Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-495
Í22 W5. országos ülés 190Í- október 18-án, kedden. kozó tendencziákkal szemben nyomást gyakoroljon . . . Kubik Béla: Hallatlan! Hát ezért hoztunk törvényt! Heüebronth Géza: . . . mert tőrbe akarta csalni Ausztriát. Akkor ez nem egyéb, mint egy közönséges gimplifogdosás. A t. előadó ur azon állítása, hogy a magyar törvényhozás czélja az volt, hogy Ausztriát megijeszsze ós távoltartsa az Ő követeléseitől, semmi egyéb, mint a kenderföldekre való madárijesztegetés. A magyar törvényhozásnak azt a tendencziát tulajdonítani, hogy tisztán megfélemlítés czéljából hoz törvényeket, ez még az előadói székből is sok ós bizony nem méltó a magyar törvényhozás méltóságához. (Elénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Mi szégyeljük az ilyeneket! Ezzel le van vetkőztetve a t, előadó ur! Rosenberg Gyula előadó: A képviselő ur nem érti az egészet! B. Kaas Ivor: Itt van, mint szép modell! (Derültség a bal- és a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Ha erre van berendezkedve a szabadelvű párt, akkor fogadják részvétemet. (Mozgás. Elnök csenget.) Heüebronth Géza: De foglalkozzunk még kissé a t. előadó ur beszédével, — már t. i. a mostanival — a melynek további folyamán azt mondotta (olvassa): ^Teljesen igazuk van azoknak, t. ház, a kik aztjmondják, hogy formailag nincsenek teljesen betartva a vámtarifa tekintetében a törvényben foglalt intézkedések. De kérdem, igen t. ház, vájjon nem a törvény betűjének a gyakorlati élet, az ország legfontosabb, legelemibb érdekei fölé helyezése volna-e az, ha csak azért, hogy annak nem is szellemét, hanem betűjét megtartsuk, egyszerűen tétlenül néznők, mint kötnek szerződéseket a külföldi államok és a tizenkettedik órában sem tennénk semmit a külföldi államokkal való gazdasági viszonyaink rendezése érdekében ?« Polónyi Géza: Mintha mi semmit sem akarnánk tenni! Heüebronth Géza (olvassa): »Én nagyon értem, hogy azok az igen t. képviselő urak, a kik a minden körülmények közötti önálló vámterület álláspontján állanak, ezen tiszteletreméltó meggyőződésük érvényesítése érdekében ezt is fel akarják használni*, — ez nagyon természetes — »de ne feledjék el, hogy az 1899 : XXX. t.-czikket egy, a közös vámterület álláspontján álló többség alkotta meg és pedig nem azzal a czélzattal, hogy annak útvesztői felhasználtassanak épen ezen közös vámterület létrejövetelének meghiúsítására.« A t. előadó ur tehát azt mondja, hogy ezen 1899 : XXX. törvényczikket olyan többség hozta meg, a mely a közös vámterület álláspontján áll, de akkor azt kérdem a t. előadó úrtól, hogy miért akarja az a többség ezt a törvényt egyszerűen eldobni; miért dobja el tényleg, a midőn egy, azzal a tör vény nyel homlokegyenest ellenkező törvényjavaslatot terjeszt a t. ház elé, sőt azt rendeleti utón már életbe is léptette? Rosenberg Gyula előadó: Hát nem tudnak olvasni ? Egry Béla: Nagyon is tudunk! Kubik Béla: Mi csak magyarul tudunk! Mi a törvényekkel nem ijesztgetni akarunk, hanem azokat tényleg végre akarjuk hajtani! (Mozgás. Elnök csenget.) Heüebronth Géza: Hol van itt a konzekvenczia ? Kubik Béla: Sehol. Mi nem azt olvastuk ki abból a törvényből! Heüebronth Géza: De azt a kérdést vagyok bátor mint nyílt kérdést felvetni erre a paszszusra vonatkozólag, hogy mi lett volna Magyarországra nézve veszélyesebb: ha a kormány becsületeä utón megmarad a törvény szentsége, sérthetetlensége mellett és ennek következtében Olaszországgal pár napra vagy hétre, sőt mondjuk, pár hónapra is szerződósenkívüli állapotba jutottunk volna, vagy az a szerencsétlen helyzet, a mely előáll abból, hogy ezen szerződésenkivüli állapot elkerülése végett nyílt és fia gráns törvénysértéshez folyamodunk? (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) Azt hiszem, hogy az országra nézve ez utóbbi mindenesetre sokkal veszélyesebb állapot, mert hiszen az indokoláshoz csatolt statisztika és Polónyi Géza t. képviselőtársamnak tegnapi fényes beszéde eléggé igazolta azt, hogy gazdasági tekintetben Olaszországgal való forgalmunk először is már a priori nem oly óriási nagy, hogy annak pár hétre vagy hónapra való esetleges megakadása ezt az országot talán gazdaságilag a végső válságba sodorta volna, sőt, a mint ő kimutatta, s a mint az világosan tapasztalható, vannak olyan esztendők is, a midőn mérlegünk passzív, tehát még jobb és helyesebb volna az ország gazdasági érdekének szempontjából, ha akkor nem jött volna létre ilyen szerződéses állapot, (ügy van! a szélsobaloldalon.) Ugyan mi lett volna következése annak, ha nincs meg a szerződéses állapot ? Legfeljebb az, hogy Magyarország bortermelő vidékein kigyúltak volna az örömtüzek; (ügy van! a szélsőbaloldalon.) az olasz kormánynak meggyűlt volna a baja bortermelőivel; narancsát, czitromát beledobhatta volna a tengerbe ... (ügy van! a szélsöbaloldalo n.) Rosenberg Gyula előadó: Fát meg lovat pedig nem vihettünk volna ki. Polónyi Géza: Követelni fogom ám a választ arra a kérdésre, hogy a ló vám ügye miként van a végleges szerződésben megoldva! (Mozgás a szélsobaloldalon.) Heüebronth Géza: .. . mogyoróját, manduláját pedig odaadhatta volna a mókusainak, és mindebből semmiféle baj Magyarországra nézve nem származott volna. Hanem sokkal veszélyesebbnek és végzetesebbnek tartom az országra nézve azt a methodust, a melyet a t. kormány követett ennek a
