Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-496

h-96. országos ülés 190í október 19-én, szerdán. 149 az volna, hogy ha mi ezt a kedvezményes vámtételt megadtuk, habár korlátolt időre és limitált mennyiségre, mégis mi ezért rekompenzácziót kapjunk. De minden logikának és hogy ugy fejezzem ki magam, a gazdasági érdek minden plauzibilitásának a fejtetőre állításával a t. miniszter ur és a t, előadó ur szerint mindebből az következik, hogy mi még további rekompenzácziókat is vagyunk kénytelenek adni. A mandulát ugjanis, a melynek vámja 100 kilogrammonkint 5 aranyforint volt, vámmentesitjük. Az előadó ur beszédében ugyan egy aranyforintot emiitett öt helyett, de hát ez csak sajtóhiba lehetett. Rosenberg Gyula előadó : Igen, ugy van! Nagy Sándor: Azután a mogyoró vámtételét P/2 aranyfrtról leszállítottuk egy írtra, a faolajét 2 frt 40 krról 2 írtra és a szénkéneggel kivont olajat az előbbi 80 kr. vám helyett vámmentessé tettük. Már most tökéletesenegyetértek a miniszter ur azon felfogásával, hogy ezek olyan áruk, a melyek a mi termelésünket, a mi közgazdaságunkat meg nem rontják, akármilyen mennyiségben jönnek is be és ha teljesen vámmentesek is; ennek csak pénzügyi hátránya van, mert hiszen pénzügyi vám volt, az, a mely a mandulán volt, tehát tulajdonképen fogyasztási adó, de a mint leszek bátor rámutatni — a statisztikai hivatalnál beszereztem az arra vonatkozó adatokat — nem is épen tekintélyes, de mindenesetre szintén veszteség az a vámbevételekben előrelátható csökkenés. Hogy még rövid ideig a közgazdasági fejtegetéseknél időzzem, (Halljuh! Hallj uh !) azzal indokolják a javaslatot támogatói, hogy hiszen szükségünk volt ezen Olaszországgal való szerződésre és természetes, hogy ha ezen kedvezményes borvámtétel privilégiumát meg kellett adni, arra a mennyiségre nézve szerződnünk kellett. Itt felhozza a miniszter ur kereskedelmi mérlegünknek Olaszországgal szemben való aktivitását. Igaz, hogy ezen aktivitásnak számbeli összege csekély összegre rág 12 — 13 év tartama alatt, — habár teljesen osztom azt a nézetet, hogy ez nem csekély a magyar exportőrökre nézve — és igy valami nagyon erős érvelést erre nem lehet alapítani. De bizonyára méltóztatik a t. miniszter urnak nálamnál jobban tudni azt, hogy a nemzetgazdaság tudománya már elvetette azt az elméletet, a mely szerint valamely államnak egy másik állammal való gazdasági összeköttetésének hátrányos vagy előnyös volta kereskedelmi mérlegének aktivitásától vagy passzivitásától függ. Ez tehát arra a kérdésre nézve teljesen irreleváns, mert tapasztaljuk, hogy épen a leggazdagabb államoknak, mint pl. Angliának kereskedelmi mérlege egyes években passziv és pedig egyszerűen azért, mert épen a vagyonos államokba nagyobb mennyiségű luxusés fogyasztási czikkeket visznek be, a melyeket más államok magukba fogadni nem tudnának. Épen az állam vagyonosodásának, fényűzésének, gazdagságának jele, — természetesen nem mindig, de nagyon sokszor — ha valamely állam kereskedelme passziv. Tehát mi az irányadó azon kérdés eldöntésénél, hogy Olaszországgal való gazdasági összeköttetésünk hátrányos-e, ha nem fogadom el érvül azt az állítást, hogy ez összeköttetésünket pusztán kereskedelmi mórlegünk aktivitása miatt előnyösnek kell mondanunk ? Egyszerűen ugy döntendő el a kérdés, hogy vizsgáljuk meg, minő árukat hoznak be Olaszországból és minő árukat viszünk mi ki. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezt vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy Olaszország hozzánk mindig olyan árukat hozott be, a melyekkel nekünk kárt okozott, nevezetesen behozott bort, mi pedig kivittünk Olaszországba olyan árukat, a melyek az u. n. flott áruk közé tartoznak, a melyeknek elhelyezése és elárusitása végett Olaszországgal nem szükséges szerződnünk. (ügy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Félreértések elkerülése végett megjegyzem magam is, ha nem is jelentős a nézetem és nyilatkozatom, hogy helyes dolog, ha szerződünk és senki sem pártolna egy szerződésenkivüli állapotot ceteris stantibus, a mire még rá fogok térni. (Helyesles a szélsöbaloldalon.) De csikókat, lovakat, faárukat, a melyek a legfőbb kiviteli czikkek, — mert a selyem- és a többi áruk nagyon jelentéktelen mennyiségben szerepelnek, — azt hiszem, a t. ház minden tagja el fogja ismerni, hogy nagyon könnyű elhelyezni. Ebből az következik, t. ház, hogy egyedül a kereskedelmi mérleg aktivitása nem indokolja azt, hogy mi Olaszországgal mindenáron szerződjünk. Igenis, szerződjünk, de nem mindenáron, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A mindenáron való szerződés Ausztriának érdeke, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert Ausztria kereskedelmi mérlege már rendkívüli mértékben aktiv Olaszországgal szemben. Mert a mig mi a vámszerződés egész időtartama alatt 1 7 milliónyi kiviteli többletet tudtunk felmutatni, addig a közös vámterület kiviteli többlete évenkint 20 milliónál többre rug. Már most ebből leütve az évenkinti hányadot, azt fogjuk látni, hogy 15-szörte több Ausztriának egyedül kiviteli többlete, mint Magyarországé. Ezért már csakugyan érdemes volt Ausztriának mindenáron forszírozni a kereskedelmi szerződés fentartását. (Ugy van! a szélsöbaloldalon..) Az igen t. miniszter urnak bátor vagyok itt egy tévedésére, persze ez csak az én nézetem szerint tévedés, felhívni szives figyelmét. Nevezetesen azt méltóztatik mondani, de én azt hiszem, hogy ez az érvelés nem egészen áll meg, hogy álmagyar exportköröknek ez is lényeges összeg. Én azonban azt mondom, hogy ez a 17 millió többlet nem nagyszámú exportőr kiviteléből állott elő; mert ez a 17 millió kiviteli többlet is csak akképen jött létre, hogy egy vállalat egy pár éven keresztül nagy értékű vasúti teherkocsikat szállított ki, Ezt méltózta-