Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-505

346 505. országos ülés Í90b október 29-én, szombaton. nek határozata ellen lehet appellálni, de kihez jön az appelláczió ? Ne n jön feltétlenül a miniszterhez, csak bizonyos feltételek alatt, hanem az alispánhoz, a kit pedig szakközegnek ebben a kérdésben el nem ismerhetek. És a miniszter urnak figyelmébe ajánlanék még egy dolgot. Igaz az, hogy a terhek, a melyeket ma a szabályozásnál érdekelteknek viselniök kell, nem fognak 1910-ik nagyobbodói, de, t. képviselőház, ennek a törvényjavaslatnak egy rendelkezése odairányul, hogy ezek a terhek, a melyeket a társulat különféle okokból nem egész magasságukban vetett ki, most teljes erejükben nyilvánuljanak. Erre nézve vagyok bátor kérdezni a t. miniszter urat, hogy lehetne-e valamit tenni az irányban, hogy az érdekeltek a jövő esztendőben nagyobb terheket ne legyenek kénytelenek viselni, mint viselnek ebben a perczben? Ez 1910 ig volna szem előtt tartandó. De ha a miniszter ur 1910-ig nem is vihetne keresztül, akkor méltóztassék legalább ezt addig megtenni, a mig az uj osztályozás megkezdődik. Ezeket, t. képviselőház, megjegyezvén, a törvényjavaslatot magát elfogadom, és még csak felhasználom az alkalmat arra, hogy már most protestáljak az ellen, hogy annak idején, mikor az uj klasszifikáczió, az uj beosztás megkezdődik, a Rábaszabályozó-társulat az általam megnevezett községekkel szemben megint oly módon akarjon eljárni, mint az első osztályozás alkalmával. (Helyeslés J Kovács Pál jegyző: Kubik Béla! Kubik Béla: T. képviselőház! Az előttem szólott t. képviselő ur beszédére néhány szóval kénytelen vagyok reflektálni. (Halljuk! Halljuk!) Az ő egész beszédének tenorja az, hogy mindazok az intézkedések, a melyeket magukban foglaltak a régi törvények, s a melyeknek alap ján a Rábaszabályozás egyáltalában keresztülvitetett, nem helyesek, nem üdvösek, s különösen azon vidék lakosságának érdekében nem valók. Azonban miután ő most mégis kormánypárti képviselő, ezt a javaslatot is örömmel üdvözli és elfogadja, tehát a káposzta és kecske helyes álláspontjára helyezkedik, (Igaz! Ugy van! a szélsőbal oldalon.) hogy a kecske is jóllakjék, a káposzta is megmaradjon, (Ugyvan! Ugy van! a szélsobalóldalon.) az ottani vidék és érdekeltek érdekeit képviselje, azonban jó kormánypárti képviselőnek is megmaradjon. (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) Én a magam részéről erre az álláspontra nem helyezkedhetem, bár, ha beleképzelem magam a Rábavidék lakosainak érdekei tekintetében az ő viszonyaik közé, akkor nekem is egy bizonyos örömet kellene éreznem a felett, hogy van nekünk egy miniszterünk, a ki a mi érdekeinkkel is foglalkozik, nem pedig mint a hogy a múltban

: a jelenlegi kormánynak a ténykedéseiből azt kellett, hogy lássuk, hogy a jelenlegi kormány csak a nemzeti érdekek megnyirbálásában serénykedik, (Igaz! Ugy van! a szélsobalóldalon.) és más egyéb országos dologgal aligalig törődik. Én tehát e tekintetben örömmel kellene, hogy üdvözöljem ezt a mostani törvényjavaslatot. Azonban az eló'adó ur sem vállal szavatosságot, felelőséget ennek a mostani tervnek műszaki elkészítésével szemben, ő csupán pénzügyi szempontból fogja fel a kérdést, és e tekintetben a maga részéről szívesen elment volna még messzebb is, mint a hogy ezen törvény kívánja és óhajtja. Tehát az összes érdekeltségnek ott az az érdeke, hogy mindazokat a mulasztásokat, mindazokat a hibákat, a melyeket a múlt törvényhozások rája oktrojáltak, — mint a hogy azt kimutatta az előadó ur is — most orvosolják. A miniszter ur 1903-ban egy értekezletet hivott össze, a melynek kifolyása ez a mostani törvényjavaslat. Szóval ujabban ismét olyan dolgokon akar a miniszter ur segíteni, a melyekre tulajdonképen az érdekeltség őt nem is kérte. Hanem, miután ő az értekezletet összehívta, a törvényhozás egy ujabb terhet fog róni arra az érdekeltségre ; ilyenformán mit tudjon az az érdekeltség csinálni, kénytelen a törvényhozásnak engedelmeskedni, illetve a törvény úgyis, rászabja ezen terheket. Óriási mulasztások történtek a tekintetben, hogy ezek az érdekeltek, ezek a megszabályozandó területek szenvedtek, mert tudomásom van arról, hogy a mostani törvény is egyes gátakat szándékozik magasítani, miután a tapasztalatok ezt igy kívánják. Hát ezekkel a gátakkal szemben, hogy álluak a múltban? A múltban szintén emeltettek gátak, a melyek ma már jóknak nem bizonyultak, de még azok a pénzek is, a melyek ezekre a gátemelésekre előirányoztattak, ugy kezeltettek, hogy azokból a pénzekből ki nem telhetett azoknak a gátaknak az emelése, mert hiszeD a feltétfüzetekben benne volt, hogy bizonyos homokmennyiséget szabad tartalmazni a gátnak; miután pedig ottan a helyi viszonyok olyanok voltak, hogy több homokot tartalmazott az ott lévő föld, ennek foljtárj máshonnan kellett a földet hozni és igy köbméterenkint 9 krajczárral többe került, minek következtében a preliminált összegből ki nem telt a munkálat. Tehát mi következett ? Az, hogy ujabb terhek rovattak ezen érdekeltség nyakába. Sőt az is megtörtént, t. ház, hogy az ujabb terheket is kifizették, de a munkálat mégsem végeztetett be. Most már egészen természetes dolog, hogy a mikor a munkálatoknak 80 százaléka készen van, akkor az érdekeltség szívesen látja és üdvözli azt az akcziót, a mely neki biztositani fogja még a hátralévő 20 százaléknak elkészítését is. (Ugy van! a baloldalon.) Azonban a költségekhez természetszerűleg hozzájárulni nem akar, mint a hogy azt az előadó ur is megmondta, hogy az érdekeltség meg nem szavazott soha semmit, hanem, miután a törvény rárótta a terhet, tehát természetszerűleg fizetni kénytelen volt. És innen