Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-497
172 k-97. országos ülés 19Qk október 20-án } csütörtökön. t.-czikkre senkinek többé hivatkoznia nem szabad, (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) s annak alapján azért nem lehet eljárni, mert a viszonosság megsértésének egyik ténye az, hogy ha 1903-ig az uj autonóm tarifa és vámszövetség létre nem jön. Ez logikusan is igy áll. Nem lévén sem vámszövetség, sem autonóm tarifa, az 1878: XX. t.-ez. ip3o facto nem alkalmazható, mert az csak vámszövetség esetére szól. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) Nessi Pál: Ez csak világos! Polónyi Géza: 1903-on túlra pedig, ha nincs vámszövetség, ha nincs autonóm tarifa, mit rendel ez a törvény ? Rendeli, hogy fenmarad az országnak önálló rendelkezési joga s azért addig szerződésekbe bocsátkozni nem szabad, a mig az uj autonóm tarifa megalkotva nincs. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldálon.) Már most az 1899: XXX. t. czikk 1-ső § a 2. pontjának 2. bekezdése — helyesen mondta a miniszterelnök ur — ezen szerződések megkötésének módozatát állapit ja meg; ós pedig miként? Azt mondja a törvény, hogy (olvassa): ^Mindamellett, hogy ezen törvény által a magyar korona országai és ő Felsége többi királyságai és országai között fenforgó vám- és kereskedelmi viszonyok az 1907. év végéig terjedő időtartamra* — de mindig az előző szakaszban fentartott viszonosság feltételével — »az 1867: XII. t.-czikk 68. §-ában az országnak fentartott önálló rendelkezési jog alapján szabályoztatnak, az ezen idő alatt esetleg kötendő külföldi kereskedelmi szerződésekre nézve kimondatik, hogy azoknak a két állam nevében leendő megkötése az 1878. évi XX. t.-czikk III. czikkének első bekezdésében előirt módozat mellett eszközlendő.« Itt félreértés forog fenn Kossuth Ferencz t. barátom részéről is. Az első bekezdésre vonatkozó utalás ugyanis nem a felmondási jogra vonatkozik, hanem a megkötési módra. S mit jelent ez a szakasz? ezt tessék jól megérteni. Ez egy kontradistinkczió, a mely tartalmazza azt, hogy mindamellett, vagy jobban mondva: daczára annak, hogy Magyarország önálló rendelkezési jogát érvényesiti, megengedtetik, — ismételten mondom, a viszonosság feltételével — hogy a szerződések mégis azon módon keletkezzenek, mint a hogy azt az 1878: XX. t,-czikk előírja. Vagyis itt lemondott az ország az 1867 : XII. t.-czikk ben foglalt azon szánk czióról, hogy ha egyszer nincs vámszövetség, a nemzetnek önállólag kellene szerződnie, mert ehhez kétségtelenül joga van, nem pedig a külügyminisztérium utján Ausztria és Magyarország nevében. Azt mondtuk tehát, hogy daczára annak, hogy a törvény alapján önálló szerződéskötéshez volna jogunk, mégis ezen idő alatt, de mindig a viszonosság feltételével és fentartásával,'1907-ig köthetünk szerződést azon a módon, a mint az 1878: XX, t.-czikk előírja. Nézzük meg már most, t. ház, ezt az 1899. évi XXX. t.-czikket. Ez a törvény — a viszonosság feltétele mellett — sem a szerződéskötés módozatára, sem a felmondási jogra vonatkozólag uj rendelkezést egyáltalában nem tartalmaz, hanem mit tartalmaz? Egyetlenegy pontot, a 4. §ban foglalt azt a szankcziót, hogy a lejárattal nem biró kereskedelmi szerződések 1903 végéig felmondandók. Ezt tartalmazza ez a törvény, de nem változtat sem a szerződéskötési módon, sem a felmondásra vonatkozó jogok tekintetében semmit, csak megállapítja azt, hogy a lejárattal nem biró kereskedelmi szerződések 1903-ig, de mindig azon módon, a hogy azt az 1878 : XX. t.-cz. előírja, a viszonosság feltétele mellett kötendők meg és mondandók fel. Ez a dispoziczió felvétetett azért, mert a törvény biztosítani akarta a kereskedelmi szerződések határidejének egybeesését az esetleg megkötendő vámszövetséggel. Méltóztassék már most megengedni, t. ház, hogy beszédem végére érve, a gyakorlati konzekvencziák szempontjából mutassam meg azt, hogy sem Nagy Ferencz képviselő ur, sem az eddig felszólaltak — megdöbbentő tájékozatlanságra vallva — meg nem értik, hogy mit állit az ember. (Mozgás a jobboldalon) Azt mondtam, t. képviselőház, hogy miután a törvény szerint 1902 ig vámszövetség nem jött létre; miután uj autonóm vámtarifa — sem közös, mert hiszen vám szövetség nem jővén létre, ipso facto nem lehetett közös, sem más uj autonóm vámtarifa — megállapítva a törvényhozás által nem lett, az 1899 : XXX. t.-czikk 5. §-a alapján a viszonosság megszűnt, megszűnt tehát az 1878 : XX. t.-cz. applikálásához való jog is és ennek folytán előállott az a helyzet, hogy Magyarországnak, mint önálló államnak, függetlenül kellett volna a külfölddel az előbb bemutatott autonóm vámtarifa alapján szerződnie. És önök most az országnak ezt a jogát játszszák ki Ausztria javára, a midőn az 1899. évi XXX. t.-cz. kardinális rendelkezéseit nem res pektálják. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldálon.) Hogy bebizonyítsam azt, hogy ez rosszabb az ischli klauzulánál, a dolog gyakorlati részére megyek át. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ugyebár elég világosan megmagyaráztam, hogy a viszonosság megszegése okából az 1878:XX. t.-cz.-re sem nem lehet,sem nem szabad többé hivatkozni, mert ez már maga törvénytelenség. De tegyük fel, hogy hivatkozhatnak rá: miként áll a gyakorlatban a dolog? Azt mondtam és azt mondom ma is, hogy az 1899 : XXX. törvényczikk semmit sem változtatott — mindig a viszonosság feltétele mellett — sem a szerződéskötés módján, sem azok felmondása tekintetében. Már most az önök álláspontja szerint applikálandó az 1878 : XX. törvényczikk. Szerintem ezt applikálni nem szabad. Csak egy álláspont lehet jogosult s ez az, hogy a nemzet a
