Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-494

114 494. országos ülés lítOí október 11-én, hétfőn. kezdeni nem szabad — a Széll Kálmán által képviselt kormányon kivül, a Széll Kálmán által mint királyi megbízott által tett ígéretek erejével is meg vannak pecsételve. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nekünk, t. képviselőház, azért, hogy ezt ő Felsége a magyar király az ellenzéknek ígérte meg, külön felelős gr. Csáky Albin, gr. Andrássy Gyula, azután — sajnálom, hogy szegény, tisztelt emlékű elnökünk, Szilágyi Dezső meghalt, őt nem vonhatom felőségre — ezek az urak és Széll Kálmán, a kik a király megbízásából tárgyaltak velünk, 8z ellenzékkel, személyesen is felelősek ezért a dologért. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Engedelmet kérek, az lehet, ha valaki politikai okokból tartózkodik a megnyilatkozástól; de régi törvény az, hogy: qui tacet uhi loqui debuisset ac potuisset, consentire videtur. Ha Széll Kálmán gróf Tisza István háta mögött hallgat, akkor a törvényes magyarázat szerint olybá tekintendő, mint a ki hozzájárul ahhoz a felfogáshoz, a melyet az ő pártvezére, a miniszterelnök hirdet. Igenis, nekem jogom van követelni az ő egyéni becsületességének érdekében, hogy ő álljon ide és mondja meg, igaz e ez a dolog és miként védelmezi meg azt az adott királyi szót, a melyet az ő ajkáról hallottunk és írásba foglaltunk ? Itt bujkálásnak helye nincs. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az ellenkező eljárás súlyos felelőséget vonhat az ő személyére. És énnekem, a ki tisztelettel emlékezem meg ennek a férfiúnak még politikai működéséről is, bár azt nem helyeseltem, nekem fájó lenne az, ha Magyarország parlamentjében lehetővé válnék, hogy ennek az ellenzéknek többé már nem szabad hinnie nemcsak a miniszterelnök ur nyilatkozatában, de abban Bem szabad hinni, ha a miniszterelnök a király nevében igór. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Végezetül, miután látom, hogy nagyon siet az idő, (Halljuk! Halljuk!) önöknek, t. uraim, ennek a politikának a végrehajtásában, a mely alkotmánytiprás, házszabálytiprás, 14-ik §, ischli klauzula és minden a világon, önöknek ezen politika szolgálatában házszabályrevizió kell. A nemzet szólásszabadságának a konfiskálására van szükség, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) hogy ezeknek a brutális törvényszegéseknek a magyar alkotmány megvédése érdekéből való megakadályozását lehetetlenné tegyék. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla : Még elmondani se legyen szabad! Polónyi Géza: Olyan embert, mint gróf Tisza István, a história, az én tudtommal, csak kettőt ismer. Az egyiket bibliai Henochnak nevezik, a másikat Pu-Hi nevezetű császárnak ismeri a kinai történelem; a harmadik egy kókler volt, erről nem akarok beszélni, kaucsuk embernek hivták: Petropolisz. Ezek az úgynevezett kígyóemberek. A kigyóembernek jellegzetes sajátsága, hogy hideg, számító, mérges és bosszúálló, ós a legfőbb karakterisztikonja az, hogy megharapja azt is, a ki súlyos betegségében neki orvosságot adott, a mit tőle elfogadott. Hát, t. uraim, gróf Tisza István miniszterelnök, a ki ennek a politikának szolgálatában halomra akarja itt dönteni a törvényt . . . Madarász József: Meg az alkotmányt! Polónyi Géza: ... és az alkotmányt, az a gróf Tisza István vállalkozott arra, hogy az egész külföld előtt himpellérnek és léhának bélyegezze a magyar nemzet ellenzékét. Várady Károly: Gyalázatosság! Polónyi Géza: Meggyanúsította és megvádolta még azon férfiakat is, a kik országos nagy érdek szempontjából, akkor, a mikor kormánya megalakításáról volt szó, saját felelőségük súlyosbításával orvosságot nyújtottak neki. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Kár volt!) Bizony, t. barátaim, kár volt! De épen azért, mert megtettük, érzem magamban a felelőség kettőzött súlyát azon cselekedetért. Megvallom őszintén, nagy csalódásomra, sohasem mertem volna elképzelni azt, a mit különben mások hittek és állítottak. Az én filantropikus felfogásom mellett, a ki jónak tartom az embert, a mig az ellenkezőről meg nem győződöm, sohasem képzeltem volna, hogy gróf Tisza István ilyen merényletekre képes legyen és hogy ezeknek szankcziójaként a házszabályok reviziójával fog előáliani, pláne a szólásszabadságnak olyan korlátozásával, a minőt bejelentett. Más parlamentekben az ilyen kormányelnököt, a ki azon szándékát bejelentette, hogy ő a szólásszabadságot egészen odáig akarja korlátozni, hogy az ujonczjutaléknak felemelése és megszavazása határidőhöz legyen köthető, mondom, más parlamentekben az ilyen kormányelnököt meg sem hallgatják. T. uraim! Más parlamentekben nem hallgatják meg azt a miniszterelnököt, a ki adott igéretét a választási törvény reformja tekintetében meg nem tartja. Lukáts Gyula: Csúnyául becsapott ezekben a dolgokban! Polónyi Géza: Dalmácziában egy helytartónak csak eljárt a nyelve, boikottálták, kikergették a császár helytartóját abból a tartománygyűlésből, a melyben a nemzeti becsületet érezték általa megsértve. Krajnában elég volt annyi, hogy a helytartó, a ki a törvény értelmében németül és szlovénül beszélhet, mindig csak németül beszélt, ahhoz, hogy lehetetlenné tegyék neki a tartomány gyűlés ben való tartózkodást. Más parlamentekben azt a miniszterelnököt, a ki hurkot akar vetni egy nemzet alkotmányára és a ki ilyen rút módon el akarja konfiskálni annak a nemzetnek a szólásszabadságát ilyen politika szolgálatában, semmi esetre meg nem hallgatnák. Nálunk a közvélemény elernyedésé-