Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-494

114 494. országos ülés lítOí október 11-én, hétfőn. kezdeni nem szabad — a Széll Kálmán által képviselt kormányon kivül, a Széll Kálmán által mint királyi megbízott által tett ígéretek ere­jével is meg vannak pecsételve. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nekünk, t. képviselőház, azért, hogy ezt ő Felsége a magyar király az ellen­zéknek ígérte meg, külön felelős gr. Csáky Albin, gr. Andrássy Gyula, azután — sajnálom, hogy szegény, tisztelt emlékű elnökünk, Szilágyi Dezső meghalt, őt nem vonhatom felőségre — ezek az urak és Széll Kálmán, a kik a király megbízásából tárgyaltak velünk, 8z ellenzékkel, személyesen is felelősek ezért a dologért. (He­lyeslés a szélsöbaloldalon.) Engedelmet kérek, az lehet, ha valaki politikai okokból tartózkodik a megnyilatkozástól; de régi törvény az, hogy: qui tacet uhi loqui debuisset ac potuisset, con­sentire videtur. Ha Széll Kálmán gróf Tisza István háta mögött hallgat, akkor a törvényes magyarázat szerint olybá tekintendő, mint a ki hozzájárul ahhoz a felfogáshoz, a melyet az ő pártvezére, a miniszterelnök hirdet. Igenis, nekem jogom van követelni az ő egyéni becsületességének érdekében, hogy ő álljon ide és mondja meg, igaz e ez a dolog és miként védelmezi meg azt az adott királyi szót, a melyet az ő ajkáról hallottunk és írásba foglaltunk ? Itt bujkálásnak helye nincs. (Helyeslés a bal- és a szélsőbal­oldalon.) Az ellenkező eljárás súlyos felelőséget vonhat az ő személyére. És énnekem, a ki tisz­telettel emlékezem meg ennek a férfiúnak még politikai működéséről is, bár azt nem helyesel­tem, nekem fájó lenne az, ha Magyarország parlamentjében lehetővé válnék, hogy ennek az ellenzéknek többé már nem szabad hinnie nem­csak a miniszterelnök ur nyilatkozatában, de abban Bem szabad hinni, ha a miniszterelnök a király nevében igór. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Végezetül, miután látom, hogy nagyon siet az idő, (Halljuk! Halljuk!) önöknek, t. uraim, ennek a politikának a végre­hajtásában, a mely alkotmánytiprás, házszabály­tiprás, 14-ik §, ischli klauzula és minden a vi­lágon, önöknek ezen politika szolgálatában ház­szabályrevizió kell. A nemzet szólásszabadságá­nak a konfiskálására van szükség, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) hogy ezeknek a brutá­lis törvényszegéseknek a magyar alkotmány meg­védése érdekéből való megakadályozását lehetet­lenné tegyék. (Ugy van! Ugy van! a szélső­baloldalon.) Kubik Béla : Még elmondani se legyen szabad! Polónyi Géza: Olyan embert, mint gróf Tisza István, a história, az én tudtommal, csak kettőt ismer. Az egyiket bibliai Henochnak nevezik, a másikat Pu-Hi nevezetű császárnak ismeri a kinai történelem; a harmadik egy kókler volt, erről nem akarok beszélni, kaucsuk embernek hivták: Petropolisz. Ezek az úgynevezett kígyó­emberek. A kigyóembernek jellegzetes sajátsága, hogy hideg, számító, mérges és bosszúálló, ós a legfőbb karakterisztikonja az, hogy megharapja azt is, a ki súlyos betegségében neki orvosságot adott, a mit tőle elfogadott. Hát, t. uraim, gróf Tisza István miniszter­elnök, a ki ennek a politikának szolgálatában halomra akarja itt dönteni a törvényt . . . Madarász József: Meg az alkotmányt! Polónyi Géza: ... és az alkotmányt, az a gróf Tisza István vállalkozott arra, hogy az egész külföld előtt himpellérnek és léhának bélye­gezze a magyar nemzet ellenzékét. Várady Károly: Gyalázatosság! Polónyi Géza: Meggyanúsította és meg­vádolta még azon férfiakat is, a kik országos nagy érdek szempontjából, akkor, a mikor kor­mánya megalakításáról volt szó, saját felelőségük súlyosbításával orvosságot nyújtottak neki. (Fel­kiáltások a szélsöbaloldalon: Kár volt!) Bizony, t. barátaim, kár volt! De épen azért, mert meg­tettük, érzem magamban a felelőség kettőzött súlyát azon cselekedetért. Megvallom őszintén, nagy csalódásomra, sohasem mertem volna elképzelni azt, a mit különben mások hittek és állítottak. Az én filantropikus felfogásom mellett, a ki jónak tartom az embert, a mig az ellenkezőről meg nem győződöm, sohasem képzeltem volna, hogy gróf Tisza István ilyen merényletekre képes legyen és hogy ezeknek szankcziójaként a ház­szabályok reviziójával fog előáliani, pláne a szólásszabadságnak olyan korlátozásával, a minőt bejelentett. Más parlamentekben az ilyen kormány­elnököt, a ki azon szándékát bejelentette, hogy ő a szólásszabadságot egészen odáig akarja kor­látozni, hogy az ujonczjutaléknak felemelése és megszavazása határidőhöz legyen köthető, mon­dom, más parlamentekben az ilyen kormány­elnököt meg sem hallgatják. T. uraim! Más parlamentekben nem hallgatják meg azt a miniszterelnököt, a ki adott igéretét a választási törvény reformja tekintetében meg nem tartja. Lukáts Gyula: Csúnyául becsapott ezekben a dolgokban! Polónyi Géza: Dalmácziában egy helytartó­nak csak eljárt a nyelve, boikottálták, kiker­gették a császár helytartóját abból a tartomány­gyűlésből, a melyben a nemzeti becsületet érezték általa megsértve. Krajnában elég volt annyi, hogy a helytartó, a ki a törvény értelmében németül és szlovénül beszélhet, mindig csak németül beszélt, ahhoz, hogy lehetetlenné tegyék neki a tartomány gyűlés ben való tartózkodást. Más parlamentekben azt a miniszterelnököt, a ki hurkot akar vetni egy nemzet alkotmányára és a ki ilyen rút módon el akarja konfiskálni annak a nemzetnek a szólásszabadságát ilyen politika szolgálatában, semmi esetre meg nem hallgatnák. Nálunk a közvélemény elernyedésé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom