Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-506

506. országos ülés 1904 november 3-án, csütörtökön. 381 mint a függetlenségi pártnak elnöke, (Helyeslés balfelöl.) mert a függetlenségi párt a militárizmusnak esküdt ellensége. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A függetlenségi párt meg van arról győződve, hogy a militarizmus a nemzetek alkotó erejének, a népek véres verejtékének igen nagy részét köti le, s a népek sok szenvedését idézi elő: csak magához, elveihez marad hű tehát a függetlenségi párt, ha megragad minden olyan alkalmat, a mely a nemzetközi békét előidézheti és igy a militarizmus túltengésének korlátozására vezethet. Ilyen alkalom az, melyet Adec államtitkár békeakcziója teremt. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) T. ház !_A távol Keleten oly vérontásnak, oly fokú mészárlásnak vagyunk szemtanúi, hogy lehetetlen, hogy ez szomorúsággal ne töltse el minden emberbarátnak a szivét. Azt nem merném mondani, hogy a keleti mészárlásra ráillenék Horatiusnak az a mondása: »Quidquid delirant reges, plectuntur Achivi.« Mert jól tudom azt, hogy e háborúban a népszenvedélynek is van része, nemcsak a delirant reges-nek. Mindnyájan emlékszünk arra, hogy midőn Japán Kínával háborút viselt és a háború Japánra nézve győzelemmel végződött, az európai hatalmak nem engedték meg Japánnak azt, hogy Kina bármely részét, mint meghódított tartományt magához csatolja. Sőt azt sem engedték meg Japánnak, a ki győztes volt, még pedig nagy áldozatok árán, hogy Kina valamely jelentékenyebb kikötőjét magának tartsa meg, mert ezzel állítólag a Sárga-tengeren ^megbontatott volna a nemzetközi egyensúly. Ámde mi történt? Az, hogy az, a mi a győztes Japánnak egy véres és költséges háború árán sem engedtetett meg, azt megengedték Oroszországnak háború nélkül és Oroszország megszabhatta Mandzsúriát és bérbe vehette hosszú időre PortArthurt minden nemzetközi tiltakozás nélkül. Megtörtént tehát az, hogy Oroszország, a mely Kínával nem is viselt háborút, egy tartományt és egy fontos kikötőt nyert, a mely fontos kikötőt annak idején Japán vérrel, nagy erőfeszítéssel hódított meg és még sem tarthatott meg. Ez oly mérvű igazságtalanság volt, hogy teljes lehetetlen az, hogy ezen igazságtalanság érzete ne költött légyen felháborodást a japán népnek szivében. (Ugy van! balfelöl.) Mert azt már látjuk, hogy a polgárosodás behatolt Japánba, fel kell tehát tételeznünk azt, hogy Japánban is megvan az a közérzület, a mely minden polgárosodott nemzetben meg szokott lenni, hogy a mikor vele égbekiáltó igazságtalanság történik, a nemzet zöme, s maga a nép felháborodik. (Ugy van! a baloldalon.) Ez magyarázza azt, hogy miért küzdenek olyan elszántsággal és lelkesedéssel a japánok a most folyó nagy hadjáratban. E mellett nagy közgazdasági érdek is fűződik Japán részéről a mostani háborúhoz, mert arról van szó, hogy a Sárga-tengeren melyik hatalomé legyen a fenhatóság ós arról, hogy Kínának óriási területére melyik hatalom szerezze meg a legnagyobb befolyást, olyan értelemben, hogy ezen óriási terület, mint fogyasztó terület, kinek álljon elsősorban rendelkezésére. Ennyit Japán érdekeiről; de Oroszországnak is van egy bizonyos érdeke a nagy harczban, még pedig az, hogy szabad tengeri összeköttetést nyerjen a világgal, olyant, a mely ne legyen elzárva a világ többi részétől a korai jegek, vagy oly szorosok által, a melyek más hatalmak kezében vannak. De ez az érdek oly magas röptű, hogy ezt az orosz nép, az ő műveltrégi fokát tekintve, valószínűleg nem érzi át; felállíthatom tehát azt a tételt, hogy az orosz nép részéről semmi lelkesedésről sincsen szó; az orosz nép egyszerűen odahurczoltatik a mészárlási térre, a hol ezren és tízezren vesztik életüket. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) T. ház! Az orosz-japán háború nagy tanulságokkal van tele. (Halljuk! Hall juh!) Én mindig félelmesnek tartottam az orosz hatalmat. Madarász József: Ránk nézve gonosz! Kossuth Ferencz: Félelmetesnek kivált szegény hazámra nézve. Emlékszem rá, mi történt 1849-ben és tudom, mi lenne Magyarország, az én édes hazám, _ ha az orosz 1849-ben nem lépett volua közbe. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) De azt is tudom, hogy ez a közbelépés nem az orosz népnek volt az elhatározása, hanem az orosz önkénynek, azon czári önkénynek, a mely később a krimi háború után a következő szavakkal jellemezte önmagát. Mikor a czár Varsóban Sobieszky szobra előtt állt, rámutatott a nagy lengyel király szobrára és azt mondotta: Imbecile numero I. és azután magára mutatva: Imbecile numero II. Ez azt jelenti: itt állt az első hülye, az t. i., ki a Habsburg-házat megmentette — és itt áll a második hülye, az tudniillik, ki ugyanezt tette. Igenis, én mindig veäzélyesnek tartottam az orosz hatalmat, de még veszélyesebbnek tartom a mostani háború tapasztalatai után. Nem tekintem azt véletlennek, hogy 150 év lefolyása alatt oly különböző körülmények között megvívott csatáknál, — csak hármat említek: a zorndorfi, a borodini és most a liaojangi — ugyanazokat a tanúságokat nyújtja az orosz vitézség az emberiségnek, t. i. azt, hogy az orosz katona ugy áll meg a csatatéren, mint a hogy őt épen a zorndorfi csatára vonatkozólag jellemezte egy híres angol iró, Carlyle, a ki azt mondotta, hogy ugy áll meg a katona, mintha agyaggal telt zsák lenne, a melybe ha belőnek is, nem esik el. A zorndorfi csata három napig tartott és a harmadik nap után az orosz tábornok, Fermor, teljes rendben vonult vissza és ismét csatakészen állott a legnagyobb Hohenzollernnek győzhetetlennek vélt seregei ellen. Ugyanezt látjuk Liaojangnál is, a hol az orosz hadsereg, bár véres vereséget szenvedett, mégis képes volt ezen