Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-496
158 í96. országos ülés 1904 nekünk el kellene vetnünk, {Igaz! a jobboldalon.) Épen ezt akarom közelebbről bebizonyítani és konstatálni akarom mindenekelőtt azt, hogy az előttem szólott t. képviselő urak felszólalásaiban nincs kellő distinkczió. Épen felszólalásaik közjogi részében nélkülözik azt a distinkcziót, a melyet feltétlenül meg kell tenni, ha helyesen akarjuk megítélni a kérdést és ha helyes konzekvencziát akarunk levezetni. Disztingválni kell t. i. egyrészt maga a javaslat között és másrészt a kormány eljárása között, a melylyel ezt a javaslatot előkészítette és részben rendeletileg életbe is léptette. Magát a javaslatot az ő közjogi tartalmával, közjogi jelentőségével annál inkább különkell választani a kormánynak eljárásától, mert abban, azt hiszem, mindnyájan egyet fogunk érteni, hogy ha a kormány a legalkotmányosabb eljárást követi, közjogilag teljesen kifogástalan eljárás alapján hoz ide egy törvényjavaslatot, de az a törvényjavaslat tartalmában ellenkezik a mi közjogi felfogásunkkal és azon elvekkel, a melyeket respektálni és fen tartani akarunk a jövőre nézve is, akkor, ugye bár, a kormánynak törvényes eljárása még nem lesz ok arra, hogy mi azt a javaslatot a maga közjogellenes tartalmával elfogadjuk? Ez megfordítva is áll. Ha az a kormány ide jön és az az eljárás, a melyet követett a törvényjavaslat előkészítésénél, törvényellenes volt, de maga a javaslat tartalmában nem ellenkezik semmiféle törvénynyel, akkor mi akadályoz bennünket abban, hogy a javaslatot elfogadjuk ? Hiszen ezzel mi még nem szankczionáltuk a kormány eljárását. Azután nem lehetséges-e az, hogy egy kormány oly javaslatot hoz ide, a mely egy megelőző kormány eljárásának az eredménye? Vájjon akkor nem fogjuk emegszavazni a javaslatot ennek a kormánynak, a mely semmiféle törvénvellenességet nem követett el? Kubik Béla: De elkövetett ám! Nagy Ferencz: Most általánosságban, elvekről van szó. Elég az hozzá, hogy e kettőt el kell választani, s külön kell vizsgálnunk, hogy maga a javaslat, ez a szerződés ellentétben áll-e a mi közjogunkkal, a mi törvényes rendelkezéseinkkel, s azután, hogy milyen elbírálás alá esik az az eljárás, a melyet a kormány követett, mikor ezeket a javaslatokat előkészítette és életbeléptette. Hát ha ezt a javaslatot, szerződést magában nézem, teljesen különválasztva attól az eljárástól, melyet a kormány követett, akkor én abban semmiféle közjogi sérelmet, törvénytelenséget felfedezni nem tudok. Nem ellenkezik ez a javaslat a sokszor hivatkozott 1899: XXX, t.-czikkel sem, mert hiszen e törvényczíkk • 4. §.-ában világosan megengedi, hogy szerződések köttethessenek, csak azt köti ki, hogy azok 1907-en tul ne terjedjenek. Ez a javaslat szól 1905-ig. I október 19-én, szerdán. Kubik Béla: Hát az autonóm vámtarifa? Nagy Ferencz: Majd rátérek! Azt mondja Polónyi t. képviselőtársam: az nem igaz, hogy ez 1905-ig szól, hiszen tovább is életben marad, ha fel nem mondatik, tehát maradhat 1907-en túl is érvényben, sőt miután szereti a nagy szólamokat, mindjárt kisüti, hogy ime, ez milyen horribilis törvénytelenség, még az ischli klauzulánál is rosszabb ez a törvény. Hát, t. képviselőház, e tekintetben nagyon elvetette a sulykot az én t. képviselőtársam, (Ugy van! jobbfelöl.) Az ischli klauzula ugyan miben különbözött attól a vámszövetségi szerződéstől, a mely azelőtt érvényben volt, az 1878: XX. t.-czikkben beiktatott és később is még fentartott kereskedelmi és vámszövetségtől ? Különbözött kettőben. Először is abban, hogy egyáltalában semmiféle határidő benne megállapítva nem volt, másodszor különbözött abban, hogy csak törvényhozási utón lehetett volna megváltoztatni, miután világosan az volt benne, hogy mindaddig fenmarad az az állapot, ameddig törvényhozási utón meg nem változtatjuk. Tehát ebben a kettőben. Ezzel szemben az a mostani szerződés nem tartalmaz-e lejáratot? Egyenlő-e az ischli klauzulával ebben a tekintetben ? Másodszor törvényhozási megváltoztatáshoz van csak kötve ezen törvénynek megmaradása ? Semmiféle különbséget nem tudok felfedezni ezen szerződésnek az időmeghatározása és másféle olyan szerződések időmeghatározása között, melyekben szintén meg van állapítva egy lejárat. De nincs különbség még az 1878: XX. tezikkhez képest sem, mert ott is a lejárat nem teljesen fix időpontban van megállapítva, hanem az van mondva, hogyha fel nem mondatik, akkor további 10 évre és igy tiz évről tiz évre érvényben marad. Ennélfogva, mikor mi olyan szerződésekről beszélünk, melyekben van lejárat, szemben olyanokkal, melyekben nincs lejárat, ekkor ez azt nem jelenti, hogy ott semmiféle lejárat nincs; igenis van, csakhogy, az igaz, ez a lejárat nem olyan fix, mintha ez a szerződés tovább nem tarthatna, ha fel nem mondatik. A mi pedig illeti azt a vádat, hogy hiába jön a kormány azzal, hogy felmondjuk ezt a szerződést, a császár nem fogja ezt megengedni, a mint méltóztatott mondani, engedelmet kérek, de egy nemzetközi szerződés felmondásánál még sohasem emeltek kifogásokat sem osztrák szempontból, sem pedig a király részéről, ha azt a kormány indokoltnak találta. Hiszen ott van az olasz szerződés felmondása a borvám-klauzula miatt. Meg voltunk-e akadályozva abban, hogy ezt a felmondást teljesítsük ? A külföldi nemzetközi szerződések felmondása bizonyára kevésbbé állhat érdekében az osztrák kormánynak, mint pl. magának a vám- és kereskedelmi szerződésnek felmondása. Nem méltóztatik-e tudni, hogy mióta a vám- és kereskedelmi szerződés életben