Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-490

4-90. országos ülés 1904 tatás mennyire szivén fekszik minden igaz magyar embernek. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloläalon.) Elnök: A miniszterelnök kivan szólni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! A mint ő Felségének azon legkegyelmesebb kézirata megjelent, a melylyel utasíttattam ezen, az egész nemzet közóliaját képező kérdés megoldására vonatkozó javaslataim megtételére, a közéletnek és a történelmi tudománynak kiváló férfiaiból hivtam fel egy magánjellegű tanácskozásra többeket, hogy ne egyedül egyéni nézeteim által vezettessem magamat,'de igyekezzem ennek a kérdésnek olyan megoldását létrehozni, a mely valóban méltó az ügyhöz, méltó azon nagy férfiak emlékéhez, a kiknek kint nyugvó hamvait be kívánjuk hozni, és mindenekfelett méltó azon magasztos elhatározáshoz is, a mely ő Felségének ezen kéziratát sugalta. Felvetettem ez alkalommal azt a kérdést is, hogy nem volna-e ezélszerü, ha az egész kérdés kezelése a törvényhozás által választott országos küldöttségre bizatnék, a mivel szemben — és hozzá kell tennem: egyéni nézetemnek is megfelelőleg — a jelenlévők, gondolom, egyértelműleg azon meggyőződésüknek adtak kifejezést, hogy domborodjék ki ezen egész lélekemelő eseménynél azon körülmény, hogy itt a korona ténye, a korona elhatározása az, a mely a nemzetnek ezt az örvendetes eseményt meghozta, hogy ennek folytán ő Felsége kormánya legyen az, a mely ezt az egész ügyet tovább intézze. Természetesen én meghajoltam ezen szempont előtt, de ugy, a hogy a kezdeményezésnél tettem, ezentúl is ki fogom kérni tanácsát azon kiváló férfiaknak, a kiket az r első értekezleten való résztvételre felkértem. (Általános helyeslés.) T. képviselőház! Az ügy ma még meglehetős kezdetleges stádiumban van; ezért csak főbb körvonalaiban számolhatok be arról, hogy miként tervezi a kormány ezen fejedelmi elhatározás végrehajtását. (Halljuk Halljuk!) 0 Felségének hozzájárulásából és parancsára nem állottunk meg II. Rákóczi Ferencz hamvai hazahozatalának kérdésénél, hanem egyúttal belevontuk intézkedésünk körébe mindazon, a régi kor küzdelmeiben résztvett nagy férfiak hamvai hazaszállításának kérdését is, a kiknek hamvai még idegenben nyugszanak, (Általános helyeslés.) és olyanformán gondoltuk az elhelyezést, hogy Rákóczi, körülvéve az ő tanácsadóitól és vezéreitől, a kassai dómbin nyerjen elhelyezést, (Helyeslés.) a hol azután magában a dómban egyúttal egy minden tekintetben méltó síremlék is állíttatnék fel; (Általános helyeslés.) Thököly hamvai pedig, az ő végrendeletében foglalt óhajának megfelelőleg, egy evangélikus templomban és pedig a késmárki evangélikus templomban nyernének elhelyezést. (Altalános helyeslés.) A hazahozatalt ugy kontempláljuk, hogy a hamvak hajón érkeznének az ország fővárooktóber 11-én. kedden. 19 sáig. G-ondolom, az ország határánál kellene már az első ünnepélyes aktusnak lefolyni, akkor, midőn a Dunán az ország határait átlépi a hajó; azután volna egy nagyszabású vallási és nemzeti tartalmú ünnepély az ország fővárosában és a harmadik ünnepély azután Kassán, illetőleg Késmárkon, a. hol a hamvak örök nyugalomra helyeztetnének. (Helyeslés). A mi az időpontot illeti, remélem, hogy sikerülni fog minden kérdést megoldani akként, hogy a jövő év tavaszán ezen lélekemelő ünnepély megtörténhessék. Egész határozottan nem nyilatkozhatom még, azért, mert — a mint méltóztatnak tudni, — az ügy diplomácziai tárgyalásokkal függ össze, a mely diplomácziai tárgyalások megindultak ugyan, a nyári hónapokban azonban az illetők távolléte és pl. azon lazarista rend főnőkének is távolléte folytán, a kinek igen nevezetes szerep jut ezen kérdés elintézésében és a ki teljes jóakarattal és teljes készséggel és odaadással hajlandó is közreműködni ebben a tekintetben, de, mondom, az ő távolléte folytán is épen a legfontosabb intézkedések még megbeszélhetők nem voltak. Nem kétlem azonban, hogy az ősz és a tél folyamán ezen előzetes kérdések rendezhetők lesznek és hogy a jövő év tavaszán ez az ünnepély akképen folyhatik le, hogy minden tekintetben méltó legyen a nemzet emelkedett hangulatához, méltó tárgyához és a Felség azon magasztos elhatározásához, a melylyel a nemzetnek ezt a nagy^römet meghozta. Ezeket kívántam elmondani. (Altalános helyeslés). Kossuth Ferencz: T. képviselőház! Köszönettel veszem tudomásul a t. miniszterelnök ur felvilágositásait és válaszait. Kubik Béla: Kötelessége, a mit tett! (Zaj a jobboldalon.) Kossuth Ferencz: Legyen szabad csak még néhány megjegyzést fűznöm előbbi nyilatkozatomhoz, még pedig az ügy érdekében. A miniszterelnök ur talán ép ugy, mint én, értesülve van arról, hogy a lazarista rend főnöke egy kívánságot fejezett ki, még pedig azt, hogy Magyarország járuljon hozzá az ő templomuk kijavításához. Nem nagyméretű templomról lévén szó, a költségek valószínűleg mérsékeltek lennének és minthogy ez az egyház őrizte meg hűségesen Rákóczi hamvait, azt hiszem, kegyeletes tény lenne, ha módot találnánk arra, hogy a rend főnöke óhajának a magyar állam eleget tegyen, a mivel a kegyeletes ügy gyorsabb lebonyolítása jelentékenyen elő lenne mozdítva. (Helyeslés a sz élsoba loldalon.) A másik megjegyzés, melyet szükségesnek tartok megtenni, bár meglehet, hogy ezzel ujat nem mondok, az, hogy számolni kell azzal, hogy a törökök nagy ellenszenvvel viseltetnek az ellen, hogy a halottak nyugvó helyét megbolygassák. Ezért azt tartom, hogy szükséges lenne e körülményt előre is figyelembe venni és diplomácziai utón közbenjárni, hogy a szultán jóváhagyása megszereztessék, mielőtt az exhumácziőhoz fog3*