Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-507

390 507. országos ülés Í90t fát, a mely önként hullatja gyümölcsét, minek nyitott ajtókat döngetni. Mert ha azon vidékek játnak elsősorban szabályozás alá, a melyek 1903-ban és 1904-ben rá alatt állottak, akkor a Répcze vidéke, a melynek szabályozását elsősorban kérelmeztem, okvetlenül benne lesz, mert az a vidék nemcsak 1903-ban és 1904-ben állt vizben, hanem annak hat községe ma is nyakig úszik az árban. A második és harmadik pontra vonatkozólag azonban a t. miniszter ur nem volt szives nekem válaszolni. Mondtam már a múltkor, hogy a Répcze vidékét egy évben nyolczszor is elárasztja a viz és a mi pénzt még meghagy az ár a szegény birtokosok zsebében, azt elveszi a Répcze-töltés javításának költsége, a melyet nem a társulat fedez. Erre nézve kérdem a t. miniszter urat, hogy lesz-e szives ugyanazt az eljárást folytatni, a melyet elődei folytattak, a kik a társulatot rákényszeritették, hogy a Lajta és Marczal vizei megrongált töltéseinek javítási költségeit viselje? Ezt kérelmeztük már deputáczióban is, a házban is. de a t. miniszter ur nem volt szives engem ez ügyben feleletre méltatni. A harmadik pontra vonatkozólag, hogy tudniillik a Család-patak északi ágát meg fogja-e nyittatni, szintén nem kaptam a miniszter úrtól választ. Azt kérelmezték ugyanis Himód és Hövej községek lakosai, a kiket folyton elönt ez a patak, hogy annak északi medrét, melyen a legtöbb folynék le, de a melyet a bérlő megszüntetett, azonnal megnyissák. Én nem hiszem, t. ház, hogy csak a t. szabadelvű párt privilégiuma, hogy kérését teljesítsék, de ha egy ellenzéki képviselő szólal fel és kér valamit, legyen az akármilyen fontos, sürgős, közérdekű, jogos és méltányos dolog, mind hasztalan, mert nem hallgatják meg kérését. Nem akarom ezt feltételezni, és ép azért nagyon kérem a t. miniizter urat, nyugtasson meg válaszával, és akkor én határozati javaslatomnak ezt a két pontját is szívesen visszavonom, míg ellenkező esetben ajánlanom kellene határozati javaslatomat a t. háznak szives elfogadásra. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: A földmivelésügyi miniszter ur kíván szólni. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: (Halljuk l Halljuk!) Mindenekelőtt méltóztassék nekem megengedni, hogy a leghatározottabban tiltakozzam t. képviselőtársamnak azon kijelentése ellen, hogy bármit hozzon is fel bármilyen ellenzéki képviselő, az meghallgatásra nem talál. Közgazdasági politikámat illetőleg kizártnak tartok minden olyan dolgot, a mely akár ellenzéki, akár kormánypárti érdek jellegét viselné magán. (Helyeslés.) Nem volt a múltban sem, de nem lesz t. képviselőtársamnak a jövőben sem oka arra, hogy akár nekem, akár a vezetésem alatt álló kormányzati ágnak e tekintetben bármit is szemünkre lobbanthasson. november 4-én, pénteken. Molnár János: Nem azt mondtam! Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Bocsánatot kérek, t. képviseló'társam azt mondta, hogy bármit hozzon is fel egy ellenzéki képviselő, az meghallgatásra nem talál. Molnár János: Azt mondtam, hogy nem akarom elhinni. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Ha nem akarja elhinni t. képviselőtársam, akkor legyen egészen nyugodt, nem lesz a jövőben sem. (Egy hang balfeJM: Jelenleg!) Sem a jelenben, sem a jövőben. Én már általánosabb és határozottabb kijelentést nem tehetek. A mi a politikát illeti, már a múltkor is volt szerencsém mondani, hogy a kormány ezzel a kérdéssel semmiféle politikát űzni nem akar. Én nem mondottam, hogy Molnár János t. képviselőtársam ebből politikát csinál, de a látszat az, hogy ilyen közgazdasági dolgot, a mely imminens sürgősségű, a melyet indokolni volt szerencsém két irányban, hogy t. i. egyrészt munkát adhassunk négy vármegyének, másrészt megmenthessük az illető megyéket a jövő tavaszi áradástól, nem tudunk keresztülvinni; ez a látszat semmi esetre sem szól a mellett, hogy t. képviselőtársaim egynémelyike ezt a kérdést nem kívánja politikai czélból kihasználni. (Zaj a baloldalon. Halljuk! jobbról.) Kubik Béla: A miniszterelnök ur indítványa zavarja a kérdést! (Mozgás jobbfelöl.) Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Már negyedik napja tanácskozunk ezen kérdés felett, akkor pedig a miniszterelnök ur indítványa egyáltalában nem volt itt, (Zaj a baloldalon. Halljuk! jobbról,) A mi pedig t. képviselőtársamnak azt a megjegyzését illeti, hogy ugy látszik, a központból a korteskedési politika átterjedt a perifériákra, erre azt válaszolom, hogy politikában lehet, de közgazdasági kérdésben erre sem tőlem, sem tudtommal a vezetésem alatt álló kormányzati ágnak egyetlen közegétől sem főispán, sem alispán ily irányban impulzust nem kapott. (Helyeslés jobbfelöl-) Most még t. képviselőtársamnak tévedését kell rektifikálnom; és pedig azt, hogy a KisDuna-ág töltéseinek átvétalére a kormány kényszeritette a társulatot, a Marczal-töltésre azonban nem. Ebben tévedni méltóztatik. Molnár János: Czitáltam. Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Bármit czitáljon is t. képviselőtársam, tény az, hogy a kormány nem kényszeritette a társulatot. (Ellenmondás balfelöl.) Bocsánatot kérek, nem méltóztatik mutatni olyan miniszteri rendeletet, a mely a társulatra kényszeritette volna a töltés átvételét. A társulat utasíttatott, hogy a másik társulattal ezt a kérdést amicaliter letárgyalja, a tárgyalást mindkét társulat elfogadta. Engedelmet kérek, ha mindkét társulat jóakaratulag belemegy a tárgyalásba, ezt kényszernek mondani lehetetlenség. Ez tévedés.