az említett törvényben az egész ország látta lefektetve és nemcsak a háznak ezen oldala, mert az akkori t. miniszterelnök ur is a bársonyszékből kijelentette, hogy nagy vívmányokat és jogvédelmi eszközöket szerzett meg az országnak az emiitett törvénynyel. Lengyel Zoltán: De azért nem jött megvédeni törvényét Széll Kálmán! Kossuth Ferencz: Megnyerte az ország az összeférhetlenségi törvény létrehozását is, tehát olyan vívmányokat kapott cserébe azért, hogy a védekezési fegyverek egy részét feladta, a mely vívmányok csakugyan megérték ezt az áldozatot, annál is inkább, mert — a mint egyébiránt a következések is megmutatták — az emiitett fegyverek egy részének lefoglalása a nemzeti érzelem megnyilatkoztatásának s általában a nemzeti védelemnek lehetőségét ki nem zárta, az ehhez szükséges fegyvereket egészen ki nem vonta az ország kezéből. (TJgy van! TJgy van! a baloldalon.) De, t. ház, mindettől eltekintve, az a párt, a melyhez én tartozom, abba nem képes beleegyezni, hogy az országnak védekezési jogát ugy lehessen megtörni, hogy a mikor az ország legszentebb jogait is támadás érhetné, az ellen