Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-506

506. országos ülés l'JO'i november 3-án, csütörtökön. 373 érdekelteknek nyilatkozatai. Hiszen az Ikva- és a Rábcza-érdekeltség nem ment volna bele a Rábaszabályozásba, ha nem lett volna biztosítva arról, hogy egyszersmind az ő árterületüket is mentesitik a víztől, s csak azért mentek bele és terheltettek meg a 6,600.000 forintos köl­esönből, mert nekik valami hasznuk van abban az esetben, hogy ha ezen mellékfolyókat és bel­vizeket lecsapolják. De ez mindeddig nem tör­tént meg. Hogyan jutnak tehát ők ahhoz, hogy ezen 6,600.000 forint után és az 1893-ban újból felvett kölcsön után járd annuitást fizessék, ha belvizeiket eddig nem csapolták le, ha ők nem biztosíttattak ? Az a gazdálkodás, a mely ott. . . (Folyto­nos zaj a jobboldalon. Halljuk! Ralijuk! bal­felöl. Az elnök csenget.) ... a mely ott folyt, valóban szabadelvű gazdálkodás volt, mert oly botrányosan vitetett keresztül, mint az más tár­sulatnál, azt hiszem, még nem történt. A föld­munkálatok, a melyek 24,000.000 köbméterre terjedtek, 30 százalékkal olcsóbban végeztettek, mint a mennyire preliminálva volt, s mindannak daczára, hogy ezeket a munkálatokat 30 szá­zalékkal olcsóbban végezték, mégis körülbelül 2,000.000 forintnyi többkiadás történt, a mely­ből leszámítva ezen megtakarítást, marad még mindig az 1885 : XV. t.-cz. értelmében felvett olcsó kölcsönnel szemben féi millió forintnyi, vagyii egy millió koronányi deficzit. Hogyan történhetett ez ? Egyszerűen ugy, hogy kinevez­tek egy kormánybiztost, a ki önhatalmúlag, a törvényt szem előtt nem tartva, ott munkálato­kat, műveleteket végeztetett, azokat a munká­latokat pedig, a melyeknek végeztetésére a tör­vény értelmében kötelezne lett volna, nem vé­geztette és ez által, hogy oly munkálatok végez­tettek, a melyek a törvényben provideálva nem voltak, jutott a legnagyobb válságba a Rába­szabályozó-társulat. Ennek bizonyítására szolgált az a rész, a melyet az imént felolvastam; de bizonyítja ezt az is, hogy az érdekeltség beadványokban min­dig ellene foglalt állást. A Hanság-csatorna, a mint most kitűnt, Wekerle Sándor nagy miniszter­elnökünk által lett a szakminiszterekkel szemben keresztülerőszakolva. Itt van a Fertő-érdekelt­ségnek egy beadványa, aláírva: gr. Esterházy zárgondnoksága, herczeg Esterházy kapuvári jószágbérlete, a melyben a következőket mond­ják (olvassa): »A fentemiitett törvény által (Folytonos zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk ! balfelöl. Elnök többször csenget.) kontemplált munkálatok között a hansági csatorna Pomogy­tól a Rábczáig hat méter fenékszélességgel volt tervezve, mely a tisztelettel alulirt Hanság-tulaj­donosok által is teljesen megfelelőnek és csak­nem nagyon is szélesnek találtatott és csakis a Fertő-tó egyelőre nem szándékolt lecsapolása esetére helyezett Meiszner műszaki tanácsos ur nagyobb fenékszélességet kilátásba. Különféle körülmények és elő nem irányzott munkálatok akadályozták a Rábaszabályozás végrehajtására kiküldött királyi biztost abban, hogy az 1885. évi XV. t.-cz. által kontemplált munkálatokat a kilátásba vett hat év alatt a megállapított 7,026.000 forint költséggel elkészíthesse. Az 1892 ik évben csak a Nagy-Rába és Rábcza szabályozása és a Bárcza folyó végszakaszának rendezése és néhány belvízi csatornázási mun­kálat lett végrehajtva, mig a Hanság-csatorna kiásatása és a kisdunai töltések elkészítése függő­ben maradt.« Tehát a mire kötelezte a törvény, azt füg­gőben tartották, de a mire nem kötelezte őket a törvény, t. i. a Hanság kiszélesbitését, azt elkövették. (Tovább olvassa): »A Hanság-csatorna kiásatása — Pomogytól a már szabályozott Rábczáig — ismételve az 1893. évi XVII. t.-cz, által lett ugyan elrendelve, de nagy csodálko­zásunkra és kínos meglepetésünkre ezen t.-czikk első szakaszában azon határozott utasítással, hogy a Hanság-csatorna az eredetileg tervezett 6 méter helyett 15 méter fenékszélességgel ásat­tassék ki.« Hozzáteszem, hogy ez által a 3 méter mély­ség helyett 4 méter mélységre kellett a csator­nát kiásni, és a mint beszédem folyamán be fogom igazolni, ez igen sok kárral, sőt imminens veszélylyel is volt összekötve a Hanság érdekelt­ségre nézve, ugy hogy most azt a 250.000 K-át kénytelen a miniszter ur a törvényjavaslatba felvenni, a mely a Hanság-csatornába való viz­bocsátás czéljaira szükséges, ugyanazon Han­ságba, a melyről a vizet elvitték. (Tovább olvassa): »Mig tehát a Meiszner-féle terv egyik leglényegesebb része, t. i. a Répcze szabályozása függőben marad, addig ezen utóbbi törvény a Hanság-csatorna kiásatására nézve oly méreteket állapit meg, melyek legfeljebb az esetben volnának csak indokoltak, ha idővel talán a Fertő-tó csakugyan lecsapoltatnék.Noha nekünk, tisztelettel alulírottaknak, a Hanság­csatornának ezen nagy szélességben történő ki­ásatása teljesen érthetetlen volt és azt indokolt­nak épenséggel nem tekinthettük, mégis mint jó honpolgárok kénytelenek voltunk a törvény­nak ezen ránk nézve felette sérelmes intézkedése előtt meghajolni. Minél jobban előrehalad azon­ban ezen, Hanságunk jobb értékesítésére ren­delt csatornának elkészítése, annál inkább meg­erősbül bennünk azon meggyőződés, hogy ezen csatorna sokkal inkább birtokunk megrontására, mint annak javítására fog szolgálni, ha a magas kormány nem volna hajlandó nagyon is veszé­lyeztetett érdekeinket kellő időben kegyes védel­mére méltatni. A Pomogy és Rábcza közötti nagy terület ugyanis, melynek vizmentesitésére ezen Hanság­csatorna van hivatva, legnagyobb részt egy hatalmas turfarétegből áll, mely jobbára jó rétet szolgáltat, részint pedig mint erdő használtatik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom