Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-491

32 'i'Jl. országos ülés 190í Jól tudjuk azt, hogy hazánkban az alkotmányosság nélkül való életet, a milyen Bach és Schmerling alatt volt, a mely nem volt teljes alkotmányosság, Deák Ferencz és az 1867-iki kiegyezést megalkotók visszautasították. Pedig az alkotmányosság volt; akkor a költségvetést megszavazta az osztrák parlament, az osztrák parlament működött minden erejével és hatásával, elvégezte a maga munkáját hiány és hiba nélkül, s mégis azt mondja az 1867: XII. t,-czikk, hogy teljes alkotmányosság kell és nem olyan, mint a milyen akkor volt. Mit teszen ez a szó ? Azt teszi, hogy olyan alkotmányosság legyen, a melyben a parlamenti elvek érvényesülnek, a népképviselet pedig áthatja a törvényhozásnak intézményét. Az osztrák népképviseleti)ek kifejezése kell, hogy legyen az osztrák országgyűlés, mert csak akkor érintkezhetik a magyar országgyűlésben szervezett magyar nemzet az osztrák országgyűlésben szervezett osztrák nemzettel ugy, mint két egyenjogú fél. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Ha az osztrák nemzetnek az országgyűlésben való szervezetét, ennek jogait ál utakon és furfangos kormányzási tényekkel kijátszszák, meg semmisitik, félretolják, abból nem következhetik az, hogy a magyar országgyűlés az ily módon létrejött cselekedeteket törvényeseknek elismerje azért, mert egy kormány ideküldi, hanem joga van megvizsgálni azon cselekedeteknek, a menynyiben a mi velünk elintézendő ügyekről szólanak, törvényességét, és ha azokat nem találja törvényeseknek, nem találja a törvény és alkotmányosság szellemének teljesen megfeleló'knek, joga van megtagadni és visszautasitani. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én élek ezzel a joggal, s a quótakérdésben eló'nkbe terjesztett királyi döntésekre, mint olyanokra nézve, a melyek Ausztriában sem jöttek létre szabályosan, mi nálunk sem a törvény értelmében hozattak meg, mert mi nálunk az országgyűlés a quóta-döntésről szóló bizottsági jelentéseket sohasem tárgyalta, az osztrák országgyűlés sem tárgyalta, s igy konstatálható nem volt, hogy az osztrák és a magyar országgyűlés egyet nem értenek, tehát nem következett be az egyet nem értésnek konstatálása, s igy nem következett be ő Felségének a magyar királynak és nem következett be az osztrák császárnak döntési joga, — kijelentem, hogy miután ez törvénytelen cselekedet, mely az alkotmány intézkedésének kijátszásával jött létre: én ahhoz hozzá nem járulok, hanem megbélyegzem. (Helyeslés és éljenzés a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs előjegyezve. Kivan még valaki szólni? (Nem!) Ha senki nem kivan, a vitát bezárom. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A most napirenden levő, illetőleg ehhez hasonló természetű kérdés, már ismételten foglalkoztatta volt a házat, miután, fájdalom, már több év óta olyanok az osztrák október 12-én, szerdán. viszonyok, hogy a quóta meghatározásánál az 1867 : XII. t.-cz. 21. §-ában előirt kivételes intézkedésre volt szükség. Ha valaki, én bizonyára sajnálom ezt a kényszerhelyzetet, mert magam is azt tartom, hogy lehetőleg kerülni kellene azt, hogy ő Felsége személyes ténye döntsön, (Felkiáltások balfelöl: Törvénytelen!) különösen olyan kérdésben, a mely az ő jogara alatt álló két állam népességének anyagi érdekét quasi szembeállítja egymással. De mindhiába, a mi elhatározásunkon teljesen kivül álló viszonyok megteremtik ezt a kényszerhelyzetet és ebben a kényszerhelyzetben más feladat ránk nem káramolhatik, mint hogy eljárjunk az 1867 : XII. t.-cz. 21. §-a szerint. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) Eitner Zsigmond: A törvényt megtartjuk és megtartatjuk! Gr. Tisza István miniszterelnök: A törvényt meg is tartja, meg is tartatja, de kényszerhelyzet van, á mint jeleztem, annyiban, hogy igenis a korona személyes aktusa, személyes ténye kell, hogy törvényeink értelmében törvényes alapon interveniáljon. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget). Ezt pedig igenis kényszerhelyzetnek és nagyon szomorú kényszerhelyzetnek kell hogy tekintse minden valóban alkotmányos érzületű ember. Rakovszky István t. képviselőtársam igen helyesen mondta, hogy ha bármely okból nem jön létre a két törvényhozás közt a megegyezés, kell, hogy ő Felsége döntése alá bocsáttassék a kérdés, tehát nemcsak azért, mert ellenkező tartalmú határozatok jönnek létre, hanem azért is, mert a megegyezés egyáltalán létre nem jön azért, mert határozat sem jön létre. (Elénk ellemnondások a szélsobaloldalon. Felkiáltások a bal- és a szélsobaloldalon : Meg sem kísérlettek! Halljuk! Halljuk! jobbról. Elnök csenget). Ez a törvény 21. §-ával abszolúte nem ellenkezik; ellenkezőleg, a 21. §. egész általánosságban azt mondja — nem azt, hogy ha ellenkező határozat jön létre, hanem azt, hogy ha megegyezés nem jön létre. (Zajos felkiáltások a szélsobaloldalon: Tárgyalás folytán! Megkísértették ? Halljuk! Halljuk! jobbról. Elnök csenget). Már most, t. ház, arról az esetről kívánok főleg nyilatkozni, a melynél a felelőség az én csekély személyemre háramlik. Mi volt a helyzet az idén júniusban ? Beterjesztetett a quőtajavaslat. A magyar képviselőház tárgyalhatta volna, nem kétlem, hogy el is fogadta volna a javaslatot, de kétszer-kettő négy bizonysággal tudtuk az osztrák parlamenti élet teljes fenakadásánál fogva, hogy ott megfelelő törvényhozási határozat létre nem jöhet. Már most kérdem t, képviselőtársaimat: helyesen jártunk volna-e el a magyar nemzet érdekében, ha a magyar nemzet törvényhozása hozzászegezte volna magát egy határozattal a quóta felemeleséhez, mig Ausztriában megfelelő kötelezett-